Szerintem a szavaknál korlát nincsen
Egy igazi művész istent sem ismer
Csak mert fehér vagyok még kimondom hogy nigger
Épp úgy ahogy engem hív magyarnak a cigány
S ez még nem jelenti azt hogy tar kopasz vagyok s van egy orrkarikám
Az őszinteségem a vétkem tán legnagyobb hibám
Az hogy éltem s sosem számított rám mi vár
Áll mi áll s dől minden eldől midőn szám kitárom
Kevés igazi művész van a világon
Kik számára nincsenek mondén határok
Mond én szerinted ehhez képest hol állok?
Hisz magamra még se mondhatok ilyesmit
Nárcisztikus dolog lenne önmagam csodálnom
Vess meg rajta ha rossz vagyok ha nem illeszkedem
Hozzátok ha csetlek botlok iszok eszek dohányzok
Művész leszek akkor is ha a közönségem
Csak egy ápolónő lesz az utolsó betegágyon
Belekapaszkodok majd s a leplet lerántom
A sikolyok s füttyentések között felállok
Iránynak állok s az ampullák felett ugróiskolázok
Kihúzom az infúziókat az intenzívosztályon
Míg meg nem jön a vizit s akkor a köpenyemből
Épphogy kilógó tökeim lengenek majd az ütemre
S néma csend lesz a terembe a szívzörejek
Közepette hajtom magam elé kezem s miközben
Pukedlizve meghajolok a szőrcsomót felöklendezem
A költő legyen együgyű
Foglalja le egy kütyü
Ne legyen összetett
Fogadja el a legkisebb összeget
A költő legyen könnyen értelmezhető
Vagy a piacon könnyen elvérezhet ő
Legyél Kemény Zsófi ha nem jön be
Lehetsz Oravecz Nóri verj át nálad hülyébbeket
S rajtad is lehet keményített ing s Rolex óra
Majd tedd a kezeid az égbe kiáltsd nem tehetsz róla
A költő legyen eladható egyszerű mint az ék
Tudod olyan könnyen befogadható
A költő ne legyen rakoncátlan obszcén
Ragaszkodjék a keretekhez tüstént
Írjon megalkotott sémák szerint
Olyat amit mindenki meg vesz itt
Reklámozza magát arcával ha kell családjával
A rákos anyja és a fogyatékos kutyája csorgó
Nyálával amit ír csorogjon a nyáltól
El ne térjen a tárgytól a fiútól a lánytól
A szimpla szextől az anyagi világtól
A költő ne legyen elkötelezett
Tudja kötelességeit ne kötekedjen
Legyen narancssárga a kötete színe
S ha betartja a szabályokat költekezhet
Legyen olyan akit pénzért bárki kötelezhet
Aki pénzért nyakába bátran kötelet vesz
Legyen duzzadt egója fennkölt értelmiségiként
Lobogtassa hosszú haját és az érettségijét
Aki bölcsész már túlképzett nehezebben pótolható
Legyél könnyen fogyasztható gyomorsavban
Bontható leadható a képernyőn kiadható
A kiadó által lépj a torkára ha valaki
Utadat állja vagy mássz a hátára ha nem működne
Lépj a szájába hamisítsd meg ha valaki
Múltadban vájkálna szánj napokat
3 sorra hogy ne legyen benne hiba
Oda lehessen photoshoppolni
A hátára a tangában feszítő Palvin Barbinak
S ha mindez megvan alakítsd meg a saját márkádat
Legyen puccos túlárazott
Olyan amire a pláza kurvák rájárnak
Másold le a gazdád a trénered
Használj rímszótárt s kizárólag
Valami kemikáliát szívj úgy lélegezz
Légy drámai nagyon úton a sikerhez
Sikíts könnyes szemmel nagyot a sokadik faszon
Ne számold ez már a sokadik fazon
De látod ott van túl a hereszagon a haszon
Kacsints mosolyogj a kamerába
Királyfi és királylány
Kik a kapitalizmus hétpróbáját kiállták
Akiket úgy cibáltak mint ahogy ők a másikat cibálták
A hátuk heges sebükbe ragadt a kátrány
Rajta a kamerába nevess miszisz és miszter szivárvány
Felvétel vége csapó
Csapd elő a tükröt húzd ki a kólát
Vedd elő a tűt szorítsd el a vénád
Termék vagy nem tehetség már
S ha idejutottál kérdezd áldozatként
Mit tehetnél már?
Add fel magad a vágyaid
Legyél irányítható
Ne legyenek álmaid
Verd át a haszonért legjobb barátaid
A párod legyen jó marketing fogás
Csak másolj le egy külföldit hagyd a gyakorlást
Ha mindez nem tetszik tudok egy könnyű megoldást
Ott az ajtó kifele olvasd fel amit hoztál
Majd meghallgat a portás
Ha költő vagy kérlek ne légy az
Add fel a reményt ha nem bírod
Elviselni hogy ebből nem élsz meg
Ezek után ne menj zenésznek
Ha számodra ez érdek képmutató
Egyszerű lények mások a körülmények
A legnagyobbak éhesen élnek élénken
Nem a kijelzők fényében fürdőznek
S pláne nem élményben
Nyakig vagyok a fájdalomban
S csak légüres tér van két tárt karomban
S mégis boldoggá tesz zeném
Soraim mikről tudom mind enyém
Sokfele szerteágaznak
Bennem minden összeér
Úgy érzem már nem vagyok költő
Borítóba burkolt töltelék
Maga vagyok az iromány
Én vagyok a költemény.
