Lassan már esteledik, Tom pedig még mindig sehol. Kezdek aggódni, hogy történt vele valami, vagy csak lehet nem tudja, hogy merre jár és elveszett az erdőben.
Kinéztem az ajtón, körbe is fordultam, de sehol nem láttam. Fel néztem, hátha a fák tetején van, de ott se igazán láttam.
-Emily, menj vissza! -kiabált rám egy ismerős hang, majd egyből vissza is bújtam a bunkerben, aki pedig rám kiabált beugrott az ajtón majd becsapta azt.
-Tom?! Miaz?! Mit csináltál ennyi ideig odakint?! -mentem oda hozzá és körbe néztem az arcát.
-Gondoltam körül nézek, aztán egy rohadt barna medve elkezdett kergetni. -magyarázta, de én nem figyeltem rá, csak kapkodtam rajta a tekintetemet.
-Minden rendben? Nem sérültél meg? Minden csontod épp? Fáj valamid? Nem kapott el a medve? Mindened a helyén van?
-Nyugodj már le!
-Bocsánat, csak aggódtam, sokáig voltál és nem tudtam hol vagy.
-Ez kedves, de idegesítő. De tőled még tűrhető! -kócolta össze mosolyogva a hajam.
-Legalabb szólj, hogy tovább leszel, mint fél vagy egy óra.-öleltem meg és nyakhajlatába temettem a fejem.
-Az agyamra fogsz menni az ilyenekkel. -karolta át a derekamat és viszonozta az ölelést.
-Tudom -nevettem el magam halkan, majd az arcára néztem. -Azert, örülök, hogy semmi bajod nincsen.
-Sosem lesz bajom. Nem kell aggódnod kislány. Menyj fürdeni aztán megyek én is. Utánna fekvés van, és ne merj nekem fent maradni az este.
-De fent fogok -mosolyogtam rá kedvesen -És hol van a fürdő? Meg mit veszek fel?
-Elég ha csak egy pólóban alszol, meleg van ide lent. A fürdő meg ott van a szobám mellett balra.
-Köszi -mosolyogtam rá megint, es a fürdő felé vettem az irányt.
|<~~~~~~>|
Miután mind a kettőnk megvolt a gyors zuhannyal, Tom oda adta az egyik pólóját, amiben tudok majd minden este aludni. Nekem csak az a ruhám volt, amit egy napja vettem fel, reggel a táborban. De nem baj, nem bánom, nagyon finom illata van ennek a polonak.
A ruha darab alja pont a combom kozepéig ért, szóval nem kellett aggodnom, hogy hátul nem takarja azt, amit takarnia kell.
Fürdés után ettünk egy jó kis halat, amit Tom sütött meg, hozzá pedig rizst;hogy ne csak a hal legyen magában.
Vacsora után még egy kicsit tarsalogtunk a tervekkel kapcsolatban a konyhában, majd elmentünk feküdni. Vagyis, én csak úgy tettem, mert egy fél óra múlva újra kiültem a konyhába és elkezdtem ötletelni.
Ha hét kuka töltelék tervből összedobok valahogyan egy olyan tervet, ami még jó is lehet, akkor nem kell annyit gondolkozni és csak azon kell igazítani egy kicsit, aztán nem kell többet foglalkozni a tervekkel, és így Tom nem idegeli ki magát.
Csak ültem a papírok fölött és jártattam az agyam, hogy mi hogyan is legyen, mert még én magam sem tudom, viszont jó lenne valamit össze hozni. Előttem van a segítség, tudjak valamit eszkabálni belőle. Csak egy alap kell, és már minden megvan. De mi legyen az alap? Melyik terv legyen az, amelyiken elindulok és lesz belőle majd valami?
