X.

322 14 0
                                    

~Stella~

Amint kinyitottam a szemeimet a sajogó érzés az alkohol miatt villámként érkezett szervezetembe. Nem szokásom inni,de muszály volt, valahogy kiengednem a gőzt. Gyorsan lepillantottam a paplan alá, de láttam van rajtam ruha. Phuff...dejo....várjunk csak,hogy került rám melegítő?... és ekkor kezdtek el az emlékeim sorban előjönni pici kis foltokban. Pár másodperccel később minden összeállt. A bulin történtek, meg a motorozás is és végül,az is ami a szobámban történt. Nem tértem magamhoz még egy jó hosszú ideig. Nemhogy majdnem csókolóztam Jackkel, de még ezután segített nekem. Te jó ég én motoroztam is? És látott melltartóban?... talán mégsem volt jó dolog, hogy ennyire jó a memóriám, ugyanis most legszívesebben elsüllyednék szégyenemben mennyi meggondolatlanságot tettem...

Lassan feltápászkodtam és elindultam a konyhába. Anyukám tanácsa mindig az, hogyha részeg vagy mielőtt ennél igyál rengeteg vizet, tehát úgy döntöttem hallgatok rá. Amikor sétáltam át a szobákon, hallottam némi hangot, ami nem volt megnyugtató. Nem is tudom, de mintha valaki lenne itt. Át sem gondoltam ezt magamban, mert mikor lehajtottam a kilincset és beléptem a konyhába megpillantottam Jacket, aki épp egy tányért tett az asztalra. A tányéron avokadós pirítós volt és mellette sok zöldség. Ez a tányér mellett volt még egy, amin szintén ez volt található. Fel sem bírtam fogni mi történik. Mit keres még itt Jack?
- Jó reggelt!- köszöntött Jack,hiszen ő is biztosan látta,hogy még nem teljesen vagyok magamnál. Nem vagyok bunkó általában, de ahelyett,hogy köszöntem volna, csak ennyit tudtam kérdezni.
- Te mit keresel itt?- néztem rá kérdőn mire halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Ugye nem gondoltad, hogy a tegnapi állapotodban, csak úgy hazadoblak, és otthon hagylak egyedül?- kérdezte Jack, mikor felpillantottam és átgondoltam a helyzetet. Tehát nem, csak hazahozott, de itt is maradt?...
- Szóval...egész végig itt maradtál?...- kérdeztem, kissé félve a választól.
- Azért ennyire már ismerhetnél, Napsugár.- mosolyodott el.

- Gyere, gondoltam valami egészségeset csinálok, ha már mind a ketten sportolók vagyunk.- ezen akaratlanul is elmosolyodtam. Jack csinált nekem reggelit. Jack. A srác akit ki nem állhatok... a világ hivatalosan is megérett a pusztulásra. Odasétáltam a pulthoz, és hoztam magunknak pohárban vizet, hogy egy kicsit én is tegyek valami aranyos gesztust, majd leültem az asztalhoz. Már egy jó ideje nem készített nekem senki sem reggelit, és őszintén nagyon jól esett.

Megfogtam a pirítóst és lassan beleharaptam. Azért Jack elég jó reggelit rittyentett ide, mit ne mondjak.
- Ez... nem szar- mosolyodtam el, és láttam, hogy az ő arcán is megjelent egy mosoly. - Egyébként, csak azt akartam mondani, hogy köszönöm... tényleg... semmi jó nem származott neked abból, hogy segítettél, viszont te mégis megtetted és én meg akartam köszönni.- vallottam be.
- Már megtetted, Napsugár.- egy mosollyal zárva folytattuk a reggelit.

