Lepereg a levendula
A lepedőről szellő
Fú át az ablakon
Levetkőzöl
Idővel úgyis elveszünk
Piszkos eső mossa
Tiszta szennyesünk
Szögletes minden foltja
S kötőtű minden perjelünk
Arcunk egy-egy jelmezünk
Gombostűkkel összetűzöd
Szeretkezéskor is csak gyűlölünk
Álmomban a halál meglátogatott
Nem hordott kaszát
Eleinte nem is láttam
Bár láthatott
Sunyin pakolta táskáim át
Újból s újból kerestem tárgyaim
Kínomban szedett vedett miatyánkot kiabáltam
Mire egyszer csak megtorpant
A kép rezonált
Fekete köpenyben
2 méterre tőlem
Egy kerítés másik oldaláról
Fejét jobbra fordítja
Arca sárga koponya
De nem az a természetellenes
Az a szín mint a sárguló
Emberi szerkezet
Ha pezsgőt iszunk szebb a szemed
Nyugvó holdunk kémleled
Holnapra állóvízzé válsz
Én pedig téged surló gém leszek
Míg fák törzsük tekerve fordulnak utánad
Már árnyékod sem nyomodban jár majd
Mert tolvaja vagyok minden szépnek
A penna hegyére dermed az élet
Szuperpozícióban ragadt vércsepp
Az üveglapra tapad elszáll a vércse
Másnak nem is kell értse
Én pontosan tudtam mit akarok
S te jöttél is csak mindig késve
Poharak alja sütemények széle
Arcod belsőm fürdőjének egyetlen csempéje
Melynek falain csempe csempe
Hátán van
S szemgolyókkal kevert lencse
Tálkában
Rozsdás csapok párás ablakok
Fülledt hely
Kortárs lapok kőris asztalon
Ülnek fent
Lógatják lábaik a lapok
A borotvapenge tompa
Lógatják társaik angyalok
A pokol s a menny egyforma
Szivárgó szivárvány gázrózsa
Imágót kirágó lágy lángcsóva
Minden fal penészes puha párna
A vízcseppek felszívódnak az algás
Zuhanytálcában szegek úszkálnak
Ha kinyúlok se nyavalygok
Nyekeregjen aki akar most
Lehet nem nyerek na se baj
Ha nem lesz se kecó se hepaj
Se szőke nő se Dubai
Se főzelék se kenyér se a vaj
Akinek veszteni nincs mit
Annak legalább szeme van
S így a legnagyobb kincs vele van
Ha bírja gerince s egyenes háta
Nem nyomhatja semmi vállra
Mi korábban bilincsbe zárta
Mert nincs haszna a szabadulásnak
Mindig van új zárka
Az ember önmagát
Végtelenszer kell megváltsa.
