Keserves hogy ujjaim
Közzé tapad a toll
Varjak az aratón
Kárognak az új nap
Kín lesz mi visszatér
Ezredszer is fordul bennem
A kés mit magam s mások
Éleztünk kézen fogva majd
Együtt kéz a kéz combomba nyomta
Hiába dobja más lepattan hátamról
A tégla s balszerencsés lesz
Ha átmegyek alatta a dülöngélő
Létra nézd csak már nem tervezek
Sokat maradni késő lenne kuporgatni
Túl korai aratni felesleges szaladni
A koporsóban hátradőlök kacagni
Mások kínjain
Álmélkodva mit bír a szív
Leszív a víz
Helyet cserél vele a vágáson
Át a vér lehunyom szemeim
A kád akár az Által-ér csobog
S nem gondolom hogy kár azért
A bódultan tengetett sok száz napért
Sem a kopott tollakért avagy pár lapért
Rémálmok rezidenciáján voltam visszatérő
Vendég ha súlyos fejemhez párna ért
Szerintem nem izgalmas ha lágyan élsz
Mindig csak hátralépsz van hitel autó
Hátralék s a fejedben sok biztos
Számmal biztosítod magad téged meg a biztosító
A minap apámról kérdeztek
Mire csak annyit feleltem
Akkor beszélünk ha pénzre szorulunk
Vagy meghalni készülünk
Ma megcsörrent a telefon
Nem hallottam rendesen ezért letettem
Később visszahívtam 30 perc telt el
Lihegve gyenge hangon szólt a telefonba
Kíváncsi volt merre vagyok
Mintha látott volna egy hozzám hasonló alakot
Mire én feleltem hogy dolgozok
Kérdőre vontam a lihegést
Mire csak annyit mondott
-Dolgoztam most szálltam be az autóba, én már ilyen lihegős vagyok-
Próbálta az utolsó mondattal elviccelni a dolgot
Az utolsó pillanatban sem ismerné el
Hogy valami épp felülkerekedik rajta
Megbeszéljük hogy hazamegyek két hét múlva
26.
a szülinapomra
a 23.-ra
Sose volt közöttünk jó kapcsolat
Nem voltak közös témáink
Anyagilag eltartott s még egy
Kis plusz is jutott mindig
Nem nélkülöztünk soha úgy
Mint anyám mellett
Próbált becsületes embernek nevelni
Olyannak mint amilyennek őt próbálták
Vele se sikerült a művelet
Velem pedig épp az ellenkezőjét érte el
Gyerekkoromban vett nekem egy németjuhászt
Amikor ő gyerek volt tenyésztette őket
Ezt igyekezett bizonyára rekreálni
Sally-nek hívták a kölyköt amit kaptam
Kecskemétről hoztuk el egy díjnyertes alomból
130 ezer ami akkor egész sok pénz volt
Teljesen tökéletes egy genetikai gyöngyszem
Rettentően kötődtem hozzá kutyaiskolába jártunk
Folyton vele voltam a szabadidőmben
Kb 7 hónapos lehetett
A nevelőanyám születésnapját ünnepeltük
A ház előtti kocsibehajtó mellett s a teraszon ültünk
Sally a betonon játszott
A sógorom befordult s a kutyát észre sem véve
Ráparkolt annak a nyakára
Egyenesen a szobámba mentem ezután
Nem emlékszem semmire
Kis idő múlva apám kárpótlásképpen szerzett nekem egy másik németjuhászt
Ezt már nem tudtam úgy szeretni
De volt felé mégis valami kötelékem
Hisz szegény csak egy pótlék volt
S sokszor éreztem ezt én is életem során
Folyton elszökött
Egy nap azonban nem jött vissza
Elütötte egy autó a főúton
Azóta nem tartok kutyát
Apám se nem jó ember se nem rossz
Apám minden tette semlegessé válik
Mert hiába alapoz meg bármit anyagilag
Az érzelmi háttér nélkül a gazdagság
Nem mindenkinek elegendő
Hiába tanultam zongorázni
Csak azért mert megtehettem
Még nem tudtam szeretni
Csak egy kényszer volt
A pénz szabadság helyett börtönné lett
13 éves koromtól hetente kaptam pénzt pár ezer forintot már nem emlékszem pontosan mennyit a heti ebéd befizetésére
Én csak minden 2. hetet fizettem be abból vettem cigarettát magamnak
Később mohóbb lettem mint mindenki
Sokszor apám autójából vettem ki pénzt
A mai napig nem tudom
Tisztában volt-e vele s nem tette szóvá
Vagy csak észre sem vette
Nagy összeget sosem kértem vagy kaptam
12 éves koromban dolgoztam először
Azóta szinte folyton még iskola mellett is jártam
Apám hideg ember
Makacs
Se nem jó
Se nem rossz
Sose éreztem iránta semmit
Egyetlen dologgal tartozom
Neki csak egyszer kérek majd
Bocsánatot
Csak egyszer kérek majd
Későn
Már későn
Mint ahogy ő próbált változtatni
Azon amilyen volt
Már későn
Mint ahogy mindketten sírtunk
Az autóban vitázva
Mikor kirúgtak 11.-ben
Már későn
Ahogy sírva ült előttem
Mikor 7 éves voltam
S anyám átíratott egy másik
Iskolába s elvitt magával
Ott ült apám az első héten
S sírt fejét leborítva
Már későn
Emlékszem
Kaptam egy túrórudit
Ki se bontottam
Beledobta otthon anyám
A kukába
Már késő
Sírt amikor halálát kívántam
S megnémult egy időre
Már későn
S talán helyrehozhatnánk mindezt
Ha nem lenne már késő
Mindennek így kellett történjen
Még ha nincs is jelentősége
Se számomra se másnak
Lapra vetem hogy kimondatlan szó
Ne maradjon bezárva
Nem haragszom
Sem anyámra
Sem apámra
Nem hajt hogy bosszút álljak
Mert mindkettejük hanyagsága
Kulcsot adott kezembe
Mivel kinyitottam ajtaját
A legnagyobb szabadságnak
Egy olyan helyét hol nincs kit hibáztassak
Ha fázok s ha éhezem
Éppúgy mintha jól lakom a melegben
Egyaránt miattam van
Anyámnak annyit sem köszönhetek mint neked
Szóval azt a keveset itt s most köszönöm meg
Egyetlen egyszer
Hogy volt mit ennem a fedelet fejem felett
S attól még az apám voltál hogy folyton
Veszekedtem veled
Egy köszönömmel
S egy bocsánattal tartoztam neked.
