21.

39 3 0
                                    

"Minden ami eddig volt,
A jövőben teljesen olyan lesz,
Mintha csak emlék lenne.

Egy olyan emlék,
Amire mosolyogva gondolsz vissza,
Majd mesélsz el másoknak,
Netán az unokáknak.

Ha még nem is azzal leszel majd,
Akivel tényleg szerettétek egymást,
Legalább boldogan emlékeztek
Majd vissza,
Hogy milyen is volt a másikkal."

azt akarom hogy ennek az egész álomnak soha se legyen vége. Ha még a valóság is, akkor se legyen vége, ez így jó, nem akarok távol kerülni tőle....

Már annyi emlék és kaland fűz Tom-hoz, hogy csak azokon járna az eszem, máson nem, és teljesen bele tudnék abba merülni, hogy többet már nincsen itt velem. Nem tudnám magam össze kaparni a padlóról, hogy nincsen akivel ha úgy van, akkor a semmin össze tudok veszi, nem lesz ki keltsen minden reggel, és nem lesz olyan ember az életemben, aki mellett újra biztonságban tudnám érezni magam, és teljesen bele betegednék.

-Hé, nézz rám kislány -szólalt meg lágy hangon és kisebb idő múlva.

Nem telt néhány másodpercbe, egyből rá kaptam a tekintetem és elkezdtem vele farkas szemet nézni. Semmit nem mondott semmit csak megfogta az arcomat és gyengéden rá hajolt az ajkaimra.

Bele sem telt néhány másodpercbe,  egyből viszonoztam is neki a csókot. Át karoltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz.

Harmadik helyett a negyedik csókunk, és ennek sincsen semmi indokja, csak úgy van. Ez hiányozni fog ha ketté válnak az útjaink...

Elváltunk egymástól, és csak néztünk a másik szemébe. Csendben voltunk, csak annyit hallottál, ahogyan az óra ketyeg majd megáll és teljes csend lesz. -Lemerult az átkozotja.

-Jártasd máson az agyad, ne ez legyen a szemed előtt. -mosolygott rám halványan és egy puszit adott a fejemre.

-Megprobalok. -mondtam halványan mosolyogva és a vállára hajtottam a fejem -Csak tereld el valahogyan a figyelmem -tettem hozzá halkabban, de ahogyan sikerült megismernem Tomot, ezt nagyon is hallotta.

-Tudnák egy megoldást, ha te is szeretnéd. De nem vagyok benne biztos hogy tetszeni fog.

-Csak tereld el a gondolataimat, nem érdekel, hogy hogyan, csak tedd meg valahogyan kérlek. -furtam jobban a fejem a vállába és egy kellemes emléket gyorsan elő idéztem.

A bábmester meséje /Tom Kaulitz/ Befejezett!!Où les histoires vivent. Découvrez maintenant