Szabadabb szavak

1. Töredék

Túl sokat élünk
Ehhez a kevés élethez
Túl sokat remélünk
Túl sok a reményünk
Miközben tudjuk
Láttuk társainkon
Hova vezetett útjuk
S gödreink ássa ki most
Egy fiatal kit egy fiatalabb néz
Arra gondolva hogy egy nap majd
Ő ássa gödrét s itt a szenvedés hegyoldal
Míg a boldogság csak egy raklap az egyik
Hatalmas tömb vassal s betonnal
A másik mellékes a sarokba betolva

Beleszakad a szívem
Abba amit tettél velem
A legtöbb amit tehetek
Hogy nem vetem papírra a neved

Bár fáj hogy mit tettél velem
Ha mást nem hát adtál egy történetet
Egy mesét amire egy nap bizonyára
Nevetve gondolok majd vissza akár kettőnk

Viszonyára iszonyú a viszony ára
Ott maradt a lelkem nálad téged pedig
Belekarcoltalak a füzetbe a legújabb tintával
Elég drága volt s a tinta is mi fedi

Szürke töltőtollam s szárazságtól keményedett
kezem
Ujjaimon a kalluszok akár görcsök a szőlő
töveken

Nem szabadott volna kitörnöm
Adjátok fel ne legyetek csökönyösek
Úgyis belerökönyödnek akik nem arra kanyarodnak
Amerre megy a többi karaván
Jelszavak
Irány
S haladás

Diktálnak valamit demokratikus keretek közt
Szóval ez se nem szamár se nem ló egyebek közt
De egyben biztos számomra hogy ez sem jó
Hogy én nem lettem szabad pedig ahol élek nem gettó

Néha elfelejtem mekkora öröm is volt
Olykor értelmetlen dolgokat írni
Amiknek jelentésük sem volt
Csak jól esett őket kimondani vagy éppen leírni
Emlékszem mennyire jól esett kisgyerekként
Őszintén sírni abban a sok hazugságban bízni
Amik később a kis nyomort gargantuánná tették 

Mert kis nyomor ez csak mit életnek hívunk
S megoldása a képletének pusztán egy golyó
Egyik állásból a másikba váltó kapcsoló

Olyan nevetséges küzdelmeket vívunk
S ezeket meg nem szüntető megváltók
Eljövetelében bízunk akarom mondani
Bíztok mert én csak magamban hiszek

Talán ezért van hogy bármi is szegi utam
Attól idővel elválok
Országhatárok visszatérő vendége vagyok
Határőrök köszöntenek úgy
Ahogy madarak a kelő napot

Mellőlem a szerencse elpártolt
De nem bánom hogy nem a szépet látom
Majd egyszer újra erre jár egye-fene megvárom
Addig ezt a szomorú táncot ha egyedül ha mással

De búsan eljárom

Bús vagyok én
Komor és borús
Dúl a háború
Gyerekjáték ez is
Mint a papás mamás
Ma éjjel még szőnyeget bomba áron
Holnap szőnyegbombákkal álmodunk
Mély a dögkút mire sok özvegy ráborul

Emberek vagyunk csupa vér s sár lábnyomunk
Természetet tiprunk el magunkban s odakinn
Hogy legyen még egy undorító városunk
Míg lassan rajtunk kívül minden elpusztul nincs más csak a kín

Az ember legyint repülőre száll megint
Autóba ül vagy elfüstöl még egy cigarettát
S aki igaznak vallotta magát pár rongyos papírért
Néma marad s nekik esedezik valamiért

Akik úgy harsogták a szabadságot
Pont azok eladták haza vágyóknak
Hazudták maguk míg onnan menekültek
Mert sok szökevény közt én is leterültem

Pajtákban erdőkben s hallgattam a cigányok
Hogyan hegedülnek
Vagy lehet csak tücskök voltak
Az én koromban és tudatállapotomban a kettő
Egyre megy
Mindegy csak valaki húzza
A gallyak reszkessenek
Hallják a hangomat ne vesszen kárba
Ez a 10 év olykor néma nóta
Tapossák szűz lányok a szőlőt
Ne legyenek oly korán szerelmesek

