Szabadabb szavak

11. Töredék

Elsétálunk egymás mellett az utcán
Egymásról mit sem tudván
Milyen lenne ha semmit nem tudnák?
Biztos hogy meg nem tudnám
Hát tudjátok meg ideje tudtotokra adjam
Szerettem loptam csaltam kacagtam
Sokat néztem a csicsergő madarakra
Mindig irigy voltam valahányszor egyedül
Maradtam mert tudtam ami nekik van nekem
Sose lesz szabadság fészek pár gyerekek
Ha más nem a villanydróton lenghetek
Az majd helyreráz ez kell ide sokkterápia
Fegyház egyéb felszínes megoldástól
Hemzsegő eszköztárral fog a társadalom fegyvert
Rád ha meglógnál majd megerőszakolnak
Bedrogozva egy pszichiátrián ez épp az ellenkezője
A raveken való önszántadból elkövetett drogozásnak
S szeretkezésnek szerintem ez egy nagy börtön
Amin nincsenek ablakok s akik szabadnak gondolják
Benne maguk olykor épp azok rabok

20 percem van elalvásig
Reggel 1 órám elkészülni
Betáblázom magamat az csinálja
Jól aki végül a falból jól titulálható tégla lesz
Nem sok mindent csináltam ma
Mégis egy szép nap ez láttam az eget
A verebeket egy kicsit csepegett az eső
Kopogott a cserepeken de sütött a nap is
Boldog voltam egy pillanatig aztán eszembe jutott
Az is ami általában de ma reggel álmomban
Rád találtam láttam ma a mamámat s beszéltem
Húgommal apámmal edzettem írtam pihentem
Egy kád vízben figyeltem hogy a gőz miként száll
Hallottam odakint a szirénát s egy pillanatra
A sikolyokat idebent de mindegy ez figyelek
Mint az őr magamban hordozom a rabot
Egy lövésem van nem baszakodhatok
Nyomot hagyni jöttem lehet csak a nyomort
Hagyom nem hiszem hogy mindenem nagyon
Tökéletes vagy jobb lenne mint másé
Boldognak nem mondanám magam sem
De ráér mit meg nem adnék egy valódi
Társért akár a baglyok életre választanám
De nekem ebben a röpke életben esélyem
Sincsen erre talán nekem ez jutott beletörődök
Nem futok a magányban a legnehezebb de Megnyugszom más ez a nyugalom s fegyelem
Ruhadrót a lap a szennyest kiteregetem
Annyi minden hagy mostanában hidegen
Nehezen ülök szavakat írni ide le
Elengedtem már a dolgok többségét
A lány akinek nevét sem semmiféle szimbólumát
Nem használom az utolsó volt számomra
Nem azért mert ne lenne más
Bizonyára lesz majd viszont megkapott valamit
Amit már nem tudok majd másnak megadni
Az utolsó falat igazi szeretetemet s ezt nem lehet
Visszakapni
Ehelyett újat csak más tud majd adni
Hát fene tudja van-e ki engem tudna szeretni
Cincált szakadt szélű lélek az enyém
A tálcán maradt nem szépen sikerült aprósütemény
Nem elégszem meg vele hogy egy túlsúlyos gyerek
Felfaljon ne szeressen akárki
Akárkit akárki tud
Találni van feltétel de nem sok nincs felvétel
Az utcán kell megfogj utánam szaladnod a metrón
Rám nézned ha meglátsz magadhoz kell ránts
Bennem már kevés az erő gyönge lábam összecsuklik
Nem könnyű velem összefutni igyekszem magam Összehúzni ne foglaljak sok helyet
Mindig vertek én voltam a rossz gyerek

