Becsuktam a szemem, és egy kicsit még jártattam az agyam, aztán úgy lettem vele, hogy inkább alszok egy kicsit. Fáradt is vagyok, meg már későre járt. Egy jó kis alvás majd egy kicsit eltereli a gondolataimat.
-Holnap reggel korán kelünk, szóval ne maradj fent olyan sokáig, ha nem tudnàl aludni. -keltett fel a fekete hangja, mikor már majdnem elnyomott végleg az álom.
-Kurvaa szádat...Most akartam volna aludni, de így mostmár miattad nem tudok.
-Nem láttam bocsi. De ha lehet, akkor tényleg ne maradj fent addig, hogy már kelni kell.
-Inkabb azzal foglalkoz, hogy te feltudj kelni, ne pedig velem. És most miattad úgyis fent fogok maradni egy kicsit.
-Engem ez nem érdekel, csak ha lehet, akkor ne nekem gyere majd holnap reggel, hogy miattam nem tudtál aludni. -mondta, és azzal nem is foglalkozva hogy én itt vagyok, fogta magá és levette a pólóját.
-Azert annyi tisztelet lehetne benned, hogy arra figyelsz, amit én mondok, vagy éppen csinálok. Mert én se keltelek fel, csak úgy, miközben te nyugodtan tudnál aludnom -mondtam az arcárs nézve, miközben ö oda jött az ágyhoz, majd leült rá.
-Amint valamivel eltudod nyerni, a tiszteletem, és a bizalmamat, egyből kedvesebb leszek veled. De ha nem sikerül, akkor ne várd el, hogy kedves legyek, és megbízzak benned.
-Jol van, csak mondták -enyhult meg a hangerőm, és egy kicsit körbe néztem a szobában.
-Gyere feküdni, addig is csendben maradsz, és nem kell hallanom a hangodat. -feküdt el, majd fordított nekem hátat az ágyon.
Sóhajtottam egy kicsit, és én is elfeküdtem, majd a bal oldalára fordultam neki háttal.
Becsuktam újra a szemem, és egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy most mi is lehet a táborban.
Vajon utánnam jöttek a srácok? Érdekel valakit, hogy nem vagyok ott? Keresnék? Lehet már nincsenek is ott? Nem is lennék fontos nekik?Jártak a fejemben sorban az ilyen, és az ehez hasonló gondolatok, amikkel nagy nehezen, de sikerült úgy érzem, hogy eltudtam aludni. Valamennyire sikeresen ja. Amúgy meg, ki tudja, hogy mennyire tudtam aludni.
|~'Másnap reggel'~|
Másnap ahogyan felkeltem, Tom már kiabálta is egy másik helyiségből, hogy keljek fel. Morogva fogtam magam, és kimentem a szobából, majd elkezdtem keresni.
-Emily kelj már fel! -kiabált továbbra is, de még mindig ugyan onnan, ahol eddig volt.
-fent vagyok már! -kiabáltam neki vissza, vagy már ezerszer, de úgy látszik, hogy még mindig nem fogta fel.
Gyorsabbra vettem a lépteimet, és bementem abba a helyiségbe, ahol ő is volt. Egy mosó szoba szerüség lehetett, szóval most kezdett el mosni, ezért nem hallja, hogy én vissza szólok neki.
Na nagyon szép, már csak ez hiányzott. Biztos vagyok benne, hogy ezzel akart engem felkelteni, nem pedig egy jó pohár hideg vízzel. Tom, de egy bunkó member vagy.
ESTÁS LEYENDO
A bábmester meséje /Tom Kaulitz/ Befejezett!!
TerrorFelkavaró jeleneteket tartalmazhat