| *MINE* Minsung; H.J; L.M |

*7.Chapter*

Minho pov;

Nem hiszem el hogy megcsókoltam. Nem akartam hiszen ígéretet tettem valakinek. Nem akartam hogy így elcsesződjenek a dolgok és tényleg csak meg akartam fektetni Jisungot. Nem akartam meg kedvelni, de ahogyan hozzámért.... Csak teljesen elvette az eszemet, de ez nem lehet köztünk. Ez így nagyon nem ok. Ha össze kell  törnöm a szívét akkor össze töröm. De nem fogok vele mégegyszer ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülni és nem lesz több csok! Ki rohantam a nappaliba és rágyújtottam egy cigire. Éppen mindenki valami programon volt így rajtunk kívül csal egy pár tanár volt a táborhelyen. Nem akaratam kimenni az erkélyre vagy a ház elé nehogy elkapjanak így maradt a nappali. Kinyitottam egy pár ablakot hogy azért mégse legyen mindenhol cigiszag, és lehuppantam a kanapéra. Egy pár percig csak ültem majd meghallottam Jisungot. A fiú sírt. Bár próbálta halkan csinálni mégis mindent hallottam. Keservesen zokogott a szobánkban. Talán meg kellene vigasztalnom?    

Nem.

Ez nem lehet köztünk, nem szerethetek bele.

A gondolataim ellenére a testem magától cselekedett, elindultam a szoba felé még mindig a cigivel a kezemben. Már rátettem a kezemet a kilincset amikor a fiú hirtelen abbahagyta a sírást. Minho NEM mehetsz be. Nehogy azt higgye hogy számítasz neki. Nem mész be felfogtad?! A fejemben túl sok gondolat kavargott de tényleg nem akartam Jisungot táplálni hiú reményekkel így visszamentem a nappaliba. Gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset ebédre és próbáltam elejteni Jisung arcát.

-

Már a negyedik szálnál tartottam de a gondolataim meg mindig fénysebességgel száguldoztak. Valaki lenyomta a szobánk ajtaját és lassan kinyitotta. Amikor megláttam Jisung fejét ki bukkanni rögtön elfordultam mintha nem is láttam volna semmit. Erőteljesen stíröltem a padlót amikor a fiú elindult felém. Letettem a cigit és az öngyújtót a kis asztalra. Halottam a lépteit a hátam mögül de csak azért sem néztem rá. A fiú mögém ért és lassan megérintette a vállamat. Lökd  el magadról Minho! Ne higgye azt hogy tetszik neked. Gyerünk! Nem tudtam engedelmeskedni a józan eszemnek. Nem löktem el Jisung karját es még egy kicsit hatra is fordultam hogy rá pillanthassak a fiúra. Jisung teljesén összetört. Kisírt szemei körül fekete karikák sötétlettek.

-Figyelj Minho,  én nagyon sajnálom de nem másztam rád.

Mostmár teljes testemmel a fiú felé fordultam majd lassan fel is álltam a hatás kedvéért. Egy pár centivel a fiú fölé magasodtam ezt kihasználva szinte lenéztem rá.

-Jisung nem tudok erre mit mondani. Nem akartalak megcsókolni.

A fiú értetlenkedve nézett rám.

-De hiszen te már temérdek emberrel lefekudtél gondolom őket is megcsókoltad.

Nem tudom mi lelt. Ahogy a fiú rám nézett egyszerűen el kellett neki mondanom az igazságot.

-Nem.

-Mi nem?

-Nem csókoltam meg egy csomó embert.

Itt kénytelen voltam egy nagy levegőt venni. Meg soha senkinek nem mondta el ezt és nem is akartam de Jisung nagyon furcsa reakciókat váltott ki belőlem.

-Csak egy embert csókoltam meg eddig. A volt barátomat.

A könnyeim ki akartak szökni a szemekből de nem engedtem nekik, inkább fel pillantottam egyenesen az égő lámpába, emiatt a könnyeim egy seperc alatt felszáradtak.

-Csak az exed-et csókoltad meg eddig?

Itt a szomorúságom átcsapott mérhetetlen haragba és üvöltve válaszoltam a rémült fiúnak.