| *MINE* Minsung; H.J; L.M |

*14. Chapter*

Jisung pov;

Nem tudom pontosan mit művelt velem Minho de csodálatos volt. Még Emily sem volt ennyire jó pedig ő aztán elég tapasztalt volt. Hyunjinnal éppen ki értünk az udvarra ami vissza gondolva nem volt a legjobb ötlet. Az udvaron Seungmin és Jeongin éppen eléggé egymásba temetkezve csókolózott. Seungmin kezei csak úgy ugráltak a fiatalabb testén. Jeongin bele-bele nyögött a csókba majd ha jól láttam egyszer még rá is harapott Seungmin ajkára. Én Hyunjinra szegeztem a tekintetem aki minden valószínűség szerint szintén nem tartotta olyan jó ötletnek az udvart így utólag. Mind a ketten leblokkolva álltunk majd észhez tértem és be rángattam Hyunjint egy bokorba. Lehet hogy nem volt életem eddigi leghelyesebb tette de nem tudtam levenni a tekintetemet a párocskáról. Seungmin és Jeongin pedig annyit el volt merülve egymásban (szó szerint) hogy észre sem vettek minket. Hyunjin száj tárva nézte őket és én sem tettem mást. Seungmin ekkor megszakította a csókot.

-Szeretlek!

Suttogta Innie-nek aki csak nevetett és szájon puszilta Seungmint. Mind a ketten részegek voltak így gondolom Innie nem vette komolyan Seungmin szavait. A kisebb csak kacsintott egy csábosat és végig simított Seungmin karján.

-Gyere Seungmin menjünk haza. Ott folytathatjuk!

Ebből arra következtettem hogy ma nem nagyon fogok aludni ha egész este Jeongin nyögéseit kell hallgatnom. A gerle pár elsétált bár inkább csak Innie állt a lábán Seungmin pedig rá tamaszkodva botorkált. Rá pillantottam Hyunjinra aki leblokkolva bámult a fiúk irányába.

-Hyunjin?!

A fiú rögtön felém fordult és mintha elszállt volna a köd a szeme elől.

-Ohh bocs csak ha egy boldog párt látok mindig elképzelem magamat Felixel.

A fiú nagyon szomorú lett, így meg kellett öleltem. Hyunjin egyszerűen annyira ölelni való.

-Ha a sors neked szánta Félixet akkor össze fogtok jönni és rá fog jönni hogy milyen tökéletes teremtés vagy akit nem lehet csak úgy eldobni, és akkor majd boldogan éltek amíg még nem haltok! Onnantól kezdve pedig boldogan haltok majd együtt!

Hyunjin fel nevetett.

-Nem egy mesében vagyunk Jisung ez a való világ itt semmi de olyan kegyes.

Itt kínos csönd állt be mert nem tudtam válaszolni. Nem akartam hiú reménnyel táplálni Hyunjint aki pedig csak boldog akart lenni. Az életemre esküszöm biztos vagyok benne hogy Felix nem a megfelelő ember neki. Hyunjin felénk és zárkózott Felix pedig durva és merész.

-Na Jisung mi volt?

-Mi mi?

Kérdeztem vissza mert az utóbbi pár perc teljesen kiesett mivel a gondolataimba temetkeztem.

-Mi volt Minhoval? Nagyon piroska voltál amikor kijottetek.

Ismét elpirultam.

-Hát öhm.

-Nah?!

Ez a fiú borzasztóan kíváncsi rosszabb mint Yuqi.

-Hát leszopott.

Hyunjin a szája elé kapta a kezeit, majd hangosan fel üvöltött.

-Waaaaa ez csodálatos!!!! Jézusom Jisung! Azt a kurva.

A fiú elkapta a vállam és majdnem felborított a nagy lelkesedésében.

-Az az...

Elpirulva alig tudtam megszólalni annyira zavarban voltam. Hyunjin meglapogatta a vállam majd nem éppen férfiasan megpuszilt. Nem tudom mit is éreztem akkor amikor az ajkai az arcomhoz értek. Nem tudom. Teljesen össze voltam zavarodva hiszen ott volt Quita aki Minho után már kicsit sem vonzott meg most Hyunjin. Lehet hogy csak baráti puszi volt de nem voltam benne biztos. A fiú szeme kedvesen csillogott mire nem tudtam visszafogni magam. Kénytelen voltam oda hajolni és nyomni egy puszit az arcára, közvetlen a szája mellé. Lehet hogy kicsit túlzás volt mert Hyunjin meglepve hajolt el majd át ölelt. Határozottan éreztem valamit Hyunjin iránt és ez nagyon megremitett. Én Minhoval akartam lenni. Vagy?