Szabadabb szavak

5. Töredék

Nézzétek velem az eget
Mindent levetett
A csillagok mind meztelenek
Az űrszondák nesztelenek
Jobb lesz ha menesztenek
A manasznak adok leereszkedek
Pimasz kamaszoknak keresztbe teszek
Engem nem kapnak rajta hogy keresztet vetek
Eresszetek ne keresettek
A nagyok közt lesz a nevem
A halottak közt lesz a nevem
Ha akarod ha nem jössz te velem
Felváltja a gyönyör a gyötrelmeket
Kiállításokon provokatívan öklendezek
Ezek összetett összetört vinil lemezek
Néha erkölcstelen vagyok nem illemezek
Nem illeszkedem hiába elemeznek
Kettős a jelentése engem alkotó lemezeknek
Alkotó kezembe veszlek magamhoz ölellek
A szövegbe megellek s ez lesz a te veszted
Az időtlenbe vesztek ott maradunk te meg én
Két örök szerelmes szökevény pokoli jövevény
Vesztes csatába menetelek veled kettesben én
Csontos kedvesem még néha napján felemelem
Csörög s táncolni kezd velem kecsesen kékszemű
Szőke szűz felhőktől hemzsegő viharos egemen
Dunát rekesztek szavakból repkednek a repeszek
Költő leszek
Repper leszek
Elveken vacilálok
Ideákon ötletelek
A zár kulcsa közte lehet
Két szó közt lehelet
Az idő lehever a paplanba beteker
Becsavarodok belezavarodok
Zavarbaejtő számomra kedves lejtő
Viszket a fejtető reszket a hegytető
Aphrodité lecsúszott blúzban szembe jön
S mégy
ahogy érkezik Lilith könnyes a szemem
Még picit
Figyelj ide kicsit
Ez megesik hogy rikít
A belső monológ visít
Senki nem tart oda ahova megyek
Magányos az út ismerem a köveket
Azokat követem nem követeket
Amit én csinálok annak köze se lesz
Nem csinálnak majd belőle köteteket
Lekötelez s egyúttal lekötöz ez
A füledbe zümmög a fejed felett köröz
Én soha nem írtam semmit mindehhez semmi közöm
Tagadok mindent a kezeimet mosom
Eltakarom magam könyvekkel a villamoson
Az elveszett igazságot vissza hozom
Ez hagyomány scientia sacra tiszta sorok
Pedig úgy tűnhet mocsok kafkai korok

Kopp kopp kopp
Ki az?
A csótány kopog
Kopog a beszögelt koporsón
Kopog a szemem

Szögletes a nyomor
Magába falaz
Hiába torolsz
Ma még tarolsz
Holnap terítenek
Ma még tanulsz
Holnap belőled merítenek
Költői kérdés
Ki voltam szerintetek?

Örök magány a sors ti sosem ismertetek
Én se titeket bújócskázunk
Ki ki lehet?
A kortárs művészet halott
Amúgy is csak halottakat olvasok
Álmodd bele egy tequilába a szebb holnapot
S most képzelj ide egy ennél szebb mondatot
Micsoda élmény ez az élet mondhatom
Az ambivalencia járja át az összes szótagot
A szó tagol fájdalmat gyönyört s érvényt adok
Itt van bennem tövisek s gleccserek közt mind megkaphatod
Vigyázattok ha belém tapostok el ne botoljatok
Mert csúszik a jég s lent már vonítnak a farkasok
Csak egyetlen pillanat mire felperzselik a lángok
A lidércnyomásból mellkasomba fúródó rémálmot
Egy délibábban élek a címe ingovány a lápban
Én vagyok az operaház fantomja üdv a házban
Hol minden szó szereplő nincs benne cenzúra árad
A szabad kultúra s a függönyök kinyújtóznak
Majd ráhullanak a karzatra hátra szaltót lejt 
A karmester miután a kardnyelő elhúzza a kállai kettőst

S tudjátok meg senkinek sem vagyok adósa
Mindenkinek megadhatja az adómból az apósa
Felszállott a páva a vármegye házára narancssárga a tolla
A láncok csörögnek az ebek meg csaholnak búcsút intsz az akolnak
Ezek a rabok soha sem szabadulnak
A jó arcok általában szabad úsznak
Bontanak s összepakolnak elrámolnak egy kort
Valaki egészen más voltam egykor
Kihúzod a dugót s megfojtogatod a boros üveget
Majd ő fojtogat téged s lám körbeértetek
Félrenyelek s kiköpöm a belem meg a bennem
Kallódó százas szögeket ezek ezer szavak
Nem százas szövegek ezrek jeges dala
Akik itt éltek velem együtt köztetek
Kitaszítottak anyátlan gyermekek
Mind oly összetörtek mégsem remény vesztettek
Hálát adok az életnek hogy körbe vett ennyi vesztessel

Íródik a lom
Keletkezik az irodalom
Kecses költészet
Megeszik majd tőlem a kalapjuk
A bölcsészek a kisgyerekek rettegve fölnéznek
Ez nem irodai hanem általában terepmunka
Veletek élek együtt ülünk a buszon megyünk a közértbe
Kettőnk terjedelme épp akkora mint a köztesünk üressége

Üdv az ürességben
Felül az ürge a lanka tetejére
Ráesik a lant az égből a fejére
Nagyot koppan s megzengek a húrok
Sikítanak a baglyok
A bárányok bundája piszkos
Mindig érdekes az ami titkos
Igyekszem őszinte lenni
Nincsenek titkok

Zöldellnek a zuzmók
Pityereg a patak
Csicseregnek a madarak
Felkelek újból még egy nap
Nincs benne hála hogy ébren vagy
Igyekezz megérvelni hogy van értelme lenni
Kiutat keresni önmagadról megfeledkezni
Börtön a sors s minden személy börtönőr
Keblemhez szorítom az ördögöt még ő is
Menekülőre fogja mindenki a maga foglya.