| *MINE* Minsung; H.J; L.M |

* 3. Chapter *

Minho POV;

Mi a jó büdös élet volt ez Lee Minho? Mi a fasz? Hallo?! Ki tántorogtam a mosdóból de nem jutottam messzire egy saroknyira a wc-től térdre estem és elkezdtem sírni. Legutóbb hat éves voltam amikor sírtam, most sem voltam szomorú csak túl sok érzelem ért túl gyorsan. Először megtalálom azt a csávót aki bántalmazott gyerekként majd majdnem megcsókolok egy fiút akinek a nevét sem tudom... lehet hogy nem tudtam volna megállni csak egy csóknál, valamivel le kell vezetnem a stresszt! Meg kell találnom azt a fiut. Egyre nagyobb testi vonzalmat érzek iránta. De csak testi vonzalom nem több. Nem tetszik vagy valami. Szó sincs róla.
Esküszöm!

Legszívesebben rögtön leszaggattam volna róla az összes ruháját. Legszívesebben már rég kipróbáltam volna hogy  milyen amikor egy ilyen aranyos kisfiú jól használja a száját.

Letöröltem a könnyeimet és úgy döntöttem hogy kénytelen leszek megkeresni ezt a fiut insta-n. Felálltam és elhúztam magamat a legközelebbi wc-be. (Nem abba ahol az előbb majdnem történt valami) A tükörbe nézve rendbe szedtem magam majd elkezdtem a kutató munkát.

Flashback; 3éve

15 éves voltam, semmi különös nem volt csak egy átlagos suli nap januárban. Már javában beilleszkedtem az iskolába amikor ez történt. Nem tudom mi okból nem tudom honnan tudtak vagy miért tették de nem kegyelmeztek.

Apu eldobott a suliba. Nagyon örültem mert ugyanabba a suliba jártam ahol a bátyám végzett. Mindig is fel néztem ra. Egyszerűen o volt a tökéletes testvér. Anyu és apu is szerették de sajnos tavaly elköltözött. Azóta nem is találkoztunk eddig minden héten felhívott de most nem akart velem beszélni. Mindig le pattint a barátnője miatt. Mindig a lánnyal van, és ez nem igazság! Amikor be értem a suliba éreztem hogy valami nincsen rendben. Mindneki nagyon csöndben lapult a falhoz. Én szépen sétáltam a terem irányába nem álltam meg egy pillanatra sem.
Tudni kell hogy a baráti társaságom közel sem volt hetero. Én is a bi-k táborát erősítettem. Ezt soha nem hangoztatták ők sem és sem. Ez a mi kis titkunk volt.

Szépen sétáltam tovább de hirtelen mindenki elkezdett mutogatni rám az ujjakkal és suttogva beszélgettek 159483% hogy rólam.
Egy fiú rám mutatott és elkiáltotta magát;

- Lee Minho csak nem meleg vagy?

Erre nem is válaszoltam . Most mit kell itt faszolni csak egy normális napot akarok eltölteni itt. A gúnyolódók nem hagyták abba.
Egy fiú elém állt, úgy 3 évvel lehetett nálam idősebb. Talán éppen végzős volt.

-Álj csak meg kishaver!

Tartotta fel a kezét, de nekem eszembe én sem volt meghallgatni a mondandóját. A fiú erre csak csettintett. Kettő másik izmos csavesz odacammogott mellém és elkapták a kezem. Próbáltam szabadulni de nem voltam egy izomkolosszus.

Csak ebben a pillanatban realizáltam hogy betévedtem az iskola legsötétebb folyosójára ahol rajtunk kívül senki sem volt.
Konkrétan beráncigáltak ez terembe és szinte lehajítottak az egyik sarokba.

-Meg fogsz hallgatni és kész.

Monda a nagyobb miközben megfogta az arcomat. Arra kényszerített hogy ránézek. A csávó amúgy nagyon aranyos volt. A külseje szöges ellentétben állt a bunkó modorával.
Becsuktam a szemem mert nem akartam látni az arcát. Annyira megalázó volt így a földön térdelni, az egész iskola rajtam nevetett és a barátaim nem voltak sehol. (Biztos voltam benne hogy tudjak mi zajlik ebben az elhagyatott teremben)