| *MINE* Minsung; H.J; L.M |

*16. Chapter*

Minho pov;

Miert mondtam igent Jisungnak? Igen kedvelem a fiut aki mindig kiállt melettem és mindig törődött velem, nem hagyott egyedül azok után sem amit vele tettem. Lefeküdtem Felixel pedig nem akartam. El kell mondanom neki de nem merem. Mivan ha elhagy emiatt? Nem tudom elképzelni az életemet a kisfiú nélkül. Most hogy megtapasztaltam milyen az ha tényleg szeretnek, nem tudom többet elengedni Jisungot. A fiú neki döntötte a fejet a vallamnak a busz kényelmetlen hátuljában utazva. Már három kemény menet Felelsz vagy Mersz-én vagyunk túl, amit Hyunjinnal, Felixel és a Seungmin Jeongin párossal játszottunk. Yuqi és Mingi egész úton enyelegtek de mintha Yuqi nem is figyelt volna oda a flörtölő fiúra. A lány elgondolkodva bámult kifele az ablakon. Jisung elaludt a vállamon én pedig kedvesen végig simítottam a fiú bársonyos pofiján. Hogy lehet egy ember ilyen aranyos? És tökéletes? A buszvezető ezt a gyönyörű pillanatot választotta hogy bele taposson a fékbe. Jisung feje előredőlt es lecsúszott a vállamról én pedig rögtön a fiú után kaptam. Sikerült megfognom a mellkasát a kinyújtott kezemmel és így a fiú nem esett előre. Jisung szeme kinyílt és meglepődve dőlt vissza a székre.

-El aludtam? Bocs.

Elmosolyodtam a fiú kómás tekintetét látva.

-Igen és kicseszett aranyos voltál.

Jisung elpirult és belefúrta a fejét a vállamba.
Olyan édes.

-Naaa nem is vagyok aranyos.

-Deee az vagy.

A fiú át karolta a vállamat és mégjobban belem temette a pofiját.

-Nem is.

Jisung csak suttogott de mivel a szája a fülemet súrolta így tökéletesen hallottam.

-De!

A fiú éppen készült visszavágni amikor lazán be fogtam a száját.

-Shh baba tudod hogy nekem van igazam.

Ha lehet akkor Jisung még jobban elpirult majd fogta magát és megnyalta az ujjaimat, ez nagyon váratlanul ért így gyorsan elkaptam a kezemet amin Jisung csak nevetni tudott.

-Jisung!? Olyan hülye vagy!

Kiáltottam fel mire a fiú odahajolt hozzám és nyomott egy gyors szájra puszit az ajkaimra, én már hajoltam volna bele a csókba de a fiú hatra hajolt.

-Itt tanárok is vannak aranybogaram.

Meg forgattam a szememet és visszaültem a helyemre.

-Mintha a nagymamámat halottam volna.

Jisung csak nevetett és vissza dőlt a vállamra.

-Minho ne hagyj el jó?

Oldalra néztem de nem láthattam Jisung arcát így próbáltam magam elé képzelni a tökéletes kis pofiját a dús ajkait, nevető szemeit és a  kis pisze orrát.

-Soha. Megígérem neked.

A fiú nyugodtan fújta ki a levegőt majd at ölelte a derekamat.

-Ne is vagy le vadásztatlak Hyunjinnal.

Elmosolyodtam majd rá simítottam a fiú határa.

-Jolvan Jisung pihenj csak!

A fiúnak nem kellett még egyszer szólni, rögtön behunyta a szemeit es álomba szenderült.