~Stella~
Boldogan, de mégis szomorúan keltem fel hétfőn. Összegezve elég sok minden történt velem az elmúlt napokban. Először is nyertem! Szuper nem? Persze előtte volt egy pánikrohamom, amiről nem is tudtam, majd a fiú, akivel lefeküdtem segített nekem, és nem utolsó sorban mindez egy nap alatt ment le. Klassz. Igazából fogalmam sincs mit érezzek. Össze vagyok zavarodva, mert nem tudtam, hogy pánikbeteg vagyok. Félek, mert kitudja, mikor borulok ki újra. Örülök, mert Jack minden ellenére eljött engem megnézni. És ugyanakkor zaklatott vagyok vele kapcsolatban. Igazi érzelmi hullámvasút. Viszont most az egyetlen dolog, ami segíthet az Liv. Vele viszont csak suliban tudok találkozni, tehát nem ártana összeszedni magamat.
Felálltam és lassan bekullogtam a fürdőszobába. Elrendeztem a mosakodást és hasonló dolgokat, majd felöltöztem. Egy sima bő fazonú farmert vettem fel egy ujjatlan fehér toppal. Olyan meleg volt, hogy egyszerűen nem tudtam kreatívabb lenni. A hajammal nem kezdtem semmit, így a göndör, barna tincsek leengedve szálltak, ahogyan kiérve megcsapta őket a szél. Miközben sétáltam realizáltam, hogy valószínűleg talákozok Jackel. Őszintén, ha erre gondolok kiráz a hideg így inkább betértem egy kávézóba a szokásos karamellás lattémért. Amint került a szervezetembe egy kis koffein elindultam az iskolám felé.
A mi iskolánk tipikusan az a suli, ahol minden embertípust megtalálsz. De tényleg. Minden sarkon barátitársaságok ülnek és beszélgetnek. De nekem nem volt szükségem rájuk. Nekem ott volt Liv<3
Livvel, amint összefutottunk a folyosón nem bírtunk magunkkal. Muszály volt valakivel megosztanom mit érzek és ő volt az a személy, aki teljes mértékben megértette mi történik velem. Imádtam őt.
Éppen csengettek volna, amikor a hangosbemondós nő, aki egész évben alig szólal meg, készül valamit mondani.
-Kedves diákok, a 3. A-ba járó Stellát kérjük az igazgatói irodába. Köszönjük!
Azt hittem, hogy a szívem megállt egy pillanatra. Te jó ég! Behívtak az igazgatóiba. Igazából szarnék az egészre, viszont, ha valamit elcsesztem és a Julliard megtudja egészen biztos, hogy nem vesznek fel. Bassza meg!
Liv azonnal észre vette, hogy pánikolok, és megsimította a karom.
-Nyugi, Stell. Biztosan nem lesz baj, ne izgulj.- nyugtatott, de nem jött be.
-Liv, tudod kiket hívnak be csak az igazgatóiba?- kérdeztem árgus szemekkel ránézve.
-Akik drogot és cigit hoznak suliba?
-Pontosan.
-De te nem hoztál szóval nyugodj meg és menj.- egy ölelést kaptam vigaszként, majd indultam az igazgatóhoz. Remek.
A szívem egyre hangosabban és gyorsabban dobogott. Nem tudtam mit csináltam, de nagyon rossz jel volt, hogy felküldtek. Rettegtem a tudattól, hogy talán álmaim iskolája éppen kihúzza a nevemet a várólistáról, amint meglátja, hogy valami olyat tettem, ami miatt az igazgatóiba hívtak fel. Baszki, Stella lélegezz! Nem kaphatok ismét pánikrohamot!
Épp odaértem az ajtó elé, amit egy kopogás után kinyitottam viszont nem az a látvány fogadott, amire számítottam. Nagyon nem!
Jack ült az igazgatóval szemben és éppen rám pillantott. Az igazgató nagy mosollyal fogadva. Most mi történik!?
-Stella, kérlek foglalj helyet.- mutatott a Jack mellett levő székre. Egy lágy mozdulattal kihúztam a széket és leültem rá. Itt már teljesen nem értettem semmit. Mit keres itt Jack? Mit akarnak tőlem??
-Nos, nem fogom senki idejét sem rabolni. A segítségedre lenne szükségünk. Mondjuk úgy, hogy Jack tanulmányi eredményei nem haladják meg azt a tudást, amivel bárhová is felvennék, de még a megbukást sem zárom ki. Éppen ezért én rád gondoltam. Stella nagyon szépen teljesítesz, és mivel táncolsz a csapatmunka is a véredben van. Szerintem tökéletesen kijönnétek egymással. Igazából csak arról lenne szó, hogy minden nap segítenél neki a tanulásban.-fejezte be a monológját az igazgató.
Először fel sem fogtam mi történt az elmúlt két percben. Oké, első sorban nem csináltam semmit. Rögtön megnyugodtam. Másod sorban pedig megkértek, hogy korrepetáljam Jacket. A suli rosszfiúját, akivel kavartam. Nekem ez túl sok!
-Amikor azt mondta megtalálta a tökéletes diákot, aki korrepetálhatna nem gondoltam, hogy... Stella lesz az.- jegyezte meg Jack halkan, tisztázva, hogy neki sem tetszik, ami történik. Köszönöm!
-Igazából szerintem is akad egy olyan diák, aki sokkal ideálisabb.- próbáltam színlelni a jóakaratomat, viszont az igazgató csak mosolygott.
-Maguk nagyon összekaphattak, ha ennyire nem szeretnék ezt.- életem legkínosabb pillanata. Az igazgató is levágta, hogy valami van köztünk. Baszki!
-Rendben, csakhogy tisztázzuk! Jack, te így megbuksz. Stella, te pedig valószínűleg nem leszel felvéve a Julliardra. Sajnálom, de ez az iskola tehetséget keres, és azt, hogy milyen sokoldalú vagy. Ezzel igazán imponálhatnál.
Te jó ég, tényleg. Ez, ha bekerül az ajánlólevelembe, akkor sokkal több eséllyel fogok tudni bekerülni álmaim iskolájába. Jackre néztem és megértést láttam rajta. Ő is tudta, hogy nekem fontos, és láttam, hogy csak azért menne bele, mert tudja, hogy nekem ez jelenleg eléggé fontos. Mosolyt erőltettem az arcomra és az igazgatóval szembefordultam.
-Rendben. Én benne vagyok.- jelentettem ki.
-Legyen.- mondta Jack, amire egy vigyort kaptunk cserébe.
-Látjátok, nem volt ez olyan nehéz...- mosolyodott el az igazgató, majd az ajtó felé mutatott, hogy távozhatunk.
A folyosón sétálva úgy éreztem muszály lesz valahogy tisztáznom ezt a helyzetet. Megköszörültem a torkom és belekezdtem.
-Figyelj, lehet, hogy egy kicsit túl sok minden történt az elmúlt napokban viszont... ez nekem tényleg fontos. Szerintem megtudjuk oldani, hogy félretesszük az eddig történteket, és koncentrálunk arra, amire kell. Tényleg szeretnék segíteni és remélem megoldható lehet, hogy ezt végigcsináljuk?
-Megértem. Rakjuk félre, ami történt. Barátok?- nyújtotta a kezét mire elmosolyodva feleltem.
-Barátok.- megérintettem a kezét és megráztam. Remélem sikerülni fog ez az egész.
Sikerülnie kell!
