~Stella~
Hogy féltem-e, amikor be kellett lépnem Jack lakásába? Nem kifejezés. Valamiért az univerzum ellenem van, és én próbálok távol maradni tőle, amennyire csak lehet, de most mivel segítenem kell neki, így elég nehéz elkerülnöm őt. Pedig próbálkoztam. Tényleg. De ez valószínűleg most mind hiába. Muszály lesz uralkodnom magamon, amikor átmegyek hozzá. Muszály lesz!
A cuccaimat raktam bele a táskámba, mikor az ajtóm nyitódott ki, és Liv lépett be rajta. Látta a szenvedést az arcomon így azonnal egy öleléssel köszönt nekem.
-Mi a baj, szivem?- kérdezte aggódóan, én közbe a hajamba túrtam.
-Fél órán belül Jack lakásán kell lennem... és közben azt kívánom most bár meggyilkolna valaki.-mondtam el pontosan az érzelmeimet.
-Sajnálom, viszont én nem gyilkollak meg, nem lenne kinek az agyát csesszem, plussz imádlak, és tudom, hogy megoldod tehát semmi nem lesz.- vigasztalt, de tudtam, hogy halálra vagyok már eleve ítélve.
-Ha te mondod.
-Úgy lesz, nyugi.- ölelt át mégegyszer majd folytatta.- Na menj, szorítok.
-Köszi.- vettem hátamra a táskámat, majd pedig kisétáltam az ajtómon.
Még gyors megálltam egy kávézóban két lattéért. Nem tudom Jack milyen kávét szokott inni, de most ezt kapja. Miután megkaptam a két italt elindultam a lakásához. Igazából pár napja írta meg hol lakik, mert annyit tudtam csak, hogy nem a kollégiumban, de mivel sosem jártam a lakásán ezért fogalmam sem volt, hogy hol van. Mikor felsétáltam az emeletre becsengettem, de semmi. Mintha egy árva lélek sem lenne itt. Mégegyszer előhúztam a telefonom és megnéztem a házszámot és az időpontot is, viszont minden stimmelt. Itt már teljesen össze voltam zavarodva.
Mivel senki nem nyitott ajtót ezért én nyitottam ki magamnak. Eleve nagyon féltem ettől a találkozástól, de most ez megsokszorozódott bennem. Becsuktam magam mögött az ajtót, és amikor beléptem a konyhába nem hittem a szememnek.
Jack állt ott, és egy palack vizet szorított a kezében. Egy melegítőnadrág volt rajta egy szürke árnyalatban a mellkasán pedig nem volt póló. Szerintem biztosan kihagyott egy ütemet a szívem. Láttam már Jacket póló nélkül, viszont az a pillanat sokkal intimebb volt illetve nem volt túl sok időm megnézni az izmait. Ha egy férfi izmos volt az mindig a gyengémre terelt engem. Na de Jacknek fogalmam sincs, hogy lehet ilyen tökéletes felsőteste. Biztos sokat sportolhat, ha ilyen izmokat rejt a fekete bő ruhái alatt. Teljesen lefagytam egyszerűen nem tudtam mozdulni. Szerintem legalább úgy bámultam, mint valami holdkóros a holdat, de akkor éppen nem tudtam ezzel foglalkozni. Minden egyes apró részletet felmértem a mellkasán. A vállától kezdve egészen addig ahol már a melegítőjével találkozott a teste. Mindegy egyes hasizmát felmértem még azt is amit félig eltakart a nadrág és v alakban hagyta a szememnek, hogy odaképzelje az eltakart felületet. Itt ekkor szerintem már több, mint egy perce bámultam megmozdulás nélkül. Jack felhorkantott, és itt tudatosult bennem, hogy ő igazából tudja. Egész végig, amíg bámultam tudta, hogy bámulom. Baszki.
-Tudod, Napsugár, ha a meztelen felsőtestemre lettél volna kiváncsi csak kérned kellett volna.- mondta mosollyal az arcán. Egész biztos, hogy nagy hiba az, hogy nem sminkelek, hiszen most tökéletesen tudom, hogy tisztán látszódik a pír az arcomon.
-Én nem...- próbáltam megvédeni magam, és tagadni, ahogy csak tudtam, de közbeszólt.
-Stell, meg se próbáld tagadni. Nem tudtam, hogy az izmaim ennyire beindítanak...
-Nem is!- tagadj! Tagadj! Tagadj!
-Ugye tudod, hogy még csak nem is pislantottál?- tette fel a költői kérdést. Így lett volna? Bassza meg.
