~Jack~
Stella a fürdőszobában volt. Nem szerettem volna kockáztatni, elég nehéz volt így is visszafogni magamat. Éppen ezért,amíg ő bent volt én körbenéztem a szobájában. Valószínűleg most elősször és utoljára vagyok itt, tehát gondoltam körbenézek. Táncos kupák, díjak, oklevelek mindenhol. Tudtam, hogy táncol, de még sosem láttam táncolni. Vol néhány képe a barátaival is. Ez a szóba egyszerűen annyira Stellás volt. Az illata is olyan volt, mintha Stella hajának az illata megcsapná az orrod. Le sem tagadhatja, hogy vanília és málna illatú sampon használ. Éppen egy fényképet néztem, amin Livvel volt, amikor Stella lépett ki a fürdőből.
Azonnal odamentem és elkaptam, mielőtt elbotlott volna. A derekánál fogva óvatosan felegyenesedtem vele és leültettem az ágyára. Láttam, hogy felvette azt a rövidnadrágot, amit mondtam neki és olyan kurva jól nézett ki... a combjai és a..... HAGYJUK! Az ágy szélén ültünk. Csend volt. Senki nem szólt semmit. Olyan csend volt, hogy halottam Stella halk légzését. Olyan aranyos volt így is. A haja kócos volt, és a sminkje is el volt kenődve, de Stella még így is rohadt jól nézett ki. A smaragdzöld szemeit már láttam, hogy nehezen tartja nyitva. Halkan odasúgtam:
- Pihend ki magad, Stells...- súgtam, miközben egy kósza hajtincset fésültem el az arcából. Stella elősször csak bólintott, majd lehajtotta a fejét a párnára. Ekkor felálltam, és megfogván a takarót betakartam Stellát. Halkan elfordult a jobb oldalára és elhunyta a szemét.
Stella még egy ideig fent volt, majd láttam, hogy egyre lassabban veszi a levegőt és már csak szuszogott. Elaludt. Nem tudtam mit fogok csinálni, abban viszont biztos voltam, hogy nem fogom egyedül hagyni, mikor még a saját lábán sem tud megállni. Miután megbizonyosodtam arról, hogy Stella valóban elaludt, leültem az ágya mellett lévő székre és csak hallgattam. Hallgattam, ahogyan a levegőt veszi, a mozdulatait, minden rezzenését figyeltem. Még sosem hajtott ennyire a kíváncsiság, hogy megismerjek valakit, de amióta Stella berobbant az életembe egyszerűen nem vagyok magamnál. Olyan dolgokat teszek és kockáztatok, amit egyébként sosem tennék. És miért? A válasz egyszerű. Stella. Ő valamiért nem olyan, mint a többi lány, akikkel eddig találkoztam. Bevállalós merész és nem fél elmondani a véleményét. Mindig elmondja, ha valamit elrontok. Ugyanakkor benne van az a vadság, ami sok mindenkiben nincs meg. És ráadásul kurvára megöl azzal a nézésével. Amikor meg kellett volna csókolnia a bulin, akkor is a halálba kergetett. Az ölembe ülve egyszerűen nem tudtam magamat kontrollálni. És, ha Stella így folytatja, talán nem is fogom tudni...