Az égből hullik a kakaó és a kokain
Pereg a homok hölgyeim s uraim
Látjátok-e szemeim lángolni?
Vagy csak múló testem fogjátok bámulni?
Ki tudja mi van mi nincs
Telnek a napok fel le jár a kilincs
Maradnék de megyek mennék de maradok
Sosem tehetem azt amit csak akarok
Ha néma vagyok hadarnék ha szólnék néma szám
Vége lesz mindennek még ma tán és ha nem
Akkor az lesz a még ma sem és szólok majd
Nem leszek néma se azt teszek mit akarok
Mezítláb szaladok mint szoktam a réten
A halált kikacagom megtréfáltam
Sok sötét alakot pengeélen táncolok
A vérfürdőben körbeugrálnak a bomló lazacok
Szebb napokon pedig ajkamról fakadnak a dalok

Lásd az összképet ne csak ez alapján
Vess meg inkább nevettess meg
Ölelj meg s szeress az nehezebb
Mint táplálni a gyűlöletet tudom hisz néha
Nekem se megy elönti a düh a szem s a révületből
Visszatérve mosom vértől nedves kezem
Általában igyekszem s kedveskedem
Nem sok ember volt kedves velem
Azt hiszem ez a legkevesebb ezt megtehetem
Még ha más meg is vet nem kell egyetértsünk
Szerintem mind különbözünk nincs két egyforma
Porszem nem érintheti meg egymást soha
De nem lenne nap nélkül a hold sem
Avagy anélkül a nap igyekszem leírni mindent
Amit tudok ami kimarad meg kimarad
Az ítéleted vagy az enyém hazug diadal
Az a célom hogy megmelengessem a szíved
Vagy ha nem akkor hogy a szemed kikapard
Az őszinteség erény ez pedig hivatás nem hivatal
Az én birodalmam nem számít te mit akarsz

Mint régen ide mindent ki
Rágja a tinta innen ki
Jobban ismer engem mindenki
Mint én magam nyílván így szokott ez lenni
Majd mikor nem tudom magam védeni
Álnok módon fogtok felettem ítélkezni
Pedig talán sosem ismertetek míg itt éltem ki
Vajon ki dönt arról hogy a bút ki érdemli?
Kinek jut a szép kinek a borús?
Ki élhet békében kit rogyaszt térdre a háború?
Ki szaladhat szabadon élve s ki lesz rabszolga?
Én nem hiszek a tündérmesékben kezem
Redős bőrrétegei kemények általában akik szerények
Azok titokban leányok s legények kik a csillagokat
Vacsorára ették meg az utca sötét ma nem fényes
Nem látom a fecskéket csak a villanydrótokat
Ahogyan metszik a kéket itt a tavasz vége a télnek
Esős is lehet ez nem csak napos és délceg
Nézd meg hogy peregnek a szélben a cseppek
Gyávák szerintem akik félnek s gyengék
Akik nem merészek önmagukért nem tennének
Megelégszenek az egykedvűséggel

Elődeink annyi mindenben hittek
Kik engem neveltek már szinte csak ittak
Kár hogy a világ itt tart örülök hogy írtam
Hogy tartok ahol tartok elindultam
A homályban fürdő partvonalról
Mindent lehetne jobban hajrá hát a karom
Adom tartom a tollat s a lapot átnyújtom
Hosszú ideje foglalkozok ezzel nem nehéz
Ráunnom szeretem az újat a frisset
Néha engem is elkerülhet az ihlet
Évekig dolgoztam keményen s időm pihenni
Nincsen hiszen várnak még rám sokan
Számítanak ezekre a dolgokra
Jár-jár folyton a tollam az idő szalad
Kételyekkel tele a holnap de ez nem ok
Hogy az álmaim elnapoljam
Mert végre vannak s van hozzájuk alap
Hát csak tennem kell vagy ha csak lógatom
Lábamat mindez mindössze álom marad
Bàr nem lesz majd raklap megpakolva pénzzel
S nem hiszem hogy felderítene az elégtétel
Nem írok már sokat csak annyit ami elégséges
Amit úgy érzek egészséges az erőltetés
Nem jó sosem
Ez nem kétséges.