Csöndesen ettük meg a maradék ételünket, majd, amikor végeztem indultam volna lemosni a tányérokat,  Jack kivette a tányérokat a kezemből és elindult a mosogató felé.
- Jack, így is rengeteg tettél. Kérlek mosogathassak el...- kérleltem, de úgy tűnik hiába. Jack hátat fordítva nekem elkezdte elmosni a tálakat. Ezt akkor sem hagytam.
- Jack, ne akard, hogy rád ugorjak!- mondtam miközben mögötte egyre közelebb lépve próbáltam elvenni a tányérokat a kezéből. Ekkor úgy tűnik Jack is benne volt a játékban és megfordulva feltartotta a tányérokat, hogy csak azért se legyen könnyű dolgom. Meggondoltam magam, seggfej! Kiült az a elégedett mosoly az arcára, mikor már mindketten tudtuk, hogy nem fogok nyerni.

És ekkor fogalmam sincs miért, de sikerült olyan nagyra nyújtóznom, hogy a testem teljes mértékben Jackéhhez nyomódott. És pont most már nem is a tányérra koncentráltam, hanem a helyre közöttünk, ami elég csak szűkös volt. Olyannyira, hogy Jack lélegzetvételét is tisztán éreztem. Az én légzésem is felgyorsult, abban a pillanatban, amikor Jack szemei nem bírták levenni a tekintetüket rólam. A levegő megfagyott kettőnk között, mintha minden megállt volna és csak ketten álltunk egymással szemben. Lassan leeresztette karját, amit most, hogy jobban megnézem erek fednek. Nem akarom bevallani, de rohadt dögös... és, mintha a teljesen megfagyott levegőbe éreztünk volna valamit, hiszen ebben a pillanatban Jack lehajolt és megcsókolta az ajkaimat.

A csókunk lassú és szenvedélyes volt, mintha minden egyes centiméteremet fel akarná fedezni. Fogalmam sem volt mit csinálok, de valamiért a csóktól felgyorsult a lélegzetem és többet akartam. Sokkal többet. Mikor Jack elhúzódott, hogy levegőhöz jusson, a kezeimet a hajába túrtam és lábujjhegyre állva megcsókoltam. Ez viszont már nem egy lágy csók volt. Ebben szenvedély volt. Mindketten éltünk a pillanat hevével és nem foglalkoztunk a körülményekkel. Jack nyelve utat törve megízlelt minden egyes édes pontomat. Mintha mindketten tudnánk mit szeret a másik. A kezeimet Jack hajába akasztottam, még az ő izmos kezei a derekamon csúszkáltak.

Tartottunk egy kis szünetet. Levegőért kapkodtam, közben Jack ezt súgta a fülembe
- Napsugár... mit művelünk...- csak egy kis beleegyezésre várt, amit egy intenzív csókkal válaszolva közöltem is vele. És ekkor éreztem, hogy Jack nem fog ezen a ponton leállni.

Jack kezei a derekamról lejjebb csúsztak majd egy erős mozdulattal már össze is kulcsoltam dereka körül a lábaimat. Mindeközben még mindig szenvedélyes csókjaink sorai következtek, mert egyszerűen nem bírtunk egymással betelni. Ebben a pillanatban már Jack fel is ültetett a konyhapultra, így egymagaságba kerültem vele. Nem akartunk itt megállni. Nem is tudtunk volna megállni, mígnem ajtónyikorgásra lettünk figyelmesek.
- Stell, átjöttem, mert gondoltam megnéztek miután kiütötted magad...tegnap- fejezte be Liv a mondatot, mikor meglátott minket heves csókjaink közben.

Azonnal leálltunk és gyorsan leugrottam a konyhapultról.
-Liv...hello...- nem tudtam egy normális mondatot kinyögni majd Jackre néztem. Jack bólintott majd felnézett.
- Szerintem boldogulsz innentől, Napsugár. Liv.- köszönt el és lépett ki a szobámból. Hallottam a motorja hangját, majd hirtelen csend ült a szobára. Na akkor ezt most, hogy is kéne elmagyaráznom?...Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.
- Ne is kérdezd...- mondtam halkan, mire Liv nevetése töltötte be a szoba csendjét.

Téged akarlak!...Where stories live. Discover now