28.

28 2 0
                                    

Ez nem emberi viselkedés. Mindjárt rosszul leszek, de még ennyitől is, pedig bírom a vért. De ez még nekem is gyomor forgató látvány. Atyám ennek a férfinak tényleg valami mentális baja van, ha képes ezt minden második nap végre hajtani.

Még sosem láttam ilyet, de reménykedtem benne, hogy egyszer sem fogok, de ezt most úgy látszik, hogy nagyon bebuktam. Még mindig nem értem, hogy ez valakinek miért ilyen jó, és hogy ebben mi olyan jó dolog. Mást szégyenitesz ezzel meg, és magadat sodrod bajba. Sőt ez a viselkedés már téged kezd el minősíteni, ez már nagyon undorító viselkedés..
Ez nem móka, meg nem is olyan dolg amit épp ezzel bír ember tenne, főleg nem kisgyerekkel, akik vagy az anyjuk hasában vág, azután miután megszülettek, vagy éppen később elhunytak, és egy nyugodtabb helyre kerültek, mint ez a világ.

-Mi faszom van itt? -tettem fel magamnak a kérdést.

-Ez az ember tényleg beteg. -mondta Tom mellém állva, és franc se tudja mikor jött le.

-A kurva istenedet már Tom! -ugrottam meg tőle és egy kicsit elhátráltam.

-Bocs kislány, nem volt szándékomban megijeszteni téged. De azért ez tényleg durva -jegyettem meg, igazat adva nekem.

-Mondtam én. Elég nagy gondok lehetnek ennek a férfinak a fejében, ha képes volt ezt úgy minden második nap végre hajtani. Még ahogyan az egész ház kinéz belülről... gyomor faggato látvány. -néztem körbe ismét és közelebb léptem hozzá

-Minden ablakhoz egy-egy szín, kurva sokba kerül. Egy, kettő. Ilyet semmilyen festő nem csinálna meg, e még akkor sem ha nagyon sok dollárt adnak neki. Szerintem ezt mind magának csinálta, csak kérdés hogy miért, hogyan, és mikor. -mondta a gondolatait, miközben elkezdett végig menni a szoba közepén.

-Eléggé beteg dolog ez az egész, azt kell hogy mondjam. -tettem elő Tom telefonját, majd elkezdtem videózni, és néhány képet készíteni, hogy legyen bizonyitékunk is a rendőrségnek.

-Mindenhol a gyerekek halott teste, és mindegyik szeme helyén ott van egy nagy fekete vagy éppen kék gomb. A szájuk be van varva, a csuklojukra és a bokájukra mintha valami cérna lenne rá kötve és azzal irányítja őket a még élő kisgyerekeknek, hogy szórakoztassa őket. -jott visszafelé Tom, és oda érve hozzám magához ölelt.

-Mondom, itt nagyon nagy gondok vannak a férfi fejében. -néztem rá majd oda adtam neki a telefont.

-Kissé nagyon is sok és nagy gond van a fejében az biztos. Gyere menyjünk haza. Itt nem akarok maradni, mert még a végén újra nekünk jön az a férfi és akkor te leszel az új trófeája. -húzott közelebb magához és csókolt a nyakamba, amin egy kicsit elnevettem magam majd rá néztem.

-Menyjünk haza, addig sem ezen jár az agyad.

-Gyere. -kapott megint ölbe, majd elhagytuk a házat.

A bábmester meséje /Tom Kaulitz/ Befejezett!!حيث تعيش القصص. اكتشف الآن