Szabadabb szavak

6. Töredék

Vörös fény pislákol a szélturbinákon
Az akácok bokáig állnak a jégben
Szívesebben élnék veled egy szép új világban
Ahol nincsenek sokáig vágyak a fényben
Hanem ahogy szeretnéd úgy csinálsz csak
De csak madarak vagyunk a repülőgép turbinákban
S én mégis mint minden múzsám úgy imádlak
Senkinek sincs ideje ideákra mindenhol csak az
Én én én megy milyen szomorú is ez egy elvileg
Öntudatra ébredt fejlett emberi lényben
Hogy elsiklik melletted a lényeg de nem veszed
Észre mert fontosabb hogy a másikban
Vagy a másikra önön képed reflexiójára
Élvezz habzsolj nyerészkedj zsarolj hazudj
Aki őszinte elbukik s győztes itt a hazug
Hallod-e a folyót napkelte után ha zúg?
Talán már beszélni se lehet veled csak telefonálhatunk
Én feladom
De a füzetet mindenképp tele fogom írni
Te feladod én lecsapom mint a magas labdát

Szákszend Szekszárd Szombathely
Lehet megölöm magam holnap
Hagyom hogy minden bűnöd rám kend
Aztán lehet holnap se a gyásznép
Hiába állhat fel bár ez inkább csak csoport
Sok a rokonom kevés a barátom
Nem rázna meg sokakat a halálom
Nem lenne meglepő belátom
Az nem biztos hogy célba érek
De ha számba veszem a fegyver csövét
Célba találok

Egy olyan dolog miatt szakítottál velem
Amin változtatni lehet s erre te nem adtad meg
A lehetőségemet pedig én téged mélyre engedtelek
Elfogadtalak s minden hibáddal együtt szerettelek
Megkötsz idebent akár a cement itt maradsz velem
S mégis mit számít most ez mikor szemlélhetem
Hazám varázslatos tájait hófedte vetőket s varjakat
Akármit is teszek a szemem előtt szeme s karomba
Karja van akarom mondani a karod már valószínűleg
Nem ezt akarod s tán soha sem akartad rózsaszín
Köd vagyok a szíven a sebhely amit elvakarsz csak
Én részint miattad vagyok itt s úgy érzem már sosem
Leszel itt talán gyűlölnöm kéne téged szeretlek mégis
Milyen kis semmiség pedig úgy tűnik csak bennem
Lángol így s létezik másképp látom a világot
S benne a sok embert mégis csak egy kell
Nem mint birtok hanem társ nem a pénzem kell
Mindegy már mosolygok ha kérdezik ki voltál

Mind egy szó
Szakítás
Elszakadt kötelék
2024
6. Töredék
Panaszkodhatnék de okom nincsen rá
Teljen inkább a füzet szaporodjon a lajstrom
Megmutatom mire is vagyok képes miért álltam
Rajthoz ez korszakalkotó egy vagyok az Elnyomottakból s magasra emelem öklöm
Jöjjön minek jönnie kell az akadályt büszkén
Ledöntöm nem megoldás ha a garatra fölöntök
Velem van éjjelente azért nem alszik az ördög
Lehet belém bújt s azért van hogy megnémulsz
Ha szemembe nézel látod e még a ragyogó
Remény apró szikrájának piruettjét a pupillában?

Vagy odaát is látszik ez a bennem feltöltő sötétség
3-ember dohányzik a közértnél a kávé gőzölög
Úton vagyok a megélhetésért gürcölök
A batyut hurcolom mindig írok nincs hogy túltolom
Magátol jön nem unszolom mint aki erre
Született úgy nyomom pedig sose neveltek
Magam kevertem még az alapot is
A munka szabad de alapos itt túl kell láss az anyagon
Hisz anya most sincs gyenge húzás lenne anyagozni
Ragadd meg a kezem megyünk a fényt hazahozni

Álmodik a nyomor
Hazudik a gyönyör
Ha korog a gyomrod
Ha a sokadik kört nyögöd
Nulláról felhúzod amit más éveken át épített
Elvesznek az emberek alig maradnak régiek
Nincsenek tévhitek ez mocskos igazság nem szépítek
Engem nem vigyáznak utamon magasztos égiek
Na még ilyet a sötétben is fénylik ez
Összekeveritek az olcsóval összetévesztetik
Ősszel majd magamhoz térek
Holnapig mindig van idő
Tekeredik a cigi ha eleget nézem kígyóvá válik a rétes
Holnapig mindig van idő
Áll minek állni kell s dőljön ami dől
Mély lélegzetet veszek s kihúzom magam jöjjön aminek jönnie kell essen savzivatar az égből
Lehet akár kénből én mint Neo térek ki
A cseppek rengetegéből
Visszatérő vendég
Vagy a rendszeresen kitiltott
Átlagos emberek közt rikítok
Ha a kezembe mikrofon kerül odapirítok
Amíg ti rítok én mindent kiírok
Ez mítosz amiről mesélik majd hogy mennyit ki írt ott

Ez egy nemzedéknyi szleng
Két évtizednyi tapasztalat
Kezdő kamaszoknak keresztbe tesz
Hiába rám a bilincs a szavam szabad marad
Lám kedvesem el szaladt a nap bontsd a hajad
Hajolj ide kicsit közelebb úgy kívánom ajkadat
Mint tél a tavaszt a sok rügy dalra fakad
Míg leng a szélben a hóvirág lehet hallucinálok
De mintha láttam volna Bóbitát amit én csinálok
Bódító akárcsak a szerek ezek a mai fiatalok
Igencsak szemtelenek ez azért van mert
Mindenre szemet vetek elrabolom a lelketeket
A szövegbe szerkesztelek betűcellák ezek
Sosem eresztelek

Jóember jegyezd meg jól
Én nem vagyok egy jó ember
Aki irigy rám annak itt a bőröm
Bújjon bele érezze magát jól benne
Ne tégy így ha jól alszol este
Ennek ellenére megesik hogy jó nekem
S amit teszek azt általában jól teszem
Néha elmélázok másnak jobb lehet
Jó lehet de nem cserélnék semmi jóért
Jól áll rajtam ez a lenge gúnya
Szelíd költőfiú vagyok jól eltitkolt múlttal
Nem alszik jót az ágyamon sok zsenge luvnya
Jól rám talál a Plátói szerelem
Sose választom mert nem jó nekem
Nem baj majd jól elverselem
Nem biztos hogy jól olvassák

Ha Petőfi ma még élne
Kiírná Instára hogy:
Molotov-ot a Karmelitára

S valaki bizonyára le libsi baloldali gecizné
A megafonját szorongatva a picsába.