~Stella~
Fogalmam sem volt mit kéne mondanom. Minden megállt körülöttem és csak, arra tudtam gondolni, amit Jack mondott nekem az előbb.
- Jack...én....
- Felejtsd el, amit mondtam. Nem számít.- jelentette ki, mintha nem éppen az előbb mondta volna ki, hogy akar engem. Baszki annyira össze vagyok zavarodva. Rámnézett és ezt mondta
-Gyere, hazaviszlek.
A parkolóig az út csendesen telt. Nem tudtam, hogy mit kellene mondanom. Jack rám sem nézett. Komolyan. Egy rohadt szemforgatást sem csinált. Semmi. Mintha teljesen nem ismernénk egymást. Amíg a gondolataimban töprengtem nem is tudatosult bennem, hogy már a parkolóig jutottunk. Jack nem igazán szólt hozzám egy árva szót sem, csak, amikor a sisakot ráhelyezte a fejemre. Majd felszállt a motorra, és én pedig mögé ültem. A lábaim még mindig remegtek a gondolattól, hogy valaki letaperolt az erdő közepén. Mélylevegő! Egy ideig minden szórakozóhelyet kerülnöm kell.
-Kapaszkodj.- ennyi. Komolyan mondom megőrülök attól, hogy nem szól hozzám. Belekapaszkodtam széles vállába és elindultunk. Most sokkal gyorsabb sebességgel ment, mint a múltkor, de nem tudtam erre figyelni ugyanis csak az járt a fejemben, amit mondott. Nem tudtam eldönteni, hogy igazán azt gondolta, vagy, hogy miért történt ez az egész. A töprengésemből feleszmélve jöttem rá, hogy leparkoltunk. Jack megfogta a kezem és lesegített a motorról.
Ő szó nélkül kísért be egészen az ajtómig. Meg sem kérdezte, hogy szükségem-e van rá, csak bejött velem. Amikor az ajtómhoz értünk valami elkattant a fejemben. Nem tudom, hogy történt, de rá vágytam. A csókjára. Arra, hogy teljesen elveszítsem a fejem. És nem érdekelt, hogy mit mond, mert akart engem, tudtam. A testünk ösztönösen reagál egymáséra és mi észre sem vesszük. Kellünk egymásnak, és ezt már elég régóta tudjuk.
-Csókolj meg.- néztem fel Jackre. Tudtam, hogy akarja. Nem tud hazudni.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, Napsugár.- jelentette ki mire kérdőn összehúztam a szemöldököm.
-Miért ne lenne?
-Mert, ha most megcsókollak nem hiszem, hogy bármikor is le tudnék állni.
-És mi van, ha én nem szeretném, hogy leállj?
-Bassza meg, Stell!- Jack ebben a pillanatban megfogta a derekamat és, olyan vadul csókolt, amilyenre most vágytam. Erőteljesen csókoltam vissza, közben belökte az ajtót és a zárat elfordította, és ebben a pillanatban az ajtónak lökött.
-Stell, ez az utolsó esélyed, hogy leállíts.- morogta két csók között, mire én azonnal megráztam a fejem.
-Kurvára te leszel a végzetem, Napsugár.
Baszki pár szavától menten el tudtam volna élvezni. Jack most a nyakamat csókolgatta, egyszerre volt erőteljes és lágy. Holnapra biztosan lesznek szívásnyomok a testemen, de kit érdekel. Még folytatta a nyakam környékén, majd vissza a számhoz. Éreztem, hogy nem bírok tovább várni, képtelen voltam rá.
-Baszki Jack, csak bassz meg végre!- tört ki belőlem, mire elmosolyodva rám nézett.
-Tudtam, hogy egyszer, majd könyörögsz, hogy basszalak meg.- mondta vigyorogva, mire megfogtam az övét és segítettem kioldani. Egyszerűen túl sok ideje vártam erre. Mikor kioldotta az övét elképedve néztem a hatalmas méretét. Szerintem a gondolataimban olvas, hiszen rögtön mondta.
-Nyugi, Napsugár, megoldjuk.- ekkor megfogta az egyik lábamat és behajlítva felemelte a csípőmig. - Bízz bennem, így mélyebbre fog menni.- és ezután a pillanat után olyan erőteljesen és mégis könnyen kezdett bennem mozogni, hogy AKURVAÉLETBE. Egy értelmes mondatot nem tudtam kinyögni. Jack mérete, annyira kitöltött, hogy levegőt is alig kaptam.
-Jack...- nyögtem, mivel nem tudtam rendesen megszólalni. Látva szenvedésem felgyorsított a tempón.
- Baszki, olyan szűk vagy, Stell- nyögte, mire az orgazmusom egyre csak nőtt bennem. Muszály volt! Egyszerűen nem bírtam tovább!
- Jack...kérlek...- egyszerűen nem bírtam elmondani egy kibaszott mondatot.
-Mire kérsz, Napsugár? El akarsz élvezni?- mire kimondta azonnal bólogattam.- Jól van. Élvezz el nekem, Napsugár.- amikor ezt kimondta, az orgazmusom villámként járta be a testem minden porcikáját. Jack erős kezeivel megtartott, mert biztosan össze estem volna. A kezemmel a széles vállában kapaszkodtam és a körmeimet a hátába süllyesztettem.
Mikor újra levegőhöz jutottam, ismét elkezdett bennem mozogni. Menten azt hittem ismét elélvezek, de uralkodtam magamon. Már Jacken is láttam, hogy egyre közelebb van, hozzá ő is.
-Olyan kurva szép vagy még így is Stells.- nyögte a fülembe, majd gyorsított.- és, csak az enyém! Ezentúl Stell senki sem fog hozzád érni, csak én. Világos?- bólogatással értettem egyet, hiszen már az orgazmusom iszonyatosan közel volt.
-Hallani akarom, Napsugár!
-Igenn...Jack.
-Rendben, élvezz el nekem, Napsugár.- a második orgazmus is villámként röpült at testemen , és ekkor Jack is elélvezett. Mindketten egymásba kapaszkodtunk és próbáltunk levegőhöz jutni. Baszki. Jack kifésült egy tincset a hajamból és megcsókolta a homlokomat.
-Olyan rohadtul tökéletes vagy, Stells.
Mire megszólalhattunk volna egyszer csak hangos kopogásra lettünk figyelmesek. Gyorsan összeszedtem magam, lehúztam a szoknyám és kidugtam a fejemet az ajtón. Az ajtó előtt éppenséggel az exem, Will állt. Nem váltunk el rosszban, azóta is beszélünk viszont az időzítés kicsit rossz volt. Kicsit nagyon!
