~Jack~
Nemsokára Stella elengedte magát. Már nem szorított engem úgy, mint, amikor elindultunk. Csakhogy ennek nem igazán tudtam örülni. Stellával nem igazán beszéltem azelőtt, de a mai napon annyira beférkőzte magát a fejembe, hogy nem tudtam nem rá, vagy az érintése gondolni. Fogalmam sincs mi van velem, de, valahogy az ő ölelésére vágytam minden percben. Nem vagyok az az ölelgetős típus, de visszamennék oda, amikor elmondta a problémáit én meg magamhoz húztam és csak éreztük egymás jelenlétét. Komolyan mondom ő lesz a végzetem!
Egy kis idő után leparkoltam a kollégium parkolójában, majd leszálltam, hogy nyújthassam Stellának a kezem, mikor leszáll, mert bármennyire is próbálta titkolni, még mindig részeg volt. Nyújtottam a kezem, majd leszállt a motorról én pedig óvatosan levettem a fejéről a nehéz sisakot. Mikor levettem megláttam azokat a smaragdzöld szemeket. Egyszerűen Stellában minden tökéletes volt. A bőrdzsekim még mindig rajta volt, de nem nagyon bántam, hiszen rajta sokkal jobban állt.
Gyere, bekísérlek, Napsugár.- mondtam, majd felkaptam, és elindultam a kollégium felé. Stella elősször kapálódzott,ordítozott és kiabált.
-Jack, nem vagy normális! Tegyél már le, Jézusom!- kiabálta, ám én egyáltalán nem törődtem ezzel.
- Sajnálom, de túl instabil vagy ahhoz, hogy egyedül közlekedj ilyen sötétbe.- jelentem ki halál nyugodtan, mire ő még mérgesebb lesz.
- Utállak.- ezt nem kiabálta, inkább, csak megjegyezte.
- Dehogy utálsz.- mosolyodtam el, majd sikeresen letettem, mikor már az ajtóhoz értünk.
Felsegítettem a lépcsőn és elindultunk Stella ajtaja felé. Mikor megálltunk rám nézett, és éreztem, hogy egyszerűen nem értette mi történik.
- Ugye nem gondoltad, hogy ilyen állapotban, csak hazadoblak, és el is húzok?- kérdeztem tőle, mire teljesen felháborodott.
-Hogy érted, hogy ilyen állapotban???- akadt ki mire elmosolyodtam.
-Napsugár, a harmadik lépcsőfokot sem lépted volna meg, ha én nem fogom meg a derekadat és segítek neked.- mondtam elmosolyodva, majd kivettem a kezéből a kulcsot és kinyitottam az ajtaját. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer Stella szobájában leszek, de mindent el kell kezdeni, nem?
Amint beértünk láttam, hogy, azzal küszködik, hogyan vegye le a cipőjét, így letérdeltem és segítettem neki. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy lány lábai előtt fogok térdelni, de úgy tűnik Stella nagyon rossz hatással van rám...
-Köszönöm.- mondta, és már indult is az ágyhoz, hogy levesse rá magát, de a karjánál húzva visszahúztam.
- Figyelj, elősször vegyük le a ruhádat, mert ki kéne magad aludni, és kétlem, hogy ilyen szűk cuccokban képes lennél rá. Csak, had segítsek, rendben?- kérdeztem, mire Stella a szemembe nézve bólintott.
Elsőnek kinyitottam a szekrényét és próbáltam eligazodni a sok szetten, amit ott találtam, de, valahogy nem sikerült. Végül találtam egy pulcsit és egy rövidnadrágot, ami anyagra kényelmesnek tűnt. Visszatértem Stellához és elsőnek a kabátjával, vagyis a kabátommal kezdtem. Bármennyire is nem szerettem volna, hogy lekerüljön róla, muszály volt, ha azt akartam, hogy kényelmesen kialhassa magát. Lassan lehúztam a karjáról, majd a szék támlájára tettem. Visszafordultam és nyeltem egyet. Nem tudom, mit fogok csinálni, amikor az a szűk, kis póló lekerül róla, mert nem tudom, hogy tudok- e magamon uralkodni. Elősször Stella derekához értem, majd a kezeimet a felsője alá tettem, hogy érezze meg hideg érintésem. A tapintásomra éreztem, hogy egy kicsit megrendült, de uralkodott magán, ahogy én is. Megfogtam az anyagot és óvatosan áthúztam a fején. Mikor a kezemben volt a felsője visszanéztem Stellára. Próbáltam nem bámulni, de egyszerűen olyan gyönyörű volt így is. Egy melltartóban és egy kisszoknyában állt előttem. Ezt a melltartót már láttam, amikor az esőben átázott az anyag, de nem gondoltam volna, hogy így is láthatom. Mély levegőt kellett vennem, ahhoz, hogy ne csináljak semmi őrültséget. Koncentrálj Jack!
Gyorsan visszatértem a gondolataimból és letettem a felsőt a kabát mellé. Mikor visszanéztem Stella még mindig ott állt előttem és, csak nézett. Mintha egyre közelebb éreztem volna a leheletét. Koncentrálj!!! Megfogtam a pulcsit, amit kiválasztottam a ruhatárából és óvatosan a fejére helyeztem. Mikor ismét kibukott a feje pár hajtincse előrecsúszott, amit lassan visszatűrtem a füle mögé. Utáltam magam érte, de muszály volt ezt tennem.
-Stella, menj a fürdőbe és vedd át a szoknyád!- utasítottam, mire kérdőn meredt rám.
- Menj, mert nem hiszem, hogy tudnék magamon uralkodni, ha az a szoknya lekerülne rólad...- mondtam, mire Stella szemei megrendültek. Szótlanul fogta a ruháit és bement a fürdőszobába. Jó kislány.
