~Jack~
8 évvel később
Már egészen az épület előtt hallottam a tini lányok hangos nevetésüket. Gondoltam meglátogatom a szerelmemet most, hogy egy éve tanít itt. Bizony! Stella miután elvégezte a Julliardot, (igen, felvették) elősször egyénileg versenyzett, és természetesen rengeteget nyert, viszont úgy érezte hiányzik valami az életéből. Félév múlva megnyitotta tánciskoláját, ahova több, mint 200 diák járt. Nem egyedül vezette, Livnek is ugyanúgy voltak órái. Ma volt egy éve, hogy megnyitotta, és rettenetesen büszke vagyok rá. Az egyéni versenyekkel természetesen nem hagyott fel, csak most nem a saját versenyei az első prioritása. Nem mondtam neki, hogy jövök, így biztosan nagyobb meglepetés lesz. Vettem neki karamellás kávét, és egy csokor rózsát. Ha visszagondolok Stella olyan szinten volt hatással az életemre, hogy most egy csokorral a kezembe megyek érte. Megáll az ész, de egyáltalán nem bánom. Amióta együtt vagyunk olyan dolgokat tettem, amiket eszem ágában sem volt azelőtt. De megéri. Minden percét.
Ahogyan az előterembe értem a pult mögött Livet találtam, aki valamilyen papírmunkát fejezett be. Ahogyan összerakodott, már vette fel a táskáját, amikor meglátott.
-Jack, hogyhogy itt?- kérdezte, amint kisétált a pult mögül.
-Gondoltam hozok valamit Stellsnek.- lenézett a csokorra, és elmosolyodott.
-Imádni fogja!- szagolt bele a vörös rózsák közé.
-Remélem...
-Ó, tudnál szólni Stellsnek, hogy befejeztem a munkám, és Chris eljött értem?- Liv már egy pár hónapja randizott Chrissel, de még Stella szerint nem hivatalos a dolog.
-Persze. Szóval... Chrissel hivatalos?- kérdeztem rá.
-Hát, lehet ma az lesz.- megjelent az arcán egy fülig érő mosoly.
-Sok sikert!- mondtam.
-Neked is, hősszerelmes.- elnevette magát, mire én csak megforgattam a szememet.
Amint lenyomtam halkan a kilincset észleltem, hogy Stella és a többi tini nem vettek észre. Stella éppen mutatta, hogy milyen mozdulatot kéne csinálniuk a lányoknak, így kihasználtam az alkalmat. Nekidőltem óvatosan a falnak, és csak néztem, hogy milyen szerencsés vagyok. El sem tudom képzelni, mennyire hálás vagyok.
-Stella, a jóképű pasid perverzül kukkol!- kiáltott fel Maise, akit sikerült megismernem az elmúlt pár alkalommal mikor itt jártam, hisz ő volt mindig a legnyersebb és a legőszintébb. A mutatóujját rám szegezte, és mindenki hangos nevetésbe tört ki. Stella is odakapta a fejét, és megjelent az arcán az a mosoly, amitől újra szerelembe estem. Viszont visszaszegezte a tekintetét Maisere, és szúrósan nézett.
-Maise! Megmondtam, hogy tilos káromkodni?Kitől hallottad a perverz kifejezést?- kérdezte Stella.
-Hát anya szokta apának mondani, amikor megy fürödni az anya, és apa úgy bámulja, mint egy perverz.- mondta a kislány őszintén, amire ismét hangos nevetés tört ki.
-Oké, egy percet kérek. Addig gyakoroljatok.- mondta Stells, és odasétált hozzám, majd egy puszit nyomtam a homlokára.
-Szia.- mondta édesen.
-Boldog évfordulót.- nyújtottam át a csokrot. Felragyogott a szeme.
-Emlékeztél?- kérdezte.
-Naná.- mondtam, és a kávét is odaadtam neki.
-Ez tényleg életmentő.- hálálta meg, miközben belekortyolt.
-Ez az utolsó órád?-kérdeztem, mire bólintott.- Akkor megvárlak kint.
-De még fél óra van az órából.
-Napsugár, én az egész életemben várnék rád.-Fejeztem be egy csókkal, majd kimentem leülni Stella irodájának székébe.
Fél óra múlva hallottam, hogy a gyerekek sorba hagyják el az épületet nagy vihogással. Egyszer csak Stella lépett be az irodába.
-Jól vagy?- kérdeztem. Láttam rajta, hogy milyen fáradt.
-Persze, csak sok volt ez a nap. De minden oké.
-Gyere. Otthon nézünk valamilyen filmet.- rögtön mosolyra húzódott a szája.
-Nézhetünk Harry Pottert?...- nem igazán voltam oda a Harry Potter filmekért, de tudom, hogy Stella kiskora óta imádja, így nem mondhattam nemet.
-Nézhetünk, Napsugár.
Ahogyan Stellával töltöttem az időmet arra figyeltem fel, hogy tényleg szerelembe estem. De tényleg. Újra és újra. Egyszerűen ez a nő az, akire egész életemben szükségem volt.
Ahogyan a karjaimban feküdt, és a napjáról beszélt.... Úgy éreztem mindent tudni akarok. Mégha minden ugyan úgy történt mint tegnap akkor is. Stella volt az aki felforgatta az életemet a világ legjobb értelmében. Miközben ment a film, láttam, ahogyan Stella milyen odafigyeléssel nézte a filmet.
-Szeretlek, Napsugár.- mostanában elég sokszor mondom, de nem tehetek ellene, ha így érzek. Felnézett rám. Baszki, azok a smaragdzöld szemek...
-Én is szeretlek, Jack.
Vége...
Sziasztok!
Te jó ég! El sem hiszem, hogy megcsináltam! Befejeztem életem első történetét! Tudom, hogy van min javítani, fejlődni, a helyesírási hibákról ne is beszéljünk, de minden egyes pillanat megérte!
El sem tudom mondani mennyire hálás vagyok mindenkinek, aki velem volt. Mindenkinek, aki támogatott. Azoknak akik az elejétől velem voltak, és azoknak akik közben csatlakoztak. Rettenetesen hálás vagyok<33
Nagyon szomorú vagyok, hogy vége lett Stella és Jack története, de nagyon szerettem gyártani. Meg szeretném köszönni az összes visszajelzést, amit tőletek kaptam, hiszen nem is tudjátok nekem ez mennyit jelent.
Lehet, hogy az ő történetük lezárult, de az én írással való történetem még közel sem...
Van egy történetem, amit éppen írok még, és folyamatosan gyártók részeket. Címe: Utálom, hogy akarlak. Az oldalamon megtalálható.
Nagyon hálás lennék, ha esetleg megnéznétek, hiszen éppen annyi szeretettel írom, mint ezt.
Illetve, egy új történetet is fogok elkezdeni, de még jelentkezek róla itt.
Végezetül, nagyon örülök, hogy itt voltatok velem ez idő alatt. Nagyon remélem ti is éppen annyira szerettétek mint én.
És végül zárom
Stella és Jack történetét<33
