*8. Chapter*

47 5 0
                                    

Minho pov;

-Csókolj meg!

A fiú szinte a számba suttogta a szavait.

-Jisung tudod hogy nem lehet.

Ellenkezetem.

-Minden a játékon belül marad. Nem tudja meg senki.

Igazából nem akartam mást csak megcsókolni az alattam fekvő fiút. Nem ellenkezetem tovább, megszüntettem a köztünk lévő csekély távolságot és hozzá érintettem az ajkaimat Jisungéhoz. Lassan kezdtem mozgatni őket de a fiatalabb többet akart. Ezt éreztette is velem mert az egyik kezével belemarkolt a csípőmbe. Gyorsítottam a tempón mire a kisebb felsóhajtott. Már csak a nyögéseire lennék kíváncsi. Jisung kezei elkalandoztak a hajamban de én sem voltam tétlen. Egyik kezemmel Jisung arcát simogattam a másikkal pedig felfedeztem a fiú gyönyörű testét. Jisung hirtelen megharapta az alsó ajkamat mire én kinyitottam a számat. Eszméletlen jó ebben. Hogy tud ilyen jól csókolni? Mondjuk lehet hogy több tapasztalata van mint nekem.
Jisung át tette  a nyelvét a számba egy hosszú francia csókot kezdeményezve. Bele nyögtem a szájába mire a fiú szinte magára rántott. Kicsit féltem attól hogy nehéz leszek neki de úgy tűnt meg sem kottyan neki a súlyom mivel a  kisebb egy pillanatra sem hagyta abba az ajkaim kényeztetését. A kezei elkalandoztak és már a belső combomat simogatta amikor ismét elkapott a bűntudat. Meg felszültem a fiú fölött aki ezt érzékelve mindent abba hagyott és felpillantott rám.

-Minden rendben?

-I....igen... csak.... nagyon... új ez nekem.

-Hiszen most csak játszunk nem?

Kérdezte Jisung rekedtes hangon. Én színpadiasan rápillantottam a fiú kissé feldagadt szájára.

-De persze. Csak játszunk.

Jisung keze még mindig a combom on volt amit nem is bántam, de én is akartam neki adni valami ujjat.

-Jisung vedd le a pólód.

A fiú kitágult pupillákal meredt rám.

-Minho? Ez már nem Felelsz vagy mersz.

Megráztam a fejem majd sürgetően a fiúra pillantottam.

-Ezt merésnek veszem. Szóval leveszed vagy tépjem le rólad?

Jisung megszeppenve nyúlt a pólójához majd gyorsan megszabadul a ruha darabtól. Szinte élve felfaltam a tekintetemmel. Elég vékony volt de volt rajta pont megfelelő mennyiségű hús is. Egyszerűen tökéletes volt. Nem tudtam visszatartani a sóhajomat.

-Mi az Minho beindultál?

Nézett rám kacérkodva a kisebb fiú, majd lassan végigsimított a hasamon. A kezei kicsit lejjebb is csúsztak mint a hasam. Egy újabb sóhaj hagyta el a számat majd ismét Jisung szájára tapadtam. A kisebb fiú lassan mozogni kezdett alattam. Nekem nyomta a csípőjét és mozogni kezdett. Hallani akarom a nyögéseid Jisung! A fiú egyik keze a nyakamon maradt a másikkal pedig a lábaimat simogatta, valószínűleg teljesen tudatában volt annak hogy nem lesz jó döntés ha följebb merészkedik mégis feljebb csúsztatta a kezét. Felmordultam és elhajoltam Jisung szájától.

-Ha ezt nem hagyod abba akkor neked kell kielégíteni.

A fiú arca paprika vörös árnyaltot öltött.

|  *MINE* Minsung; H.J; L.M  |Where stories live. Discover now