Nyeltem egyet és megfogtam Tom kezét, hogy magam mellett tudjam , ha baj vany vagy rossz érzésem lesz csak így hirtelen. Lejebb is vettem a tempomat, hogy mellette tudjak menni, és ha úgy van, akkor tudja azt, hogy, még mindig élek és virulok.
-Hé, nyugi van kislány. Nem lesz semmi baj, itt vagyok melletted. -simogatta meg hüvelyk ujjával a kéz fejemet, ami egy halvány mosolyt csalt ki belőlem.
-Tudom és köszönöm Tom. -néztem rá halványan mosolyogva.
Válaszul kaptam tőle egy csókot a homlokomra, majd tovább mentünk. Rossz előérzetem van, de ezt nem akarom elmondani neki, mert tudom, hogy akkor vagy haza megyünk, vagy folytatjuk, de azt mi járjuk meg.
-Oke Emily semmi baj nem lesz, csak minden halad a terv szerint. Ha bármi baj is lenne, Tom itt van, hogy megvédjen, meg egyből tudod riasztani a barátaidat, és a rendőröket, mert még mindig nálad van az a kütyü amit elhoztál a fiú házábol.
-Mondtam magamnak fejben, hogy ez tényleg így van, meg minden, de még így is egy kicsit bevagyok szarva.
Vettem egy nagy levegőt, majd körbe néztem és egy kicsit elkezdtem jártatni az agyam, hogy hogyan jussunk be, úgy hogy ne vegyenek minket észre. Ha minden igaz a férfi még itthon vagy, szóval az ablakok betörése megbukott, mert azzal nagyon magunkra vonnánk a figyelmet. Az ajtó berugása sem lenne olyan jó dolog mert azt is észre lehet venni, szóval marad a tető.
Emeletes ez a ház, szóval ha fent megyünk be, akkor kell lennie vagy egy ajtónak, vagy egy padlás feljárónak, amin tud közlekedni a férfi, ha fel akar jönni a tetőtérre.
Rá néztem a mellettem sétáló fiúra, aki a házat nézte, és látszott rajta, hogy ő is egy lehetséges bejáratot keres a házba.
-Azt hiszem, nekem megvan. -mondtam neki mosolyogva, mire rám kapta a tekintetét.
-Hallgatom az ötleted, ha van.
-Mivel az ablakok betörése, és az ajtó berugása túl feltűnő, ezért maradt a tető. A ház emeletes, és ezek szerint, van fent szoba, meg ha bele gondolsz, akkor kell lennie amúgy is egy padlás feljárónak, hogy fel tudjon menni valami miatt. Annyi lenne az egész, hogyha be sikerül jutni a padláson keresztül, akkor onnan lemegyünk, és körbe nézünk a házban. Mit mondasz? -mondtam el neki az ötletemet, amit most meglehetősen figyelmesen kísért végig, és egy kicsit elgondolkozott a mondandómon.
-Ez jó lesz. Már csak így az ablakot kell megkeresni, vagy meg kell bontani egy olyan helyen a cserepet. Okos vagy kislány. -kócolta össze a hajamat, ami egy mosolyt csalt ki belőlem.
-Nincsen mit.
-Mesz előre vagy menyjek én? -tért egy kicsit el a válaszom elől, mire a ház tetejére néztem.
-Nem tudom. Fák tetejéről könnyen megközelíthető, de mivan akkor, ha a tetőtéren van most? -néztem rá.
-Leütöm, úgy legalább több időnk marad felderíteni a házat, és majd megkötjük, hogy ne tudjon minket megtámadni. -jelentette ki, mire csak eltudtam magam nevetni.
-Eléd ha csak megkötöd, de nem biztos hogy fent van.
-Attol még leüthetem, ne akard megmondani -mondta amin megint csak nevetni tudtam.
