Összegyűrtük a paplant
Kivasalhatatlan
Ágnes asszonynyak adtam
Azóta is mossa a patakban
Olykor odaadja én meg vissza neki
Így ismétlődött az elmúlt évben is
Most már nem szándékozom fizetni érte
Nehéz volt levedleni ezt a kis semmiséget
Mert a tisztás hogy tisztázzam
Ha veled járom tisztátalan
Minek jár a szád a fejemben?
Hisz mindez már tárgytalan
A téma tárgya vagy újragyártalak
Egy pillanatra újra lássalak eldeformáltalak
Nem tart meg a formaldehid kinek írok
Sose olvas el így a céltalanság adott
Ne félj utánad indulok
Halandó vagyok
Kegyetlen ragyog
Véredből lett tintám tollamon
Ha elfogy a lap hátam adom
Húsomba karcolva sülsz
Korom feketére a perzselő napon
S utolsó csepp vérem szemed helyén hagyom
Ki komédiára annak itt a bal
Ki tragédiára annak itt a jobb harapjon adom
Karom kiváló lakoma az ínyencnek ajánlhatom
Van ki jól eladható én nem tudok marketingelni
Ideje magatokra venni tessék szépen ingelni
Akire jellemző balga most bizonyára ingerli
Ha megafonba kiáltom bele hogy isten nincs
Nem vezet út semerre innen ki
S tudja meg mindenki nincs biztonságban itt senki
Minden oly élettelen tárgytalan
Mi hátra van csak rágalom
Hiába vártalak csak árny vagyok
Nem az elvárt alak újraalkotlak legyártalak
Elszakad füstölög a gyárszalag megáll a sor
Nem hiszem hogy engemet megáld a sors
Anélkül is írok nem dopping a por
Ha kopog a töltőtoll a kopírlapon
Addig koptatom ameddig eltűnik a hegye is
Felvisz a lift ez a negyedik napból a hetedik
Aki ide belép a ruháit mind leveti
Hozzám se szóljon ki nem magának tekeri
Takarék lángon nem hiszem hogy magamért
Állok jót aludjatok nem ígérem hogy álmodsz jót
Vándorlok szférák s megállók valahol betérek
Egyúttal valahol majd leszállok nem számolom
A megállót belátok mindent de be nem látom
A pálya területét csak tévutat generálnak a szerszámok
Ha elszállok akkor legyek szárnyaszegett
Szemerkél szemaforok mögött a sziluett
Nem tesz vidámabbá ha holnap fizu lesz
Úgy indulok el mintha minden múlni készülne
Bomlásnak indulna omlásnak kis múltja
A romlás alól kibújva hogy mi lesz velem ki tudja
Azt ajánlom ne figyeljen ki unja
Mert mit nyújtott azt tudja a kisujjam
Hajrá tépje hát karom lesz még rá alkalom
S ha leszakadna alkarom akkor is kacagom
Boldogan nyugtázom a napot hallgatom
Magam a hangfalon a basszusra hajtogatom
A saját hangom mását magamnak tartogatom
Legszebb soraim másnak sohasem adom
Megihlettél a teringettét
Magad körül keringettél
Tévedésben éltem én
A föld fekélyes féltekén
Isten üstöke alatt
Parázslik a száguldó üstökös
Kár búslakodni üsse kő
Minden patak elapad
A folyómedrek szárazak
A test börtön a lélek igazán szabad
Kedves költészet tudod kihasználtalak
Saját magam képére formáltalak
Mi te vagy rám s mi én rád ragad
Eltűnik egy nap minden s nem lesz senki
Kire mindez rámarad
Jár erre boldog-boldogtalan
Hónom alatt hordom hóbortjaim
S kobakomban balga gondolataim
Össze koccannak mint gipsz oszlopfők
Törnek a kétely kövei szilánkok
Kavalkádja zűr-zavar minden koncepcióm
Legyen az pre- vagy utólag levont
Ki szeret nem gondolkodik rajt hogy lemond
Szorít mint vasat a beton
Forrón ölel ridegen bevon
Míg híg enged hagyja hogy formád kiteljesedjen
Megmerevedve felfedezheted önön képed benne
Egy kötés vakart murok
Többet tudott
Mint amit olykor látok
Másokat kik magukra
Szavalják a hazugságot
Díszes kelmeként
Finom anyagok áramolnak
Egy jányka leheletén
Élsz bennem s élek benned én
Nincs más csak ismételt
Szenvedés kacagás nevetés
Szeretet s remegés
Szeretsz s szerezel
Belefeledkezel
Mostanában sokat tiszta vagyok
Visszaadnak a tiszta napok
Olykor vannak előttem tiszta lapok
Valamit visszaadok
Már nem olyan tiszta
Van hogy tintás s van hogy mocskos
Betintázok a hintaágyban
Nincs ki visszavárna
Nem fizetek eleget se nincs ami visszajárna
Elvesztem magam a tisztaságban
S a sötét teszi karját vállamra
Én várom vissza társam
De túl fájdalmas hogy vissza vágyjam
Visszaadnám
Amit kaptam annak idején
Vette volna másnak fejét s idejét
Ha kopognak a kriptán
Fedelet nyitni a szolga dolga
Ha ropog majd a villám
S hátamba csapódna
Felvillanna tán az üres állásban
Ragadt kapcsoló az elhagyott panellakásban
Mond csak boldogít-e a mátrix a metában?
Elhagyatott cellatársam bolyongva társas
Magányban mindenki egymagában
Másra vágyva kapitulálja a kapszulákba
Szorított érzelmek kavalkádját a pirulák
Csak pillanatnyi kiutak.
