Itt lehetnél most
Velem vagy nélkülem
Mindegy
Legalább lennél
Hajadba kapna a nyári szél
Szőke fürtjeiden lengnének
A pillangók s lépted nyomát
Tarkítanák a pitypangok
Bennem így élsz tovább a valóságban
Valószínűleg megtépnéd a nyár haját
S szertehulló hajszálai közt
Gyűlne talpad alatt vér és sár
Királylány vagy nincs vár csak sír
Számomra idegenek hantjai közt
Ne félj egy nap utánad megyek
Nincs mit tenni
Kár lenne azon aggódni mi lesz velem
Csinálom mit szeretek és élvezem
Mindenféle számonkéréstől mentesen
Dolgozom eszem-iszom rendesen
Részt veszem ebben az undorító
Monopolyban még ha elvileg nem is egyezem
Vele szerintem kevesebb felelősséggel is beérném
Nem tudhattam anyám
Méhében hogy rabszolga leszek
Hogy az eső a palatetőről a betonra hogy csepeg
Milyen érzés ha füvet eszek
Vagy az ha füvet szívok
Nem tudhattam milyen érzés
A benned időzített bombaként
Ketyegő végítélet
Hogy nem lesz könyebb az élet
Hiába ha végigéled
S nem tudtam akkor még
Hogy mennyit is ér egy-egy ígéret
Szavak mik összekötnek
A barátok összejönnek
S vannak kik már összenőttek
A lélekfonalunk így lett összekötve
Üsse kő de szép ez így
Megélni mindezt s egyaránt megérteni
Megadatott ennek az ifjúnak
Hogy örömét búját elzenélheti
Az életet álmodja az álmát élheti
S karját kitárva élvezi
Ha megnyomorítva roncsként is
De létezik nincs mit tenni
Fontos érezni mindent mert
Mindent amit tettem történt valamiért
Semmi sem oktalan s mégis szemernyi
Lenyomatom ha van
Fontosak az apró dolgok
Mikor reggelente megvárom hogy felkeljetek
Olykor összetakarítok elsepergetem
A tegnap porát s felmosom a sarat
Odakint poszáta kacag valaki megjött
Kopog az ég ajtaján a nap az
Ma sem aludtunk az idő csak úgy szalad
Bárcsak minden így maradna de tudom
Megszoknom igazán semmit sem szabad
A szabadság érzete a legbizonytalanabb
Az óramutató komótosan halad s mint
Puha lepel hullnak reám a falak
Vajon ha egyedül leszek mindebből mi marad?
A telken töltött napokból
Zenélésekből társasokból
Focikból s piákból lenyeltből s kihánytból
A kevertből a tisztából
A tollból vagy a gitárból
Jó ide visszajárni még ha nincsenek is
Mindig lányok vidámak akik
Ide kijárnak nem szenvedünk hiányt
A fantáziában
Visszazár a világba elraktároz magába
Mint vándor megszokott pontja
Hova idővel visszatér hogy bemocskoljuk
Arra van a tiszta tér mi egyszer elkezdődött
Önmagába visszatér nincs esély ha visszalépsz
Kitartás megküzdöttél mindenért
Menj előre míg teheted
Míg ki nem fújod utolsó leheletedet
S remélem akkor is ott leszek veled
Mint ahogy te vagy most nekem
Nézd csak már indulnom is kell
Látod a homok hogy pereg?
Összeszámoltunk sok szemet
Tudom ez bizton neked is rossz lehet
De gondolj arra ha tudok itt leszek
Újra magad s engem is megismerhetsz
Nem számít hogy elismernek
Nem menekülünk büszkén vagyunk
Furcsa szerzetek kiknek
Égvilágon párja nincs
Fogd meg a kilincset s indulj
Na ne nézz már így rám
Menj tovább távozz már némán
Dolgodra szolga indulj el léhán
Mért gondolod hogy a fénytörés melléd áll?
Minden szilánk ellened vall s összebeszél
Rólad az összes fal a padlón a járólap
Eljárt az ügyben oly megviselt
Egészen eljárt
Egy ásatás a lelkem
Mit a szó mint ásó feltár
Máskor belekarmol a markoló
A halál biztos hát én elhamarkodom
Ezzel vigasztalom magam ha testem roncsolom
Mi ideális nektek sose volt s sose lesz
Evolúciósan hátrányt szenvedett egyed
A kezét könnyen elengeded hátráltatja
A túlélésedet a tiszta gondolat s fojtogat
Ha beengeded pont oda hova leverhetetlen
Falat húztál
Katasztrófaturizmus már
Az önismeret ha beismerem hogy megismerni
Még magunkat sem lehet mást meg pláne
Csak arra koncentrálj hogy mindent jól reagálj le
Ahogyan elvárnád mástól fókuszálj ne térj el
A tárgytól a tematikától a gyakorlástól taposd
Az utat könnyeid ne palástold
Ha kell vess le mindent ne végy palástot
Légy meztelen igazán az alkotáshoz
Tiszteld annak szellemét mi benned
S egyaránt bennem él ég és éget
Érzed a belőlem áradó tüzet?
A halványkék végtelen békességet
Mi fejem felett lebeg ha téged nézlek
Tudod nem Glória
Te lány az agynak érdemes olykor kikapcsolnia
Figyelj megmutatom hogy kikapcsolódva
Testileg könnyebb az elméd de mennyivel
Vitába se szállsz már senkivel könnyebb elengedni
Ezt de nem tudok csendben lenni se
Doktor úr folyton jár a szám
Folyton mocskos fogmosás után
Majd maga meggyógyít talán
Hisz bizonyára nem az én hibám
A rakoncátlan nyelv mi számban él
Szófüggő ezért néha elharapom
Szerintem az lenne a megoldás
Ha nem tudnám kinyitni varratszedés után.
Vagy metssze ki
Ha az esküje engedi
Valami módon szabjon gátat neki
Mert az én értékrendem nem engedi
Az ördögűző nem segített
Felperzseltem azt is kínomban
Szentelt vízből forralt
Gőzfürdőt s a pap teste lett
A gőzkürtő lángol
Akár hős ki a tűzből nőtt
Magasra oldalán tövisek
Szerintem ilyen vagyok
Röviden
Összetöritek szívem
Én szándékosan hagyom
Legyen feldolgozható anyagom
Legtöbbet önmagam bántalmazom
Feláldozom jelentéktelen létemet
S megszüntetem vele a generációs
Nyomorpecsétemet
Mi billog hátam közepén
Úgy becéznek jövevény
De nem égi hanem ki a rendet
Rendesen megtépázza ahol csak éri
Kinek neve hallatán
A gyermek rém mesét hallva reszket
Kapaszkodva anyja szoknyájába
Kapaszkodjatok a Szomorú Vasárnap kottájába.
