~Stella~
A barátaim szerint a szüleim után egész jó a mentális állapotom. A pszichológusom is ezt gondolja én viszont ebben nem hiszek. Ma lett vége a heti ülésünknek és, mint megtudtam javulok, fejlődök, de ez baromság. Mások nem érzik át ezt a fájdalmat. Nem csak elváltak a szüleim anyámat elütötte egy kibaszott kocsi mikor a válás után hazament, mert annyira össze volt törve. Apám iszik. Minden nap. Mindig. Szarik arra én, hogy vagyok, csak maga érdekli. Anya halála után egyszer nem kérdezte meg, hogy vagyok, vagy mizu velem. Semmi. Régebben kijártunk horgászni és vacsorákra, de most....na ja...ez a kurva élet rendje.
A jegyeimmel nem volt baj. Viszont elég sokat jártam el mostanában. Nem tehetek róla szükségem van a lazításra így minden után. Liv szerint jól jönne nekem egy pasi, de kizárt, hogy egy komoly kapcsolatba kezdjek. Se energiám, se időm. Na mindegy. A terápia után kicsit jobban éreztem magam, de nem vittem túlzásba. Úgy tűnik minden ellenem van, hiszen a rohadt automata gép, sem akar egy nyamvadt Twixxel megajándékozni. Elkezdtem rúgdalni.
- Baszki ilyen komolyan nem létezik!- morogtam egy kicsit hangosabban, mint kellett volna. Hirtelen a színdarabom közepén Liv lépett oda hozzám.
- Hé csajszi, minden oké?- kérdezte érdeklődve a barátnőm. Rá néztem és szerintem az arcom mindent elárult.
- Csak ez a nap sok volt. És ez a rohadt gép még egy Twixet sem ad nekem!- mérgelődtem a barátnőmnek
- Sajnálom, gyere, meghívtak egy kávéra. Úgyis van időnk.- mondta a barátnőm azzal a cuki mosolyával.
- Imádlak, tudod?-kerdeztem miközben egy nagy öleléssel háláltam meg. Már épp indultunk kifelé az ajtón ,amikor valaki olyan erősen jött belém, hogy a folyosó közepén rögtön eldőltem az erős lökéstől. Kemény parfümillat csapott meg, amolyan dohány szag is áradt belőle. Felnéztem a 190 centiméterű alakra és Jack kibaszott Vorrin állt előttem.
Nem sokat beszéltünk, sőt semennyit. Mi ketten teljesen máshogy láttuk a világot. Én pozitív tudtam maradni a legrosszabb helyzetekben is, még ő teljesen szarott mindenre. Nem bírtam őt, ugyanis nem egy pletykát hallottam arról, hogy lefeküdt valakivel aztán otthagyta. Mekkora egy seggfej! Amúgy nem tagadom, piszok dögös egy fiú. 190 cm, sötét haj és szem, van motorja. Kinek nem kellenne ilyen pasi? Nekem. Bármennyire is vonzó biztos nem bújnék az ágyába. Dehát mindenki más. Viszont ez a seggfej csak ennyit mondott oda nekem.
- Máskor figyelj jobban.- nem volt benne túl sok érzelem, sem düh vagy méreg, inkább amolyan leszarom, hogy vagy, de azért nem vagyok tapló típus volt. Ahogy tápászkodtam fel csak felhorkantott, ahogy végignézte a szenvedésem.
- Seggfej!- már távolodott mikor ezt mondtam, de inkább csak meg akartam jegyezni, hogy milyen tapintatlanság volt végignéznie, ahogy felállok, de úgy tűnik meghallotta. Csak rámnézett, de rohadtul nem tetszett. Végignézte rajtam. A hajamtól ment egészen a cipőmig. Majd csak egy érzelemmentes biccentéssel továbbsétált. Igazi pöcs!!! Mindegy is, elég nagy ez az iskola, nem lehet nehéz elkerülni őt. De kijelenthetem, hogy ahova ez a fickó megy, megfagy a légkör és rohadtul nem tetszik, amikor elrontják a hangulatom, ami egyébként is elég ingatag. Ajánlom, hogy messziről kerüljön, úgy, mint én őt! Nem szeretek ellenségeket szerezni, de őt egyszerűen nem lehet nem utálni!!!
