~Stella~
(18+)
Miközben kinyitottam a szememet furcsa illat árasztott el. Ismerős volt. Nagyon is. Két erős kar fogta derekamat, és halk szuszogásra lettem figyelmes. Mikor kinyitottam szememet már minden beugrott. Mosolyra húzódott a szám az emlékeket visszagondolva.
Amikor eljöttem kirándulni Barcelonába sosem gondoltam volna, hogy ez fog történni. Jackkel végre rendesen beszéltünk, és mindketten megosztottuk érzéseinket. Az utána történtek meg csap bónusz volt. Még mindig villámként futott rajtam át az érzés amikor visszaemlékezek.
Jack ahogyan a falnak döntött, majd az ágynak... ahogyan az én szükségleteimet helyezte előnybe...sokkal intimebb volt a tegnap este, mint az első összefekvésünk. Az elsőnél a vágy hajtott, és persze a kíváncsiság. Tegnap viszont már érzelmek is lapultak mögöttük. Valamiféle kötelék. Na azért nem mondom, hogy még mindig nem félek, hogy egyszer csak Jack feláll, és ismét otthagy, viszont a tegnapiak után nem hiszem, hogy ezt tenné. Többé nem.
-Min gondolkodsz, Napsugár?- Jack mély, reggeli hangja térített vissza a való világba. Oldalra fordult, kezeivel a bőrömet simogatta, és halvány mosoly jelent meg az arcán. Én is oldalra fordultam, és bár nem állt szándékomban a tekintetem akaratlanul is elkalandozott Jack meztelen felsőtestén, amit éjjel sikerült is közelebbről megvizsgálnom. Hogy lehet egy pasi ilyen vonzó?
-Most éppen azon, hogy vajon egy tízes skálán tegnap mennyire voltunk hangosak.- bár nem éppen ezen gondolkoztam, de tény, hogy elgondolkoztam rajta. Halk horkantásra lettem figyelmes.
-Bébi, én bírtam magammal. Te voltál az, aki olyan sikolyokkal árasztotta el a szobát, hogy a fél hotel is hallhatta.- mondanám, hogy nem igaz....de....
-Azt hittem bejön, ha hangos vagyok.
-Egy szóval sem mondtam, hogy nem...- Jack ajakai ismét az enyémre tapadtak. Imádtam a csókjait. Mintha nem bírnék betelni ezzel a férfival...
Jack egy határozott mozdulattal az ölébe ültetve csókolt tovább. Annyira kívántam minden másodpercben, hogy egyszerűen nem tudtam vele betelni.
-Jack...- halkan próbáltam megszólalni, de félbeszakított.
-Shh, hagyd, hogy egy kicsit én gondoskodjak rólad. Had kényeztesselek egy kicsit...- megfordította a pozíciót, most ő volt fent. Csókjai áttértek a nyakamra, és lágyan szívta a bőrt. Kezei a csípőmnél fogva tartottak az ágyon.
Jack lejjebb mászott. Csókokat lehelt a hasamra, minél közelebb érve oda, ahol tényleg szerettem volna csókjait. Az alsó részén a hasamnak már nem bírtam az érzéssel, annyira akartam őt.
Mielőtt kényeztetni kezdett volna, felnézett rám. Szemeivel fürkészte a tekintetemet engedélyemre várva, hogy folytassa. Bólintással jeleztem mennyire akarom őt éppen. Mosolyra húzódott a szája, és ajkai a legérzékenyebb pontom körül kezdtek kényeztetni. Hangos nyögés hagyta el a torkomat megérezve ajkait érzékeny bőrömön.
Jack nyelve úgy mozgott az érzékeny területen, mintha egész életében ezt tanulta volna. Pontosan tudta, hogyan, miképp csinálja. Ott folytatta, ahol a legnagyobb nyögések hagyták el a torkomat. Kezeimmel az ágy szélében kapaszkodtam, majd Jack hajába csúsztattam. Óvatosan húzni kezdtem, amikor úgy adatott a pillanat.
Fogalmam sincs mennyi idő telt el abban viszont biztos voltam, hogy az orgazmushoz egyre csak közeledtem.
-Jack...- halkabb nyögés hagyta el a torkom.
-Tudom, bébi.- folytatta mozdulatait.- Lennél jó kislány, és elélveznél nekem?
