Fehér szoba sárga ház
Vörös neon gyáva lány
Elpöckölöm a pillangót a homlokán
Senki sem a mienk igazán
Fognyomok a nyakán
Rákóczi tér keresztül a Blahán
Vörös neon gyáva lány
Eső hullik a házak közt pára áll
Magába zár a táj
Elmélkedek egy más élet gondolatán
De tudom jó úton járok
Épületszobrásznak szántak
Már 2 mestertől kaptam szerszámot
Rég láttak hozzám hasonlón elszántat
Inkább ajándékot veszek nővérem két
Porontyának nem latyókra költök
S nem is a fűtől szállnak füstkörök
Nem hiszem hogy megüdvözülök
Mégse bánok semmit kacagunk
A révész meg én beleszerettem
Ahogy fújja a szél hajunk
Megelevenedett bennem
Amivel küzdöttem felülkerekedtem
S mégsem vagyok diadalittas
A múlt súlya betontömb bokámon
Mi leláncol s itt tart
Néha leoldom úszni indulok
Megtisztulok majd visszaveszem
S eltűröm az ostort nincs szabadulás
Rabszolgák vagyunk együtt a gályán
Nyitja isten a tenyerét s az ördög bűzlő száját
Egyiktől a náspáng másiktól az átkos csók
Voltam vándor a sötétben s hajdan áldott jó
Egyre megy az itthoni ócsárló ácsorgó
S a másba kést döfő hazátlan bevándorló
Mintha itt ragadtam volna egy más korból
Hiányzó kirakós darab mondhatni kárpótló
Minden megvalósult nem kell számolnom
Váratlan dolgokkal helytállok most
Felbátorodtam hisz vesztenivalóm sose volt
Eltávolodtam hisz ki közel tartott sose volt
Lengtem a kifeszített kötél végén te a másikon
S végül zuhanás közben feltéptük a pázsitot
Már megszoktam letörlöm a vért a ruhámba ásítok
Körbe érek önmagamban s idebent kár titok
Elvitted az emléked a jövőd s a kárpitot
A túloldalt zuhanyoztál Belzebub rád nyitott
Te mérgesen vágtad hozzá az izzó zuhanyrózsát
Pánikolva szaladt míg én odabújtam volna hozzád
Sok mindent mondtam volna még mindegy már
Nem felel mondandómra a hűvös sírhely sárban
Áll angyal faragvány a temető boltíves bejáratán
Fúvó szélben hóesésben a gyertyán a láng a kár
Kimúltál akár a láng a hantok közt agáma jár
A hold felemelkedik a gém leszáll.
