Morogva oda mentem hozzá, majd mit sem törődve azzal, hogy ez mennyire cringe vagy milyen faszság; fogtam magam és megcsókoltam. A faszom fogja hallgatni azt a rohadt kiabálást, amit most itt lenyomott nekem.
-Mondtam már vagy ezerszer, hogy fent vagyok! -mondtam miután elváltam töle, és hatrébb léptem egy kicsit.
-És én azt mégis honnan halljam?!
-Nem most kéne mosógépet indítani, úgy, hogy a semmi közepén vagyunk, és ez a szar, neked konektor nélkül, nem fog működni! -csaptam rá egyet a mellettem lévő tárgyra, miután elmondtam a mondatom.
-Szögezzünk le valamit. Ez az egész föld alatti, levéllel fedett hely, egy bunker. Minden ami itt van benne él van vezetve egy nem messze lévő házhoz, ahol az egyik haverom nyaralója van. De mivel most nyàron nem használják, ezért tudom simán használni. És ezt tudja is. Szóval örülnék, ha nem szolnál bele a dolgaimba! -emelte fel a hangját.
-És én ezt honnan tudjam? -kérdeztem vissza én is felemelve a hangomat.
-Onnan, hogy kérdezni is kéne! -válaszolt fennhangon.
-Tsk..-,hagyta el halkan a számat ez a kisebb "szó".
-Ahelyett, hogy csak itt osztod az észz, inkább menj kajálni, aztán gyere. -ment el mellettem, de direkt nekem jött.
-Ugyan olyan, mint az az átkozott Hardin. Faszért fogom ki mindig az ilyen srácokat. -morogtam az orrom alatt, és a fiú után mentem.
Két okból is mentem utánna. Egyik: a franc sem tudja, hogy itt mi hol van, és csak össze-vissza járkálnék itt. Másik: egy kicsit nagyon zavar hogy így viselkedik, és legalább egy annyit had tudjak meg tőle, hogy mi hol van.
-Én azt mondom, hogy kezdjük előről. -támaszkodtam neki a könyv pultnak, miután ki értünk a konyhába.
-Senki nem kérdezett. -nézet rám az asztalnál ülve.
-Nem érdekel. Kezdjük elöről ezt az egészet, aztán máshogyan fogunk egy kicsit a másikhoz igazodni.
-Nem. Már azzal elbasztad az egészet, hogy nem bírod befogni a pofádat. -kortyolt bele az előtte lévő pohárba.
-Gyorsan fel tudom kapni a vizet, nem tehetek róla. Most miért, az jobb lenne, ha félénk lennék és mindig bajban lennék?
-Nem, az csak rosszabb lenne
-Na látod! Akkor kezdjük előről!
Semmit nem mondott, csak csendben felállt, megfogta a bögrét, és oda lépett vele a mosogatóhoz. Bele tette koszos bögrét, majd közelebb lépett hozzám, és megtámasztotta magát a konyhapulton.
-Nézd. Te már azzal elbasztad ezt az egészet, hogy majdnem miattad lebuktunk tegnap az erdőben. Aztán azzal, hogy belém kötöl ezzel a mosógépes dologgal. A csókról nem beszélve. -Ez volt az a mondat ahol a tekintetünk találkozott egymással.
-Azt a rohadt csókot csak azért kaptad, hogy végre befogd a szádat és lásd, hogy én is fent vagyok.
-Szoval, ha minden reggel ezt csinálom, akkor majd ez lesz mindig a fegyvered, hogy megcsókolsz? -hajolt közelebb az arcomhoz vigyorogva.
-Álmaidban persze -toltam el az arcát az enyémtől, hogy ne legyen olyan közel.
-Egy probát megér minden reggel. -vigyorgott tovább.
-Ha nem is minden reggel, majd minden második reggel -mosolyogtam rá, majd ellökve magam a pulttól, vissza indultam a szobába.
