-Mi az? Miért örülsz annyira? - nézett rám, és kezdte el keresni a tekintetem, ami végül találkozott.
-Hirtelen eltűntél előlem, és nem tudtam, hogy hol vagy. Rám hoztad a frászt és majdnem megálltam.
-Minden rendben, csak futás közben rájottem, hogy van néhány egér utam ide a bunkerben és ebbe mind a ketten bele estünk.
-Akkor is nagyon rám hoztad a frászt.
Hirtelen nem tudtam, hogy mi is lett velem valójában. Csak így a semmiből ilyen lettem egy olyan fiúval akit nem is ismerek, de már kétszer nagyon közel kerültünk egymáshoz, és már egy csók is elcsattant köztünk.
Egyik pillanatban ilyen vagyok vele a másikban pedig olyan. Ennek mi az oka? Vagy miért vagyok ilyen? Mi lett velem, vagy mi lett azzal, hogy nincsen szerelem első látásra? Főleg azzal mi lett hogy két hirtelen, akik csak a másik nevét tudják, hirtelen ilyen kedvesek egymással, aztán meg összevesznek, majd újra olyanok, mint a barátok?
Néha nem értem, hogy mi van velem, vagy azzal amit csinálok. Mi van akkor, ha ez van, mi van akkor ha az van. Az érzéseim keverednek, főleg most, hogy legtöbbször már ilyen alkalmak lesznek.
-Nem kell félned, biztonságban vagy és igaz még nem ismerlek, de vigyázni fogok rád. -simogatta meg a hátam, ami egy halvány mosolyt csalt ki belőlem.
-Több ilyet ne csinálj. -öleltem meg szorosabban.
-Nem fogok, és szólok majd.
-Köszönöm -mondtam és lassan a vállára hajtottam a fejem.
Majdnem elkapott a sírógörcs, de nem tudom, hogy miért. Olyan érzés volt, mintha akkor láttam volna utoljára Tomot. Mostanában olyan furcsa lettem, de nem tudom, hogy mitől lehet ez. De nagyon kíváncsi vagyok, hogy mégis mi okozhatja ezt az egészet nálam.
Még egy kicsit így voltunk, majd fel tápászkodtunk a földről, és leporoltuk magunkat.
-Mi volt az a nagy izé, ami követett minket? -tettem fel ismét a kérdésemet.
-Egy fekete medve, ami Németország másik felén el, szóval nem értem, hogy miért van itt.
-Édes faszom...Csoda, hogy eddig nem találkoztam vele. -Hagyta el a számat egy halk sóhaj.
-Nyugi csak néha napján jár erre, amúgy meg nem itt van az otthona. Szóval nem tudom hogy kerülhetett ide, nagyon távol vagyunk az otthonától.
-Minden esetre, fára nem mászunk, mert akkor mászik majd utánunk...
-Az már biztos. -kócolta össze a hajamat mosolyogva.
-Ezt ne -huztam fel az orromat, majd elnevettem magam és a szőke arcára néztem -Jo páros leszünk egy kisebb időre. -mosolyogtam rá.
-Ha nem keveredsz mindig bajba, akkor talán még meg is szeretlek. -nevette el magát és rám mosolygott.
-Most sem kevertem magunkat bajba, hé! -csaptam vállon és fujtam fej az orrom.
-Csak majdnem megettet téged.
-Te is majdnem meghaltál.
-Ebben van valami. De ha én nem csinálok, egér utat, akkor te már rég halott lennél. -tette kárba maga előtt a kezeit.
-A bunkó pofádat! -rugtam finoman bokán, fel fújt arccal.