Ti fiúk ne iparkodjatok szakállat ne növesszetek
A kislányok szemébe ne szoknyájuk alá tekintgessetek
Legyetek rendesek hűek s biztos kezek
Mert a vadak végül egyedül maradnak
Mint réten a hűvös szelek mik elől szalad aki teheti
Hiába a napsütés csak varázslatnyi meleg
Egy magamfajta szegényembernek a telek hidegek

Szóval rajta fiúk
Most csókoljátok kedveseitek
Míg hervadásnak nem állnak
Mert ki ma még a vidék legszebb rózsája
A halál majd felemészti idővel elveszik a bája
S ti lányok legyetek büszkék ne adjátok
Arany lelketek pár ezüstért

S tudom mindenkiben akadnak tüskék
De kedves fiatalok jegyezzétek meg
Nem kell felnőni tüstént elég apránként
Ezeket a nagy kihívásokat nem nektek kell
Fejtsétek meg akinek kellett volna elfelejtette
Mert mire én ideértem már mindent elrendeltettek

S nincs ebben isten keze
Ezek csupán elfajzott aljas emberek
Kár az állatra mutogatni
Az ember azzal nem egyre megy
S kár az istenre hárítani
Az ember azzal egyre megy
S kár a gonoszra hárítani
Bizonyára ha magadba nézel te is megleled

Szeresd meg ember a csendeket
Mert elveszítheted a lelkedet
S nem lesz aki majd újra felemel
Ha önmagadban süllyedsz mélyre el
Mert kutak vagyunk mi mindahányan
Egyetlen birka egy hatalmas birkanyájban
S lóg előttetek a széna folyik a sok birka nyála
Hagyod hogy vezessen pedig nem veled van a pásztor kutyája

Huszonhárom vége egyfajta jel bizonyára
Hontalann vagyok ki lelkét adta a gonosznak
A költészet a hivatása akkor is nevetek ha botoznak
Pislákolnak az utcalámpák amott siptárok boroznak

Kellemes nyitány ez
Egy jellegzetes irány lesz
Amit ismét követek önmagamban
Táblák nélkül barangolhat majd
Az ki velem tart nem egyszerű körútra adta
Fejét jellegzetes útitársak a szenvedés s a szenvedély
Lehet hogy elveszünk de kár lenne az aggodalomért
Mert galoppoló lovakat álmodni is kár volna
Az el nem várt diadalokért

A nevem Hontalann
A számom a 23-as
S ha jobban belegondolok
Otthonom ha van
Ágyamban fekve sincs hol háljak
Az én éhes gyomrom csak morog egy kis tortának
Azt is jól tudom mára
Hogy a rajtam ejtett hegeken
Mit sem segít egy kis bocsánat
Felettem majd rám szegezett szemmel állnak
Akár korábban tették elfeledettnek hitt éjszakákat
Idézek most hol csak hullák szemének fehérje
Villog miközben a bennem felhúzott palotába belépek

Kezemmel kezében
Fittyet se hintek felétek
A hintón fityegnek a csengettyűk
S vértől vad rémálmokból emelkedsz elő

Bőrt sem viselsz már pláne nem kesztyűt
Csontos kezére megilletődött holdfény vetül
A tükörhöz állsz s látod ott ál te melletted ő
Majd eltűnik s csak arra gondolok

Lányként halt meg sose lett egy nő

0:44

A fűtőtest továbbra is ritmikusan zörög
Néha arra gondolok hátha álmomban felgyullad
Lángok nyelnek el nem hagyok csak füstöt s ködöt
Magam mögött ahogyan ellapátolnak s egy polcra
Ha egyáltalán kinyomnak majd bizonyára benyomnak

Betűrendbe leszek sorolva
Már ha leszek

Megfognám ha tudnám én a csillagok lábát
Megírnám ha tudnám az ember boldogságát
De nekem nem ez jutott
Komor vagyok és bús
Nekem savanyú a szőlő
Rágós és keserű a hús
Azért elmondom

Költő voltam
Vidám s borús.