Sürögj forogj
Tűnök fogyok
Voltam vagyok
Jelen leszek
Jővő ragyog
Ez shcrödinger alkotója
Vagy él az író vagy halott
Az olvasó tehetetlen
Akár az agyhalott okkal hagynak
Ott ha otthagylak majd mondhatod
Hogy neked az ott az az amit mások
Úgy mondanak lak konganak a harangok
Kongjanak csak ballagok lábaim koptatom
Tart a zaj a fejemben a szavak akár az armada
Stressz alatt virágzik az almafa hajtsd ágaid
Felém te kecses fűz magadba fonsz összegyűrsz
Behúzom kezem lábam benned akár herceg
A meleg várban
A meleg bárban sosincsen hideg
Nincs kutatási alapom csak más érveli meg
Nem ver az ideg nem vagyok ki idegileg
Ez az örökséges nem az ideiglenes időig-óráig
Nem írok át ki se javítom zavar akit zavar
Ha felkavar akár tavasszal a szél az avart
Akkor jó ha ott marad a varr a seb nyomán
Tű élén vagy a hegyfokán újrafestem a gyerekszobám
Mi győz majd?
A kihívás vagy a mindent megszokás
A hely ugyanaz én nem azt hiszem
Elszólták maguk mikor nem gondolták
Hogy visszatérek felettem csak tövis
Babér nem óvja a fejemet ha a lángoló
Korongtól égne szerintem minden hazugság
Nem hiszek az egészben szabályokat szegek
Megváltoztatok dolgokat talán sose leszek
Normális kopognak a kalapácsok
Készen állnak bőrömet bökve a szegek
Üssetek mit se számít üssetek
Mit se látni abból mit ígértetek
Lehet csak megöregedtem
Vagy hazugak voltak az igéretek
Letört ember lett belőlem
Letörtek fogaim s száraz bőr pereg le rólam
Azt hiszem ez voltam
Kicsi születés
Kicsi bomlás
Nagy halálnak nem mondanám
Csak egy kicsit írok tart a romlás
Szerintem ezután nincs semmi magam ehhez tartom
Nem reménykedek hogy lesz valami
Ami visszatartson magányos útra indultam
Végigjárom bármeddig is tartson
Művész leszek ingyen nem kell az apró
Jól lakok majd a tapstól más örömétől
Hiányoddal élek jelenléteddel álmodok
Az álmok tükrözik a tudatalatti tudatállapotom
Ezek szerint te a tudaton túli vagy
Csak tudatom tudtotokra adok
Kiteregetem a szennyest
Pohárba öntöm a bort
Magányos farkas a holdat ugatom
Nem nőnek virágok az ugaron
Kel a nap panoráma por száll kegyes ma a szél
Röntgenre megyek panoráma lesz a nap ég
Felhők húzódnak jobbra-balra utat engedve a napnak
Azt szeretem igazán ha fáj ha szeretnek
Ha basznak velem s nyakamba harapnak
Az életnek az a zamatja ha megteszed amit
Nem szabadna sötét helyek ezek nem fogadnak
Be benneteket zártkörök nem fogok vízipisztolyt
Ha úgy akarom akkor puszta ököllel rád török
Itt a kör török bontódnak a sörök mind kilötyög
A vonat zötyög stúdió nap van újra lefutott körök
Sokat röhögök sírni nem tudok hát kacagok
Kicsit levetkőzhetnétek magatok sok a gátlás rajtatok
Már a célban állva várlak álljatok végre a rajthoz
Távcsőből nézek hátra a start vonalhoz
Eszembe jut még az út nem bízom el magam
Eshetek még nagyot lesz még az úgy hogy felettem
Betakar mindent a szürke vatták hada s bőrig
Ázva megyek haza
Addig szorítom össze fogaim
Míg nem darabokra roppan az összes
Az élményért adok elő nem kell az összeg
Erre születtem elfogadhatnék véleményt
De kösz nem ez az én birodalmam
Lemaradtok menetközben
Amúgy is egyedül voltam
Egyedül indulok útnak
Mögöttem idős fák lengedeznek lomha lombjaikkal
Kertészekkel dolgozok lombokat szaggatok
Számomra hölgyeken a lomb harisnya
Nem érdekel ha csak holnapig tart eltűntök
A nyomaimban nem marad senki sem
Bizonyára vannak ellenségeim de mennyien
Csak késsel járok emiatt nincs bizti boy meg
Bently sem sötétített hátsók fekete Merciken
Nem ez vagyok én ez a hely ilyen
Megint összekevered velem
Sosem bízhatsz bennem
Másban sem
Igazán senkiben
Áldozat az olvasó játszok vele
S kitárom karom
Ez a saját birodalmam hol a kreátort majmolhatom
Kreálok majd mint az origamit összehajtogatom
Ha még mindig a szépet várod
Jobb ha most nem jössz
Ez benzingőz odalentről
Nem az áldás fentről
De nem szól se fentre se lentre
Csak önmagamnak kell feleljek
Nem számít ha a fonalat elejtem
Hisz bármikor megkereshetem
10 évnyi segélykiáltás mi süket fülekre talál
S hát ennek nyomán beárazódik mások óvó
Keze ne nézz szemembe bele s ne húzz közelebb
Volt idő mikor feltételek nélkül szerettelek
Mostanra csak feltételezem hogy érzek e majd
Hasonlót de mindegy nem ecsetelem
Csepeg a festék a parkettára le-lecseppen
Művirágok a temetőben tetemek a templomkertben
Köztük nyugszol te szemérmetlenül szőkén
Nem vagy hősi halott s nem hiszem hogy sokan
Emlékeznek rajtam kívül rád nem tudhatom
Te mit tudtál s te nem tudhattad én mit tudok
Elromlott egy dolog ez hogy a végső jelenetet túlélte
Rómeó
Ó te jó ég látom ma súlyos fellegeid
Ringanak felettem pedig csak Kedd van
S szomorú a vasárnap fejemben
A szoba órákba telik míg felmelegedik
Meg van minden ami kell na meg
Egy kicsi extra de ez csak a giccs
Lehetnék a harmadik világban egy csak
Túl jó nekünk ránk férne egy háború talán
Ha nem őrülünk majd meg mind a kapitalizmus
Nyomán minek ezen sorok is áldozatai
Hisz én nem fogok már gyakran lapot
Vagy tollat s a te kezedben is inkább
Telefonod van
Remélem akinek írtam megőrzi azokat a leveleket
Bár lehet te sose tudtál úgy tekinteni rám mint én rád
De nem vagyok vadász nem csinálok senkiből
Prédát lépj hát mindegy csak fáj úgy is ez az érzés már
A hiány utánad be nem váltott ígéret
Kedvesem karjaiba keltem útra
S mielőtt bepakoltam szívemet kitépte
Azóta számomra hideg karok ezek
Kettő szürke mi megragadja a szemet
Tudod bánt hogy nem tudom elfeledni
A szemed éjjelente álmodok veled
Bárcsak elvetted volna az emlékezetemet-e helyett
Tettél volna valami rosszat hogy csodálkozzak
Haragudjak de nem tudok mert még mindig
Szeretlek nyomokban de ahogy ez benned is ott volt
Az érzések könnyedén megváltoznak.
