Telefonról olvasom a memóriám szivacs
De ez is mindegy ha minden igaz
Elszáradunk mint a pipacs de csak nevess
Rajta kérlek ne légy ripacs
Én állok a sírod előtt
Úgy tűnik én leszek
A "győztes"
Ki nevet a végén
Lehet kinevetnél most
Egymást kineveltük
Nem nevezlek neveden
Bíztattál volna hogy benevezzek
Bárcsak ki se vetnél
Ha újra emlékedbe vetem magam
A dobókocka minden oldala fehér
Ha eleget forgatom beborítja a vér
Két napon át sirattalak
S lám e legény ki marasztalt
Sikeres szökésedért balgán
Kinevet a végén
Kinevetnek engem a házak
Kinevet füstöt köhögve minden kémény
S az se bánt ha kinevet minden ember
Már elapadtak szemeim
De legyen ki sír s legyen ki nevessen
Ha senkise szeret magamat szeressem
Előmászol a sírból dideregve
Cirógatsz mikor alszok idegenbe
Fejjel mész az ajtónak idebentre
Kinevetlek
bolond gondolom ki beenged
Nevetve
táncikálnál az idegeimre menne
Kikacagom az ideges embert
Azt tartom a leghiteltelenebbnek
Kinek arcán folyton mosoly ül
Temető romkert bánat utca koszorú
Hasad duzzad te drága megboldogult
Tele van lepkékkel attól lesz a gránit lap homorú
Tavasszal ringanak a fák az utca virágba borul
Az én kacagó kankalinom fátyol fehér szelleme
Ha vállamra konyul telik a telnivaló bealkonyul
Ne félj egyszer az én csillagom is leáldozik
Ki tudja merre van ki innen egyszer távozik
Barangol talán ott hol jár ki álmodik
Kár az életben kapaszkodni minden változik
Oly közel vagy a túlvilágot látom így
Tudom kár félni magam kímélni
Bátran kell élni egy nap kimúlni
Minek feszengeni engedni kell
Mindent elernyedni a test a lelket
Elveti s útnak indul a pokol itt van
Ennél lentebb nincs az Akropoliszban
Az omladozó falak közt karommal közrefoglak
S ekkor lehull a lepel ruha bőr s egyéb rólad
Nem marad más csak a csontjaid porja
Királylány ha újra oldalamra sírodból kimásznál
Légy vidámabb a vidámnál mint azok kik
A világ poklát mint iskolát kijárták
Kacagó királylány kérlek vigyázz rám
A lelked várom vissza nem azt hogy a feneked
Riszáld már hiányzások sorát írták be a naplóba
S hogy el sem búcsúztál nem tartom semmivel sem igazolhatónak el kellett volna mondjalak
Az igazgatónak
Most megnézhetem magam elszöktél valóban
Nem talállak a valóban fantazmagória vagy
Lehunyt szemem mögött játszódó darabomban
Az utolsó kacajt nem más kacagja el mint a
Kőfaragó majd ha térdre rogyva odahajolva
Nevünket sírkőre vési lenyomatát alákarcolva
