"Csendben haladni,
És kérdéseket feltenni magadban
Mindennel kapcsolatban,
És azon gondolkozni,
Hogy ki az,
Akivel most lehet több időt töltesz,
Mint ahogyan azt gondoltad volna."
|~'Emily szemszöge'~|
Csendben haladtunk tovább, majd egy jó 10 méter után megálltunk. Az erdő kellős közepén voltunk, mindenhonnan fák néztek ránk és vettek körül minket. Nem kell azt mondanom, hogy teljesen olyan érzés volt, mintha a semmi közepén járnánk és azt sem tudjuk, hogy merre tartunk.
A fekete nem mondott semmit, csak elhúzott egy nagyobb levelet, majd a maga elé húzott. Nem értettem semmit, ezért kérdően hátra néztem rá. Csendben a bejárat felé biccentett a fejével; itt fogtam fel, hogy ő éppen a sejtek helyére hozott el.
Bólintottam egyet és bemásztam az ajtónak szolgáló valamin, majd leültem egy plac közepére, és a szőkére néztem. Utánnam mászott, majd vissza is ,,zárta'' az ajtót és leült velem szemben.
-Mit keversz ilyenkor az erdőben? -tette fel a semmi habozás vagy kertelés nélkül a kérdését.
-Az osztályommal és még egy osztállyal éppen táborozni vagyunk, aztán a másik osztályból az egyik fiú felcseszte az agyam, muszáj voltam eljönni onnan. -magyaráztam neki a helyzetet -És te? Te mit csinálsz ilyenkor ide kint?
-Fogadást kötöttem néhány barom haveromnak, aztán elvesztettem ezért igazat kell adnom annak a hülye legendának. De már három napja nem megyek semmire.
-Arra a bábmesterre gondolsz? Segítek, ha kell, valamennyire én is azt akartam tenni, hogy bizonyítsak az egyik ökörnek.
-Én nem csapatban dolgozom. Megvagyok egyedül is köszi.
-Oke.. de, ha ketten dolgozunk rajta, akkor még előbb tudunk mind a ketten bizonyítani, és csak annyit kéne tenni, hogy mind a ketten biztonságban maradunk. Meg annyi elég lenne, ha mind a kettőnk kapna egy kisebb segítséget. Nem gondolod? -mondtam el neki a kisebb gonoldolatomat -Hirtelen milyen kedves lettem
-Ennyi bele fér. De akkor nem leszel mindig bajban, és én vagyok a főnök.
-Nekem aztán. Csak had tudják végre bizonyítani és valakit porig alázni. -Mosolyodtam el egy kicsit gúnyosan és a fiú arcára néztem.
-Bizonyítani és porig alázni? Talán nem te vagy az a lány, akit minden nap látok az újságban? -vigyorodott el a fonott hajú is.
-Emily Charson, ha erre gondolsz. De csak Emily. -nyujtottam felé a kezem, hogy kezet rázzak vele.
-Tom Kaulitz -rázott velem kezet vigyorogva.
-Az a Tom Kaulitz, aki még azon is felkapja a vizet, ha valaki úgy hívja hogy Tommy? -kérdeztem meg tőle vigyorogva.
-Nem vagyok Tommy. -Szorította meg a kezem, és egy kicsit közelebb hajolt az arcomhoz.
-Tehát, te vagy az a Kaulitz. -mosolyogtam rá továbbra is, és elengedtem a kezét.
-Ha úgy mersz hívni, akkor mehetsz is vissza a táborba vagy az erdőbe, és nyugodtan lehet belőled egy medve kaja vagy mit bánom én, hogy micsoda.
-Jó, jó, na. Bocsánatot kérek akkor leszel Tom.
-Hülye majom -morogta fogai közül, majd elindult valamerre a kisházikóban.
-Nem vagyok sem majom sem hülye. És ha hagynád egy kicsit is hogy megismerjék, akkor tudnám, hogy hogyan álljak hozzád és mit mondjak neked. -mentem utánna, hogy halljuk is egymást.
