A bábmester meséje /Tom Kaulitz/ Befejezett!!

27.

A férfi nem mondott semmit, csak egyre jobban közeledni kezdett felénk. A vigyor nem mosodott le az arcáról, csak egyre nagyobb lett, annak tudatában, hogy ő nyert, és belőlünk is bábjátékot csinálhat. Az anyja picsáját azt, belőlem biztosan nem lesz semmilyen bábjáték sem.

Egyre jobban közeledett felénk, mire mi meg mindig csak hátrálni tudunk, és lassan a falnak ütközött a hátam, Tom pedig nekem jött. Hátra nézet rám, majd a bal irányba mutatott három ujjával. Vissza fog most számolni és azt akarja, hogy amikor az utolsó ujját is letette, én fussak le, amíg ő leüti a férfit. Ügyes vagy fiam.

-Innen ugy sem fogtok elmenekülni gyerekek. -mondta vigyorogva a férfi. Mint aki azt sem tudja, hogy mi mikre vagyunk képesek, és miket tudunk amit ő nem, ezt most pont úgy mondja.

-Azt majd meglátjuk faszikám -szóltam neki vissza és elszaladtam jobbra, hogy könnyebb legyen neki elkapni engem. Bocsesz Tom, de most megint annyi lesz a terveznek, remélem nem haragszol meg miatta.

-Gyere ide te szemtelen kölyök! -kapott a kezem után, amit egyből meg is fogott és maga elé rántott.

-Engedj el te öreg faszkalap! -rugtam meg meg a bokáját de semmit nem használt.

-Azt lesheted, bolond lánya! Te leszel a játékaim új és becses darabja. -jelentette ki röhögve, mire annyit vettem észre, hogy a következő pillanatban már a padlón fekszik, körülötte pedig ott a sok cserép darab.

-Ha még egy ilyet csinálsz, én nyirlak ki szivi. -nézet rám szúrós szemekkel.

-Hehehe...Én is szeretlek Tom, de csak gyorsan kiugrott ez a fejemből.  -mosolyogtam rá kicsit kínosan majd elkezdtük egy kötéllel megkötni a férfit.

-He kislány! Te nézz egy kicsit körül odalenty megyek utánnad ha ezt a férfit megközöttem.

-Képeket is csináljak, vagy azt még nem kell? -Léptem oda Tom-hoz és adtam oda, neki egy másik kötelet is.

-Itt a mobilom, ezzel tudsz ha akarsz. De néhány mégis jó lenne, hátha eltünteti őket mire a rendőrség ide érne.

-Okey. Kopogj kettőt ha lent vagy, mert ha rám mered hozni a szívrohamot akkor kinyirlak.

-En is nagyon szeretlek kislány. De menj vagy megbaszlak.

-Moderáld már magad egy kicsit Tom. -csaptam vállon és elindultam a padlás feljáró felé, amin le is mentem, de azért vissza néztem a fiúra és kinyujtottam rá a nyelvemet.

Mikor lementem a lépcsőn, körbe néztem és akkor láttam, hogy ez csak egy emeletes, de az egész ház csak két szobábol áll. Az egyik a férfi szobája, ami minden szegleten több féle festékkel, minden ablaknál át van festve a fal, mindenhol a szobában elhunyt kisgyerekek vannak, akik mind bábjátékok lettek.  A másik szoba egy orvosi műtő szoba,  aminek a padlója félig tiszta vér, és teljesen úgy nézett ki az egész helyiség, mintha egy most végzett műtét lett volna itt.

Vagyis most akarta felvinni valami miatt az egyik elhunyt gyereket a padlásra. Úristen, most alakított át egy elhunyt gyereket ez a fasz! Mi a kurva isten?! Már bocsánat de mégis mi ez az egész?!