| *MINE* Minsung; H.J; L.M |

*23.Chapter*

Jisung pov;

Valami felrement. Valami nagyon nagyon félre ment mivel Minho hívására keltem az este közepén. Felkaptam a telefont De tudtam hogy valami nincs rendben.

-Szia Minho! -Köszöntem álmosan.

-Jisung. Találkoztunk kell most. -Mintha a fiú.

Kicsit sem tűnt álmodnak mintha már órák óta fenn lent volna, pedig reggel három óra  volt.

-Most? -Ásítottam a telefonba.

-Megyek érted, gyere ki tíz perc múlva a ház elé. -Mondta a fiú ellentmondást nem tűrő hangon.

-Minden rendben baba? -Kérdeztem aggódva.

-I...Igen. -A fiú sóhajtott.

-Csak gyere ki oké? -Váltott kedvesebb hangra.

-Jó. De várj.... tíz perc múlva legyek kinn de te húsz percre laksz tőlem akkor......ugye nem vezetsz? -Most esett le a helyzet és teljesen be pánikoltam.

Minhonak simán balesete is lehet ha egyik kezében fogja a telefont és közben vezet.

-Tedd le most! -Kiáltottam esélyt sem adva neki a válaszra.

-Szia....-Mondta a fiú elhaló hangon én pedig lecsaptam a telefont.

Valami baj van, hiszen Minho miért hívott volna most? Vezetés közben? Miután letettem a telefont az ágyamra rögtön a gardrób felé igyekeztem. Kivettem egy sötét kék farmert és egy hosszú, kényelmes, piros pulcsit. Minhonak úgyis mindegy hogy mi van rajtam, mert nem hiszem hogy sokáig rajtam maradna, bár a fiú előbbi hívása nagyon fura volt. Le futottam a földszintre ügyelve arra hogy kellőképpen halk legyek és senkit se keltsek fel. Odaálltam az ajtó el majd idegesen felvettem a cipőm és a kabátom. Kicsit csöpögött az eső így egy esernyővel a kezemben hagytam el a házat. Nem pont a mi házunk előtt álltam meg hanem kicsit távolabb mentem mivel nem akartam hogy esetleg Chan lásson minket az ablakból vagy kitudja honnan. Elég fura a fiú.... Egy pár feszült perc elteltével egy motort láttam beszáguldani az utcába. Ez a fekete volt nem a piros. Minho ült a motoron és nem volt rajta sisak. Baszod Minho ha valami bajod lesz akkor rohadtul le leszel szidva. Minho sokkal gyorsabban ment mint a hatvanas sebesség korlát így egy pillanatokon belül elérte az utca közepét ezzel együtt engem is. Nem, nem ütött el. A fiú zaklatottan leszállt a motorról, még csak ki sem támasztotta hagyta eldőlni inkább rögtön oda szaladt hozzám és a karjaimba vetette magát.

-Minho? Mi a baj édesem? Látom hogy valami nincs rendben. -Suttogtam halkan a fiú hajat simogatva.

-De...de.... Mostmár rendben van. Azt hittem valami bajod esett.  -Válaszolt halkan a fiú.

Kicsit szipogott is de nem láthattam hogy sír e mivel szorosan a vállába nyomta a fejét. A parfümje most is csodálatos volt, melyet lelegeztem. Kicsit eltoltam magamatol hogy a szemébe tudjak nézni. Természetesen nem hiszek neki. Valami nincs rendben és akar az életem árán is segíteni fogok neki ha akarja ha nem. Minho borzalmasan festett. A szemei körül sötét karikák voltak a kezeit sebek lepték be, sőt nem csak a kezén de az arcán is zúzódásokat és vágásokat véltem felfedezni. A nyakán egy viszonylag mély vágás nyomot láttam.

-Úristen Minho mi történt? -Kérdeztem szinte hisztérikusan és a nyakához nyúltam.

Minho le sutotte a szemeit majd utat engedett a könnyeinek.

-Nem...Nem a te hibád Sungie...az enyém.  

-Mi? Milyen hiba tökéletes vagy! -Ellenkeztem.

A fiú álla alá nyúltam és felemeltem a fejet hogy végre a szemembe nézzen. Letöröltem a könnyeit mire végre rám nézett.