| *MINE* Minsung; H.J; L.M |

*11. Chapter*

Jisung pov;

Tökéletes reggelre keltem fel. Vagyis majdnem tökéletesre. Attól az icike picike ténytől eltekintve hogy egy úgynevezett Felix éppen engem bámult. Amint megláttam a fiú arcát rögtön elöntötte a fejemet a harag. Ez a kurva most minek jött vissza? Felix még mindig engem nézett de semelyikunk sem szólalt meg.
Minho békésen aludt engem karolva, a fiú parfumje egyszerűen csodálatos volt és Minho hajából elég erős átható karamell illat áradt. Hogy lehet valaminek ennyire jó szaga? Najo ez furán hangzik. Közelebb bújtam Minhohoz mire Felix inkább átsétált a saját ágyához es telefonozni kezdett a falnak dőlve. Miért nem szól hozzám? Nem mintha nagyon bánnám de azt hittem rögtön letámad ha meglátja ahogyan a crush-a éppen engem ölelget és velem fekszik egy ágyban. Felix egészen jól bírta. Talán megjött az esze? Vagy terhes? Mindent el tudok képzelni csak azt nem hogy a szőke ciklon miért nem próbált megalázni az előbb. Ennél könnyebben meg a terhességet is megtudnák magyarázni. Minho megremegett, először azt hittem hogy csak álmában. Néha random rángatózott az este folyamán..... de a fiú kinyitotta a szemét és elmosolyodott amikor meglátott. Nem tudtam visszatartani a vigyoromat, hiszen tegnap a fiú meg eltaszított magától ma meg mosolyogva kel. Minden nap így akarok mellette felébredni. Őt akarom ölelni egész este nem a hülye plush-eimet. Minho kell!!!! A kis édes. A fiú le csukta az egyik szemét mintha nehézséget okozott volna ébren maradni. Én meg mindig vigyorogva közelebb csusszantam a fiuhoz, egészen addig amíg már teljesen össze nem ért a testünk. Minho kicsit megrezzent majd minden figyelmével rám összpontosított. Kinyitotta mind két gyönyörű színekben ponpazó érzékszervét. A szemei többet mondtak minden szónál. Gyere Jisung csókolj meg! Minden valószínűség szerint az én szemeim is úgy parázslottak mint Minhoé, mivel a fiú megszeppenve nézett le az ajkaimra.
Minho némán könyörgött nekem és én mindent meg akartam neki adni. Mindent oda akarok neki adni. Minho is közelebb hajolt és már majdnem összértek az ajkaink amikor Felix megköszörülte a torkát.

-Jóreggelt fiatalok!

Meglepődésemre Felix nem is hangzott olyan ellenségesnek. Viszont a fiú szavai miatt Minho elhajolt tőlem mielőtt az ajkaink össze érhették volna. Ami miatt rohadtul mérges voltam ki másra ha nem Felixre. Meg akkor is ha nem feltétlen az ő hibája volt. Minho felkonyokolt az ágyon és rögtön vissza köszönt Felixnek.

-Hello Felix.

Felix elmosolyodott amikor Minho felé fordult nekem hátat fordítva. Nem arra célzom hogy irigy vagyok. De. De irigy vagyok. Kurvara irigy.

-Sajnálom hogy  egy pár napig nem aludhattál itt miattam.

Mondta Minho miközben szemkontaktust kezdeményezett Felixel. Baszdmeg Minho rám nézz! Ne Felixre! Felix bugyután elnevette magát.

-Ohh Oppa semmi baj.

Baszod Felix. Minho megszeppenve nézett a fiúra aki meg mindig kihívóan mosolygott. Sőt Felix nem mást viselt mint egy feszülős crop top-ot. Egy kihívóan rövid nadrággal.

-Meggyógyultál Minhokám?

Felix teljesen leszarta hogy én is a szobában vagyok, és szinte le vetkőztette Minhot a tekintetével. Eddig bírtam.

-Felix ide adnád a telefonomat?

Felix mérgesen nézett rám. Szerintem már vagy hatvan fele keppen megölt a gondolataiban. A fiú mégis rám mosolygott, de szinte szarkasztikusan hatott azután ahogyan Minhora nézett.

-Köszönöm!

Ültem föl amikor Felix oda nyújtotta nekem a készüléket. Minho is ült, a lábaink összeértek, de úgy tűnt ez nem zavarja a fiút aki "semmit" sem érez irántam. Felix szándékosan odahajolt Minhohoz amikor a kezembe nyomta a telefont. Viszont Minho végre magához tért és lassan felállt.