Márványtáblák a palotában
Pár sarokra hahotáznak
Nincsen alja a mocsárnak
Nem fájó pontja ha ütik a bokának
Újat teremteni jöttem nem hiszek a szokásban
Tanulság van csak számomra a hagyományban
Vésővel balkezemben jobban kalapáccsal
Ha nem engedett szavamnak szétverem mással
Ami szabhat a szabadságnak gátat nem kár
Ha annak ára hogy a penge torkom szántsa
Messziről kerüljön el a bánat s az emberek
Azon szokása hogy mit nem akarok olyat
Megtegyek aki nálamnál butább csinálja hiába
Én csak rút ember vagyok egy nálam
Rútabb világban kanyarodik szám széle
Szarkák szállnak orcámra s szemem
Tövében ott marad lábaik szakasztott mása
Márványtáblák a palotában
Mindenkinek igaza van
Aki hangosabban kiabálja
Akkor én inkább csendben maradok
A legtöbbet egyedül haladod a tudatodban
Eltévedt utazó vagy te kergeted fut a tolvaj
Iramodj csak a gyávák futamodnak fut az idő
Ketyeg az óra elszalad mit elszalasztasz virradóra
Lóversenyre neveztetek hintalóval könnyen
Összekeverik a szemetet itt a jóval s eldönti
Mindenki maga neki mi a jó majd elbőgi
Pimasz módra átadja mintha nem tehetne róla
Mintha a világegyetem csak egy emberről szólna
Az egoizmus beszél belőled vagy tud a toll dalt?
Addig csűrőm csavarom magam míg nem
Bőrömből tinta fakad s elsorvadt testem alatt
Sose telik tisztára ezért nincs egyéb
Csak egy elsárgult gyűrött papírcafat.
