~Jack~
Ez a nap is eljött. Kurvára nem voltam valami jókedvemben, de egy dolog miatt elmentem, és csakis egy miatt. Az az egy dolog pedig egy százhatvan centiméterű, göndör hajú, smaragdzöldszemű lány volt. Stella. Semmi más miatt nem mentem volna el Barcelonába egy kis kirándulásra. Plussz Aaron és Miles is ott lesz tehát nem is leszek olyan egyedül. Minden percemet Stellával tölteném, de ő nem hiszem, hogy ugyan így tenne. Na mindegy.
A buszon hátul ültem a többiekkel viszont a szemem egész végig Stellán tartottam. Egyszerűen nem bírtam nem őt figyelni. Göndör fürtjei szabadon lógtak, a felsőtestét egy fekete pulcsi fedte, ami nagyon illett hozzá. Elképzeltem az én pulcsimban, ha fázna, és az melegítené át. Befogná a málna illatot, amit Stella áraszt...elég. Annyira nem voltam hülye, hogy arra rájöjjek, hogy ez valószínűleg sosem fog megtörténni. Soha. A tekintetem a bővebb fazonú farmerra és a converse cipőre siklott. Stella bàrmilyen átlagos ruhát viselhetett jól nézett ki benne. Szó szerint bármit viselhetett. Ő mindig gyönyörű volt.
Andyvel ült, ami abból volt nekem jó, hogy Andy Aaron csaja, így Stella mindig a közelembe lesz, ha nem is, ahogyan én akarom, de legalább egy társaságban leszünk.
-Jack, haver? Figyelsz te rám?- Miles éles hangja rántott vissza a valóságba. Egy percig próbáltam tippelni, hogy vajon miről beszélgettek, de annyira Stellára figyeltem, hogy ötletem sem volt.
Megráztam a fejem mire egy hangos sóhajt kaptam reakcióként.
-Haver, szedd össze magad! Amúgy csak annyi, hogy szedd a cuccod, öregem, mert mindjárt itt vagyunk.- megütögette a hátamat majd elfordult. Gyors mozdulattal magamra kaptam a táskámat, és sétáltam le mindenkivel együtt. Amint megkaptam a bőröndömet együtt léptünk a repülőtér bejáratán át. Stella most éppen mellettem sétált. Azonnal megcsapott az édes, málnás illata. Éreztem, hogy tudja, hogy figyelem, de nem bírtam magammal. Egészen addig ameddig az igazgató el nem mondta a menetrendet, ami szerint cselekedni fogunk. Röviden annyi, hogy, amint átmegyünk a vámon kapunk 2 szabad órát amíg indul a gépünk. Aztán a felszállás előtt gyülekezünk. Még az én hülye fejem is felfogta, de azért elmondták háromszor mielőtt elindultunk.
Viszonylag gyorsan átmentünk a vámon, és amint szét lettünk engedve leültünk egy kávézóba. Hála az égnek Stella még mindig Andyvel nevetgélt így ő is leült közénk. Csodáltam, ahogyan a barátaim milyen gyorsan kijöttek Stellával. A buszon is beszélgettek vele, de most olyan volt, mintha 5 éve ismertèk volna egymást. A féltékenység erősödött bennem, de muszály volt lenyugodnom. Felálltam az asztaltól, és elsétáltam messzebbre, mintha telefonálnék. Észre sem vettem, hogy valaki van mögöttem, amíg Miles mély hangja ki nem zökkentett.
-Szóval Stella mi...- egy percre megremegett az egész testem. Honnan a faszból tudja?- nyugi, nem ítélkezem. Tényleg szép lány. - mondta nyugodtan, mire felnéztem rá. Sosem beszéltünk ilyenről, mert az azelőtti kapcsolataim, ha mondhatjuk kapcsolatnak egyáltalán nem ilyen volt. Igaz, a vicces rész, hogy Stellával nincs köztünk semmilyen kapcsolat. Na Ja....
-Honnan tudod?- kérdeztem szárazon, mire halk nevetésre lettem figyelmes.
-Haver, egész úton le sem vetted róla a szemed.
-Baszd meg.- sóhajtottam fel, majd kitört mind a kettőnkből a nevetés. Aaronnal sosem voltam olyan jóba, mint Milessal. Vele valamiért mindig más volt. Nem azért, mert akartam csak úgy jött.
Felnéztem az egyetlen emberre, akit a barátomnak tekinthettem.
-Gondoltam szólok, ha hozzá érsz, nem érdekel hány éve ismersz kiverem belőled a szart is. Világos?- kérdeztem, a hangomban megjelent a csipetnyi fenyegetés is. Miles vette a lapot, és bólintott.
-Meg sem fordult a fejemben.- mondta, majd valami más jelent meg a tekintetében, csak nem tudtam mi.- amúgy, hogy történt? Mármint, Jack oda van egy lányért??? A világ teljesen kifordult önmagából.- hallottam a szarkazmust a hangjában, én viszont csak lehajtottam a fejem.
