~Jack~
A versenyek előtt mindig rohadt nyugodt voltam...eddig. Azon gondolkodtam, hogy vajon Stella tényleg eljött vagy csak blöffölt azzal, hogy eljön. Ezt már nem tudom meg. Viszont az elmúlt két napban többet gondoltam rá, mint kellett volna. Sőt, igazából csak rá gondoltam. Sosem voltam szerelmes, mert nem értettem a lényegét, hogy valakiben megbízol aztán darabokra tör. Sosem szerettem, ha törődnek velem, talán azért, mert igazából nem is igazán törődtek velem, de Stella lenne az egyetlen, akinek a törődését elfogadnám. Igazából bármiben benne lennék, aminek csak egy kicsit is köze van hozzá. Őrült vagyok, vágom, de kettő nap alatt több érzést váltott ki bennem, mint bárki más egész életemben.
Már kint tomboltak a gimisek és az egyetemisták. Mindenki itt szokott lenni minden évben, tökmindegy, hogy szél van, esik esetleg hurrikán jön, az összes tinédzser a városból itt van. Mégis a többszáz ember közül én csak egyetlen ember jelenlétére vagyok kiváncsi.
A sulisok üvöltése betöltötte a teret. Nem hallottam a saját gondolataimat sem, olyan hangosan éljeneztek minket. Nyolcan versenyeztünk, ezek közül kettő haverom van itt, és az unokatestvérem barátja. A másik négy fickót nem ismerem, de ők is gyakran itt vannak. Ez az egyetlen verseny, amire hajlandó vagyok be nevezni. Sosem tudtam énekelni, vagy rajzolni, de a motorozás mindig itt volt. Amikor 15 voltam és életemben elősször ültem motoron, akkor éreztem, hogy ez az, amit szeretek csinálni.
A motoromon ültem és úgy éreztem, hogy helyben idegösszeroppanást kapok, ha nem tudom meg Stella hol van. Valamiért fontos volt, hogy itt legyen. Akartam, hogy itt legyen. Meg akartam neki mutatni, hogy nem vagyok mindenben szar. A csókunk óta egyszer láttam és, akkor is nagyon érdekesen viselkedett. Megakarom érinteni ismét, le hajolni hozzá, és addig csókolni, egészen addig, amíg levegőt kap.
- Vigyázz... Kész.... Rajt!!!- kiáltotta a bemondó, amire mindenki egyszerre nyomta a lábát a gázra, ahogyan csak bírta. Az első pár másodpercben úgy éreztem, talán nem fog sikerülni, ám aztán teljes erőmből nyomva a gázt sikerült legelőre kerülnöm. Szuper, már csak tartanom kell ezt a helyet és rendben leszünk.
-Gyerünk Jack!- hallottam meg egy kilátást. A többszáz ember közül, meghallottam Stella teli torokból való sikítását. Baszki, azt hittem le fordulok a motoromról. Még mindig legelől voltam, de egyszerűen nem bírtam másra gondolni, minthogy Stella valahol ott van a néző között, a haja a szél miatt a szemében lóg, viszont ez nem állítja meg és teli torokból üvölt nekem. A kurvaéletbe, legszívesebben azonnal megállnék és Stellát derekánál fogva magamhoz húznám és aztán nem engedném el.
-És nem meglepő módon, az idei verseny győztese nem más mint: Jack Awon!!- üvöltötte a bemondó a hangosan ujjongó népnek. Amint véget ért rohantam a parkolóhoz. Ez az a rész, amit teljes szívemből útálok. Mindenki odajön gratulálni, hogy milyen jó voltál stb. Azzal, ha tényleg örülnek nincs baj, de legtöbbjük, csak szánalomból mondja. Szóval, amint kaptam a lehetőséget elhúztam onnan. A parkolóban szokásosan szar volt a kedvem, de, ami megnyugtatott az az volt, hogy Stella egész végig ott volt a versenyen. Igaz nem láttam az arcát, de már az is megnyugtatott, hogy ott volt a versenyemen.
-Nem is tudtam, hogy a nyertesek úgy ünnepelnek, hogy elhúznak onnan. Érdekes lehet...- amint meghallottam Stella vidám, játékos hangját valamint a szívverésem felgyorsult.
- Nem menekültem, csak nem szeretem a rivaldafényt, Napsugár.- láttam, hogy Stella arca mosolyra húzódik. Majd folytattam.
- Eljöttél.
-Eljöttem.
- De miért?
- Tudod érdekelt, hogy vajon, hogyan nézhettem ki motoron, amikor felültem mögéd.- mondta játékosan, majd ismét megszólalt.
- Meg egyébként valamilyen rettenetesen furcsa okból ott akartam lenni...- felelte, mire halvány mosoly jelent meg az arcomon.
- Nehogy elbízd magad, Awon! Még mindig utállak!
- Csak szeretnél utálni, Napsugár.
Mostmár tisztán látható mosoly ült ki arcomra. Stella is elmosolyodott, majd komoly arcra váltott , és búcsúzásképpen a középső ujját mutatta nekem. Akaratlanul is elnevettem magam, majd csak néztem, ahogyan Stella besétál a kollégiumba. Baszki ez a lány olyan tökéletes!
