Szabadabb szavak

26. Töredék

Krizantémos ládák
Kristályszirmok
Tisztán látok
Ritkán sírok
Kitárni valamit
Sose kár se késő
Részleteket találni
A megbomlott egészből
Ha visszanőnék
Jön más ki letép
S eképp letétté tesz
Hulló levéllé lesz
Leszek levelezek
Írógépen írok
Régimódi vagyok
Közben bohókás

Hahotázok amíg bírok
Örök fiatalon
S soha nem fogy dalom
Pedig nincs rá fogadalom
Ha rendet teszek utána fogad a lom
Neked más a fogalom nekem a fogam a lom
Tudom a gondolatomba belelehet gabalyodni
Milyen soká fog majd újból tavaszodni

Te örökké aludnál
Párnaként kuporodnék
Hátha tovább szorítsz
Egyszer s örökre elernyedésig
Mert folyton indulnék
S végtagjaid gyengék
Levetem a kengyelt épp
Én hívogatónak veszem azt
Amit más intő jelként
Valaki ki ad magára
Ki nem vizionál kötelet almafákra
Aki nem azért szeret beléd hogy hagyd magára
Otthonomba belevágva melynek se fala
Se országa se hazája minden héja
Belemar a könnycsatornákba lágyan
Élen bomló rétegelt friss hagyma házam

S majd alágyűlnek a gyerekek
Kosárba szedik az almát
Focilabdának használják a fejemet
Éjjelre ott hagyják a partnál
Magával húzza a szunnyadó dagály
Minek hátán siklik el az ébredő aszály
Fordul maga tengelye körül egyre egyre
A víz tetején egykori tartozékom lebegve
Eljelentéktelenedve megtudom érteni
Ha hozzám senkinek sincs kedve
Elvégre eleget mentem egyetemre
Hogy most ne menjek vele semmire sem

Mondatoknak mészárszék
Meseszép morfémák
Morfondírozva váltok témát
Mert meta minden amit mutatok
Metamorfózison esik át a tudatom
Magamon túlmutatok
Míg te matatsz mit adsz?
Meddig melenget a melange?
Mártíroknak módszertan
Menetszél és puszta kórtan
Az agyrágó bogár kartonomban
Kertelés nélkül kapar a nyúlványon
Míg én akaratának átadva énem
Magam magjában nyúlkálok

Nem a fazon alany
Nincs rajtam fazonarany
Tudd csak hagyom magam
Mégsem megadom magam
A szája apró a gyomra nagy
Nagyra nőtt a gyom ami
Önképem a falon függő
Diófakeretben agg vagyon
Mögötte lángban áll vagyona
Bicsakló fejéről zuhanó töviskorona
Kint már ügetve közeleg a fogat
Dobog patájuk port vernek a lovak

Koponyába nyilalló nyaláb
Szemeim kontúrja szürke szarkaláb
Dobogás a pumpa pitvarában
Nem viszem magammal mit találtam

Öt óra vonat út
Hosszúra nyúlt
Adventúra minden
Hétvégém időkapszula

Múló tény a rosszullét
Ez a kínzóan hosszúlét
Folyton cigarettához nyúlnék
S bőröm tépném magamról
Cafatokban kóvályognék
Aranyló gyomorfacsaró zamatodban
Együtt perdülünk égi boroshordókban
Szegfűszeggel fogaink közé szorítva
Kavarogva kerekedsz ki a pántok
Pantallójából amíg én pergamenekre
Csepegek rólad must illatú bordalokat.