Ki sem kellett mondania, mert az orgazmus olyan erővel röpített el engem, hogy lélegezni is alig volt erőm. Jack minden percét annak szentelte, hogy a legjobb élvezetet adja nekem, majd mikor ezt megadta nekem felült a mellettem lévő üres helyre. Kezei a hajamba fonódtak, és a kósza tincseket a fülem mögé tűrte. Lágy csókot lehelt homlokomra, amitől még jobban ellágyult a szívem. Ez most megtörténik? Kettőnk között? Minden után most ez tényleg a valóság? Már fogalmam sincs...
Délelőtt még ágyban maradtunk, beszélgettünk, huncutkodtunk, nevettünk, stb.
Délután kettő volt, amikor sikeresen kimásztunk az ágyból, és elindultunk a part felé. Furcsa érzés volt, hiszen Jack kezei egész végig a derekamon voltak. Ha meg nem ott akkor a kezemet simogatta, vagy a hátamat, vagy bármit is csinált, de hozzám ért. Mindig valahogyan hozzám ért. És rohadtul szerettem. A napágyra hasalva betettem a fülesem, és hagytam a napnak, hogy sütkérezze a bőrömet.
Nem telt el pár perc, mikor két erős, kissé hidegebb kéz érintésére lettem figyelmes. Hasalva, ahogyan tudtam hátra néztem majd Jackre lettem figyelmes. Kezeivel a naptejet masszírozta a bőrömbe. Elmosolyodtam azon, ahogyan koncentrált, hogy mindenhova kellő mennyiségben vigye fel a terméket. Lenézett rám, és tekintetünk találkozott.
-Jobban kéne vigyáznod a nappal, Napsugár.- mondta halkan.
-Minek, ha van valakim, aki helyettem is megteszi?- halk kuncogás után visszaszegezte tekintetét a bőrömre. Szerintem 10 percig legalább csak masszírozta a krémet, ami igazán jó érzés volt. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd Jack fogja ezt tenni.
Jack kezeivel lágyan megfogta az enyémet, majd felsegített. Mikor már egymással szemben ültünk nyomott egy kis krémet az ujjára, és belemasszírozta az arcomba óvatosan. Nem tudtam nem mosolyogni ahogyan igyekezett minden bőrfelületet egyenletesen bekenni.
Miután befejezte megsimította a hajamat.
-Tudod... sosem gondoltam volna, hogy a nagy, gonosz, rosszfiú Jacknek van egy lágy oldala is.
-Csak neked, Stells.
Jack hajolt volna egy csókért mikor egy ismerős hang csengett fel.
-Megmondtam! Én hoztam ezt a kettőt össze!!!- kiáltott fel Paris, miközben kézen fogva jött mellette Miles. Összehúztam a szemöldököm.
-Bocs, de mi van?-kérdeztem értetlenkedve mikor leültek mellénk.
-Mit gondolsz? Egy férfi csak úgy magától nem jön rá, hogy baromságokat csinál, Édesem.- na várjunk csak!
-Te mondtad neki?- kérdeztem összezavarodva.
-Elbeszéltem a fejével tegnap, de az már az ő döntése volt, hogy változtat.- mondta Paris. Hirtelen nevetés tört fel belőlem.
-Férfiak...
-Hé! Mi is itt vagyunk.- szólalt meg Miles ránk nézve.
-Most komolyan előttünk beszéltek ki?!- háborodott fel játékosan Jack.
-Ha egyszer ilyenek vagytok...- ekkor már mindenki nevetett. Olyan felszabaditó érzés volt!
Egész nap a tengerben voltunk, és élveztük a jó időt. Beszélgettünk, és jól éreztük magunkat. Olyan jó volt így négyen egész nap. Valamiért megnyugtató volt.
Este Jack mellé bújva hunytam le a szemem, de egyszerűen nem tudtam megnyugodni. Voltak érzések amiket egész nap elnyomtam, viszont most felszínre törtek. Aggódni kezdtem!
Mármint most minden jó, de mi lesz amikor haza megyünk?
Mi lesz majd, amikor otthon minden visszaáll a régi kerékforgásba?
Nem akartam ezen agyalni, de most belegondolva csak pár napunk maradt, és szó szerint azt sem tudom mik vagyunk Jackkel. Nem beszéltünk róla. Nem tudom, most akkor együtt vagyunk? Annyira sok kósza gondolat volt a fejemben.
Nem bírtam lenyugodni.
Mi lesz, ha itt még jó, hogy együtt vagyunk, de otthon újra a régi életét szeretné... mi van, ha Jack majd újra szavad akar lenni?
Mi lesz, ha...
Mi lesz, ha majd már nem akar engem?...