-Őszintén...fogalmam sincs. Vagyis lehetne köztünk valami, de én elbasztam, mint mindig.- nem értettem miért nyúltam meg csak úgy, de őszintén jól esett valakinek beszélnem erről, amit mióta magamban tartok.
-Miért?- éreztem a hangjában, hogy tényleg kíváncsi rá.
-Mert barom voltam, és megijedtem.
-Jack... az a Jack, aki most itt áll mellettem megijedt, mitől?
-Őszintén?... attól, hogy valaki tényleg érezhet irántam a testiségen kívül valamit.- Miles az arcomat tanulmányozta, majd megszólalt.
-Tudod, te is megérdemled, hogy boldog légy.- szólt halkabban, mint szokott.
-Lehet... de őt egész biztosan nem.
Ebben a pillanatban hallottam meg a többiek hangját. Egyszerre fordultunk meg, és észre vettük, hogy mindenki kezdett gyülekezni. Felkaptuk a táskáinkat, és csatlakoztunk a többiekhez.
A gépen egészen unalmas volt minden. Legalább annyit megtehettem, hogy Stella halk kacagását hallhattam a mögötte lévő székről. Persze, nem lett olyan szerencsém, hogy mellé üljek, viszont azzal, ahogyan hallottam a hangját teljesen beelégedtem. Nem is igazán érdekelt miről beszélnek, de amikor Stella megszólalt egyszerűen minden megváltozott körülöttem. Már az első percben, amikor megismertem tudtam, hogy rossz hatással lesz rám, de akkor még nem is sejtettem mennyire.
Már egy órája ülhettünk a gépen, amikor halk koppanásra kaptam fel a fejem. Stella feje volt, ahogy nekidőlt a gép oldalára. Valószínűleg kicsit szeretne aludni. Megértem. Te jó ég, hogy mennyire lettem volna Andy helyében. Azon tűnődtem vajon jól rá van-e húzva a takaró, nem-e fázik, kényelmesen fekszik.... Tényleg megbolondultam, de csak az érdekelt, hogy az a lány akiért úgy oda voltam egy hétig ugyanabban a társaságban lesz.
Ismét eltelt egy óra, vagy nem is tudom, mert az időérzékemet elvesztettem út közben így fogalmam sem volt, hogy mennyi idő telt el, viszont azt tudtam, hogy nemsokára leszállunk. Úgy döntöttem felállok, és elmegyek a mosdóba, hogy ne kelljen akkor, amikor már tömve lesz.
A mosdó felé menet láttam, hogy pirosra volt világítva, így valaki volt bent. Nekidőltem a falnak, és vártam, hogy zöldre váltson. Visszapillantottam a helyemre, de észrevettem, hogy az előttem levő széken nem ült ott Stells. Ám időm sem volt megkeresni, hiszen a jelző zöldre váltott. A gép éppen vett egy fordulatot, és az illető, aki kilépett nekem préselődött a nyomástól. Nem kellett megfordulnia, hogy tudjam a málna édes illata csakis Stelláé lehet. Túlságosan is élveztem, hogy a kis termete nekem volt nyomódva, így a kezeimet a derekára helyeztem, és még közelebb nyomtam. Nem ellenkezett, hagyta, hogy még közelebb húzzam magamhoz. Megéreztem lágy hajának érintését, és beletemettem az orrom. Az édes illat teljesen megbolondított engem. Nem bírtam magammal. Egész nap tudnám szagolni. Talán egyszer ez mellett az illat mellett ébredhetek talán, ha piros hó esik, vagy a csillagok épp úgy állnak. Nem hagytam, hogy másra figyeljek, mint Stella kis termetére, ami teljesen nekem volt nyomódva. Meghallottam a kapitány hangját, hogy mindenki foglaljon helyet, de őszintén szartam rá, végre Stellát tarthattam a kezeimben. Kezeim súrolták lágy karjait, miközben Stella a fejét nekidöntötte a mellkasomnak. Baszki, ezt egész nap élvezném. Erős kezeimmel tartottam kis súlyát egészen addig amíg meg nem találta saját egyensúlyát, és el nem húzódott.
-Bocsánat én nem..-
-Nem baj. Nem kell bocsánatot kérned.- mondtam. Néztem, hogy megpróbál mondani valamit, de helyette én kérdeztem.
-Liv?- megdöbbent először, de aztán halványan elmosolyodott.
-Versenye lesz, és nem tudott jönni sajnos.- bólintottam, és figyeltem minden rezzenését. Zavarban volt. Láttam a testén, és a viselkedésén. Megköszörülte a torkát, majd megszólalt.
-Én most... megyek. Szia .- megjelent egy mosoly az arcán.
-Szia, Napsugár.-köszöntem el, és végignéztem, ahogy elsétál.
