Szabadabb szavak

21. Töredék

Gyűlik ahogy írod a lom
Ugye kedves irodalom
Fiók alól a porszem
Csekély törékeny
Cserép birodalom

Kifaragok valamit kőből
Visszafele van az út a jövőből
Én is így veszek el az érkezőből
Kikaparom ami volt a szemem
Helyén a vérem ha kifolyt

Harmóniaként
Kerül vissza elém a kép
Pedig eleinte minden torz
Csak árnyak ülnek mindenhol
Tudod ha visszanézek innen jobb
Minden s most elveszni látok
Valamit amiről tudom nem alkotja más
Csak hamis ábrándok
Hajnali 2 megint rád várok
Figyelem az árkádot felettem
A boltíveken átlátok
Mintha álmomból szabadultam volna
Sodor a holnap elkap a kezed
Kavicsokat keresek sekély a meder

Amit csinálok
Szemelvény
Szemfényvesztés
Zakatol a szerelvény
Forog a körfűrész
Beletenyerelek épp
Úgy vág bőrön húson s csonton át
Míg a film lepereg a nyarakról
Mik hajdan szebbek voltak
Feszesebbek s mégis folyton folytunk
Mit sem számított ha elkallódtunk
A halált sem féltem s nem aggódtunk
Holnapon ételen italon a tudás
Kéretlen hatalom miből vissza nincs
Túsz ki elmémben él s nekik a kín a kincs

Szalad a hintó ropog a szekér
Sötétben tapogatok százas szegér
Istállóban macskát fog a mérgezett egér
Meghasadtunk nem érthetlek meg én
Egymást fürkésszük összeláncolva
Az asztal alatt közelítünk arccal
A pörgő körfűrész felé
Nem járok gravíroztatni jobban
A nyelv nyáltengerében lavírozok
Ilyen a manírom szóképet trancsírozok
Pedig már nem állsz bennem ébren
Nem mondanám hogy könnyedén ment
Műtéti úton ugyan de elhagytad a költeményt
S lassacskán túl leszek a varratszedésen
Elfelejtem az emléked illatát a hegedre nézve

Lehet ezt olvasni enyhén húsbavágó
Belém hús a szó s én vagyok a húsdaráló
Mi kijön olykor kesze-kusza mégis
Később bélbe tuszkolom úszva a belsőségben
Sem érzem az undort gondolom a gondolatok
Fűszer sója tévesztett meg attól száraz
Szemeim repedeznek míg utolsó
Könnyeim ízesítik az ételt nincs érdekes
Számomra egy ép emberi elmében
Eltévedtem egyedül a pokolban de nekem
Nem éden kert kéne sem a hurka sem a vér
Az ital sem gyógyít már a lélek bánatán
Ha az óra újra délre ér s a rét helyén elszáradt
Búzatábla áll a malom oldalán borostyán
Kunkorodik zuhanórepülés ez komfort
Zónából az új dolgokig régiektől új dalokig
Az átfedés ha szétkaszabol a mechanizmus
S maradéktalanul oldódom fel az általam
Alkotott képek bíbor-fekete tengerében
Talán így definiálnám a szenvedélyem

Kedves kis ér melynek partján
Lidérc játszik egy nyekergő
Harmonikán szaladnak a tekergő
Árnyak idézve a lét egy letűnt korát
Hajtják udvarokon a búgócsigát
S ujjai egyre járnak a billentyűk
Egyenként leválnak akár minden más
A valóság forgó rúd melyre rászúrva
Forgunk s nem kímél senkit a sors
Szablyája ez már-már szabály
Unalmas a csend a parton ülve
Mesélj még s míg a hangszert bírja
Játssz nekem talán az utolsó
Hang hallatán gondolok majd valami
Igazán szépet kitalálom s elfelejtem
A legszebb gondolat nem érdemel közönséget

Telik az idő az utcán ténfereg
Érintése nyomán lesz a lét
Ráncos és beteg
S kiülök a padra már alig
Képes szegény öreganyám
Kilépni de járókeretében
Lép velem az utcára leheveredünk
Ki tudja meddig lesz ez így
Beszélgetünk
Beteg voltam gyógyulok
Beteg vagy az maradsz
Beletörődök ez vagy az
Beletörődsz soká nem maradsz
A fogamról kérdezel
S én már nem emelek panaszt
Elfogadtam mama
Nem lehetek a legszebb
Leszek hát a legvadabb

S ha bánt is ez olykor
Elmémben te megmaradsz
Ápolsz szeretsz s ez marad
Minden más kacagva kanyarog
Ahogy a szikével a szellem barázdáiban
Mint rakoncátlan gyermek szaladok
Úgy hasítok fel kötelékeket mint
Politikus átadáskor szalagot s
Olykor én is csalok mit átadnék
Egy részét ellopom feldolgozom
Ti várjátok újra s újra ezt a hiú ábrándot
Hol idillt építek a polírozatlan márványból
A végeredmény csillog fényesen a
Késztermék sosem végleges
A gyerekkor szép s rossz perceit
Letéve tényleges a rés min az én reped

Hogy tetszik a posztmodernitás?
Te komfort identitás kinek nem ideális
Az aurora borealis üdülőt s kalandparkot
Oda máris ideje lenne már az elmét
Teljesen kapitulálni míg a kapillárisokon
Át a fákat nem alkotja más csak mérgezett víz
S felfordul minden bennük élő rovar s bogár
Csak neked legyen eggyel több ruhád szebb
Konyhád nagyobb nappalid mert a baj
Nem csak a gazdagokkal van itt
A probléma gyökere mélyebb ennél
Mely helyet váj magának az ember mindennapi
Életében s ha lenne bármelyiknek
Lehetősége egy gazdag helyébe lépve
Egy cseppet sem különbül cselekednének
Nem hallanak vagy szavadba belebeszélnek.