| *MINE* Minsung; H.J; L.M |

* 1. Chapter *

Jisung pov;

Én mindig is jó tanuló voltam, viszont a sok barátom mellé mindig sok probléma társult. Egészen addig én voltam a legjobb diák amíg valami szörnyű nem történt velem. Elvesztettem a reményemet. Nagyon tetszett egy lány a neve Emily volt. Össze jöttünk és járunk is egy pár hónapig, de megcsalt így kénytelen voltam őt elhagyni a barátaim unszolására. Nem akarták hogy toxikus kapcsolatom legyen így akármennyire szerettem a lány mégis elhagytam. Emily ez után összejött egy fiúval és boldogan hagyott ott. A szívem megszakadt amikor láttam boldogan sétálni az új barátjával, akit aztán szinten megcsalt. Az emberek mindig is imádták a lányt így amikor elhagytam mindenkinek azt mondta hogy én csaltam meg. A "barátaim"-on kívül miden ki azt hitte hogy en hazudok. Szörnyű érzés volt, az osztálytársaim lenéztek és a barátaim is otthagytak hogy csak én tűnjenek lúzer-nek.
Az incidens után romlani kezdtek a jegyeim, így a szüleim úgy döntöttek hogy elküldenék egy új iskolába.  Nem igazán érdekelt semmi. A szüleim ügyvédek voltak és mindig üzleti utakon voltak így a nővérem nevelt fel; Yia. Megbeszélt a szüleikkel mindent így elköltöztünk. Ez az első napom az új suliban! Már nagyon várom.... Najó amúgy kurvára nem érdekel ha nem bukok meg egy tantárgyból sem. Akkor minek aggódjak?

Becsuktam a noteszt és visszatettem ez ágyam alá. Minden nap írogattam egy kicsit, sokkal jobb érzés volt kiadni magamból a felesleges érzelmeimet. Egyszer úgyis minden kirobban belőlem, és nem akartam hogy ez más emberek társaságában történjen meg. Gyorsan felkaptam a ki készített ruhámat. Tegnap mindent kiraktam bár most már vagy a negyedik outfit-em ben feszítettem az egész alakos tükör előtt. Egy sima sötét kék farmer és egy nagy fekete póló. Tökéletes! Semmi extra.
Szinte mindig egy számmal nagyobb ruhákat viseltem, mivel nem szerettem ha bárki látta a testem. Igazából nagyon szégyenlős voltam, és ennek köze volt a múltamhoz is. A régi "barátaim" sokszor mondtak sok nagyon ocsmány dolgot nekem, ezeket aztán kezdtem tényleg elhinni. Ha egyszer befészkeli a fejedbe magát egy szörnyű gondolat soha többet nem fogod tudni elfelejteni. Örök Jisung szabály. Egy egész oldal tele van a Jisung szabályaimmal ez csak egy aranyköpés.
Amint befejeztem a tulajdon fejem bámulását gyorsan felkaptam a fekete iskola táskámat és egy pulcsit. (Biztos ami biztos, senki nem tudhatja milyen idő lesz délután. Az időjárás előrejelzés amúgy is egy kamu.) Leszaladtam az első emeletről. Hangosan betrappoltam a konyhába és köszöntem a tündéri nővéreknek aki éppen a reggeliéhez  készült elő.

-Jóreggelt Yia!

A lány ram mosolygott és leült az asztalhoz egy pár tányérral a kezében.

-Szia Sungie! Jól aludtal?

Igazából borzasztó volt az egész estém. Szinte nem is aludtam. Egész éjszaka forgolódtam Emily-re gondolva aki alig egy pár hónapja hagytott el. Yia már vagy három éve együtt volt a barátjával; Chan-al. Nem láttam itt a fiút amit igen is bajlós élőjelnek tekintettem. A fiú sokszor itt aludt nálunk mivel ez a ház vagy három szinttel rendelkezett. Yia és Chan a másodikon laktak enyém volt az első. A szüleimnek volt egy hivatalos "hálószobája" de talán egyszer ha használtak egész évben. Amikor Yia meghallotta a kérdésem, rögtön villantott rám egy kamu mosolyt és lassan felállva visszafordult a pulthoz.

-Persze szuperül aludtam. Hol van Chanie hyung? -Kérdeztem lánytól.

-Semmi nincs vele. Tegnap a saját hazában aludt. -A lány válla egy kicsit megrazkodott de nem láthattam a könnyeit mivel meg mindig háttal állt nekem.

Lassan oda sétáltam hozza és átololtem vékony derekát.

-Jól vagy Yi?

A lány bólogatott, letörte a könnyeit és felém fordulva a karjaiba zárt. Még mindig magasabb volt nálam egy pár centivel. Én anyu génjei örököltem o pedig apuét. A lány sóhajtott egyet majd megszólalt még mindig kicsit rekedtes hangon a sírás miatt: