Kankalin a Hargitáról 2

1 0 0
                                    

János gyermekkorában egy nap nagyapjával indult a szénát összegyűjteni. A mezőn állva az ifjú Jánost nagyapja óva intette a nem messze lévő kazal alatt rejlő lódarázs fészektől. János bicskájával egy 3 méteres ágat vágott melyet visszavitt magával. Nagyapja távolról figyelte, ahogy a szénából János kis dombot húz maga elé. Eleinte értetlen bámulta a helyzetet. János a kazal mögött megbújva felpiszkálta a darazsakat. A fészek 3 méteres körzetében nem lehetett felszedni a szénát. Hazamentek majd másnap reggel apja visszatért, hogy összegyűjtse a harmatos szénát

Nándi mindig féltette feleségét folyton
annak nyomában járt. Félt, hogy Sári félrelép.
A kocsmában barátainál tudakozott az esetleges
pletykákról. A munkahelyén is Sáriról kérdezte
az embereket, de még az orvosnál is
iránta érdeklődött.
A kisboltban az asszonyokat kérdezte róla.
Mikor este imádkozott még az urat is megkérdezte.

Sári hamarabb hunyt el.
Nándi a temetés végén fekete öltönyében
hazaindulva visszafordult, kalapját
levette szíve felé tette majd így szólt:
No Sári, többet nem kell féltselek!

A mai napig nem ismertem a fekete tyúk kikaparja szófordulatot. Kifejtem bővebben:

Egy erdész még a modernitás idején igen csak megelégelte az illegálisan legeltetőket s a fa tolvajokat. Az erdőben találkozva velük baltájával agyonütötte majd elásta őket.
Telt múlt így az idő egyszer egy gombász járta az erdőt. Már hallott a történtekről s feltételezte, hogy nem érdemes az erdőben összetalálkozni ezzel az erdésszel, mikor az közeledett felé egy fa tövébe húzódott. Az erdész a baltával vállán a földre tekintve így szólt: No téged se kapart ki a fekete tyúk!

A gombász ezután bejelentette a csendőrségen s elfogták az erdészt a holt test megtalálása után.

Pista bácsi egy székely férfi volt. A háború idején
munkába akarták fogni a katonai szolgálaton belül, hogy dolgozzék a bányában. Igen csak furfangos volt s eljátszotta, hogy bolond.
Így bekerült a bolondok közé, ahol nem ő volt az egyetlen imposztor. A gyűjtőhely udvarán
Egy hordót ástak bele a földbe a szájáig, majd vizet kezdtek bele hordani vödörrel.
A hordó mivoltából fakadóan, nem igen akart megtelni vízzel. De a magukat bolondnak tettetők nem kockáztatták meg álcájuk levetését.
Egyszer csak az összes közül az, amelyik valóban bolond volt felkiáltott: Hisz ez a hordó feneketlen!

Másnap elvitték katonának s agyonlőtték a fronton.

Jani bácsi a Garibaldi felkelésekről mesélt.
Egy kollégája nagyapja harcolt ott.
A kollégája büszkén hordta annak zubbonyát.
Melyen több díszes kitüntetés és jelvény is volt.
Egyszer János megkérdezte, hogy tisztában van-e vele, hogy a nagyapja kitüntetései a vörösektől vannak?
Mire ezt meghallotta az ember előkapta zsebéből a kését és mindet levagdosta róla.

János szomszédja egy nap a padláson matatott.
A régi istálló padlása alatt a földön, mindössze egyetlen kő hevert. A kövér férfi leesett s minden hely közül éppen a kőre érkezett halántékával.
Rebi néni, hiányolva férjét megkérte az arra járó Jánost, hogy szóljon neki, hisz már ebédidő van.
János kiment a pajtában. Látva az ott fekvőt megérintette ropogó csuklóját pulzust keresni.
Mindkettő el volt törve, pulzusa nincs.
Ekkor János ujját a halántékához érintette. Elszínezte a vér, miközben átnyúlt a koponyán.
El is indult szólni Rebi néninek a dologról.
Rebi néni megkérte Jánost, hogy takarja be a férjét, nehogy megfázzék szegény. Megérkezett az orvos, János elmondja tapasztalatait. Majd az orvos így, szólt. -Nekem itt már nincs dolgom, hisz felállítottad a diagnózist.- Ezután közölte Rebi nénivel, hogy a férje nincs többé.

Egy hölgyet rosszindulatú daganattal diagnosztizáltak. Még a régi időkben.
Oltott meszet oldott fel vízben. 1 dekát egy literben, majd azt 1:10 arányban higította vízzel.
Ezt itta naponta 3 alkalommal. Noha nem gyógyult meg 23 évet élt így le. Ebből 10 éven át alkoholista volt. Végül egy nap megrészegedve kitámolygott az útra, ahol egy busz agyoncsapta.

A férje igazán búslakodott miatta. Mire János annyit mondott neki: Ne csüggedj, hisz hosszú élete volt. Sokan nem is tudnak róla, hogy mi ólálkodik bennük.

A vérátömlesztés megjelenésekor kora egyik, legjövedelmezőbb bevételszerzési formája volt.
Budapesten ekkoriban még jellemző volt, hogy szolgákat tartottak a ház körül. Éjjelre a gazdagok a szolgáikat elkábították vérüket lecsapolták majd hazavitték őket.
Történ azonban egyszer egy eset. Eszter egy 3 fiúgyermekes családot szolgált. Az este folyamán vele is így cselekedtek. Ám erről a 3 fiú mit sem tudott. Majd miután szüleik már egyszer megcsapolták a szolgálólányt. Ők ismét így tettek, hogy egy kis pénzt szerezzenek kártyára. Másnap reggel Eszter egyetlen meleg része az volt, amelyet a nap éppen sütött.

Jani bácsi sok éven át dohányzott, mint mesélte egy fogadásnak köszönhetően. Egy bankett alkalmával a többiek felajánlották neki, ha elszív egy szál cigarettát s leszokik két hétig mindenét állják a kollégiumban. Az akkor még bácsi jelzőt nem érdemlő János így is tett. Meggyújtotta a színpad előtt, mire a tűzöltök megjelentek s kiakarták vezetni. Ám mikor elmondta a fogadás tétjét, inkább úgy döntöttek őrzik Jánost míg elszívja a szóban forgót egy üveg pálinka fejében.
Megjelenik a tűzoltómester felháborodva.
-Uraim mégis mi ez, miért nem vezetik ki?-
Mire a tűzoltó: -Elek ne csináld, elbaszod a pálinkát!-.

Szabadabb szavak Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang