~Jack~
Még időm sem volt megszólalni hirtelen kopogás hallatszódott. Stella azonnal felállt, lehúzta a szoknyáját és elindult kinyitni az ajtót, de mondjuk úgy, hogy nem az fogadott minket, akit reméltünk volna. Amint kinyílt az ajtó Will volt látható, aki nem mellesleg Stella exe is egyben. Fogamam sincs miért van itt, de, ha Stellát szeretné, ahhoz nekem is lenne pár hozzáfűznivalóm. Nem sok mindent tudok a kapcsolatukról, de azt igen, hogy azóta is beszélnek, és, hogy nem váltak el haragban. Én is ekkor már felegyenesedtem és végigmértem a fickót. Elegáns stílus, kifinomult, vagy úgyis mondhatnánk, hogy a szöges ellentétem. De komolyan, úgy néztünk ki, mint a kibaszott Nap meg a Hold. Teljesen más személyiség és kinézet. A kérdés, hogy Stellának melyik jön be?
Amint meglátott minket vigyorogva rögtön levágta, hogy mi folyik itt, de nem igazán bántam. Éreztem, hogy ez a pillanat egy kicsit kellemetlen Stellának így végigsimítottam a kezeimet a hátán. Az ujjaim elektromosan csiklandozták Stella hátát, amin aztán végül elmosolyodott. Mikor már elég kínos volt a csönd Stella köszörülte meg a torkát.
-Ohm, Will....nem is tudtam, hogy jössz... segíthetek?- kérdezte lágyan, hiszen ilyenkor már teljes összképzavara volt mindenkinek.
-Nem terveztem jönni, de tudod arra gondoltam, hogy valamikor beülhetnénk valamire, ha ez a fickó nem bánja... (itt végimért engem, majd nyelt egy nagyon, barom) tudod egy müzlire reggel vagy kávéra.- mondta előttem, mintha hülye lennék. Szó szerint elhívta randira a két szemem láttára. Rossz lépés Will.
-Nem ihat tejet, mert tej érzékeny, mint tudod, igaz?- vágtam rá azonnal. Az még hagyjál, hogy elhívod az exed mégegyszer randira, de egy ilyen dolgot elfelejtesz, haver? Mosolyogva vártam, hogy erre vajon, hogy felel, de csendben maradt. Gyáva.
-Bocsi, de nem hiszem, hogy a versenyek mellett most van időm ilyenekre, de mindenképpen átgondolom.- Stella, mint mindig próbált kedves maradni. Na én biztos nem így mondtam volna, de az üzenet az végülis átment tehát így is megérte. Halványan bólintott egyet majd ránk nézett.
-Hát, akkor jó szórakozást.- köszönt el és Stell pedig becsapta az ajtót. Egymásra néztünk rögtön, viszont, azok a smaragdzöld szemek még mindig megbabonáztak. Kellet nekem ő. Akartam. Túlságosan is, már olyan volt, mintha tőle függenék. Sosem mentem el ilyen messzire és valószínűleg nem is kéne. Sok lánnyal feküdtem már le, de egyikkel sem éreztem azt, amit Stellával. Rég rossz hatással vagyok rá, és erre én is rájöttem viszont most odáig mentünk, hogy le kell magamat állítanom mielőtt baj lesz. Én nem vagyok jó barát, vagy kedves, pasiként meg pláne. Nem akartam eddig se gyereket, se feleséget se semmit, viszont Stell egészen más. Ő családot, karriert akar és boldog lenni élete nagy részében. Egyszerűen nem vehetem ezt el tőle...
-Stell, beszélhetünk?.- néztem rá lágyan, mire bólintott felém és bementünk egy nagyobb helyiségbe, ahol le tudtunk ülni. Nagyon féltem, hogy fog reagálni vagy, hogy egyáltalán mit mondok majd. Felnéztem rá és baszki ezt a szempár szeretném 10 év múlva is magam előtt látni. Olyan kurva gyönyörű. Stella figyelmesen nézett engem és várta, hogy megszólaljak.
-Figyelj, Stell, szerintem túl messzire mentünk, és én tényleg nem szeretnélek megbántani, de itt kéne befejeznünk...- figyeltem Stella arcrezzenéseit és reakcióját.
-Szóval ennyi? Megfektetsz aztán meg lelépsz? Hű, tudod azt hittem, hogy ez a dolog, hogy otthagyod a csajokat kamu, de... már vágom..
-Stella, nem erről van szó...-
-Akkor miről? Huh? Ugyanolyan vagy, mint minden más fiú, megkúrtok minket aztán meg leléptek. Semmi új nem fogadott igazából...
-Stella egyáltalán nem erről van szó.
-Menj el, Jack...
-Mi?..
-Menj el, kérlek...- ezzel felállt és az ajtóhoz sétált, amit azonnal kitárt előttem várva, hogy menjek ki rajta.
-Stella...
-Tűnj el, Jack, az Isten szerelmére!...- könnybe lábadt a szeme, amit legszívesebben én töröltem volna le és elmagyaráztam volna mi folyik itt, de így is eleget bántottam őt nem tehetem vele ezt.
Egy utolsó pillantást vettem rá, arra a lányra, akit elősször utáltam, majd megkedveltem és végül megszerettem, de... mostmár mindegy. Még egy könnycsepp gurult le gyönyörű arcán, aztán azonnal megtörölte, és ilyenkor tudtam, hogy mennem kell, megfogtam a kilincset és kisétáltam a szobából.
A legrosszabb az, hogy egyáltalán nem akartam megfektetni majd otthagyni, viszont ez így nem mehet. Ő túl jó hozzám. Egyszerűen, ha vele lennék csak bántani tudnám. És ez az egyetlen dolog, amit most nem szeretnék vele tenni, méghozzá bántani. Lehet, hogy utálom Willt, viszont ő tényleg hozzá való. Jó családból származik, nem problémás, vicces és családra vágyó. Nem érdemeltem volna meg őt. Stella annyi érzést váltott ki belőlem, hogy már énis összezavarodtam. Nem csakhogy egyáltalán nem olyan, mint a többi, de a puszta jelenlétével meggyógyított nekem olyan sebeket, amit nem is ő tett velem. Viszont mostmár nem lesz. Nem fogok vele beszélni, nem fogom érezni az illatát, és legfőképpen nem fogom tudni megérinteni. De azt hiszem így lesz neki a legjobb. Elvégre ellenségekből lettünk barátok, barátokból szerelmesek, majd szerelmesekből idegenek...
