Titokban Szeretlek

35.

Dean

- Jobb így kettesben, nem igaz?

Emma az én baklövésem miatt elhagyta a házat, vele együtt ment az öcsém is, így kettesben maradtam az imádott nővel. 

- Lis fáradt vagyok..
- Ugyan, mióta elmentek fáradt vagy. Mi zavar ennyire? Mert valami biztosan van. 
- Miért kell mindig valamit belelátni a dolgokba. Ha már belelátás, nem akarsz valamit elmondani? - kértem számon
- Mire célzol? 
- Hogy valamit tettél az italomba, amitől ki lettem ütve. 
- Te ittál sokat, nem rémlik? 
- Annyit nem, nem vagyok hülye Lis. 
- Magamnak is tettem abból al bogyóból.. nem gondoltam, hogy rád ennyire hatással lesz.
- Szuper, akkor már drogozol is? - viszi tovább a családi bizniszt
- Csak most az egyszer, többször nem áll szándékomban.. 
- Akkor is, ha nem szerzek róla tudomást? 
- Akkor is. Ne haragudj, de végtére is jól éreztük magunkat. 
- Te biztosan.. Mi se maradunk. Pakolj össze, ma szállodában alszom. 
- Ne csináld már..
- Lis, ezzel nem húzol közelebb magadhoz, sőt taszítasz. 
- Ó igazán, ki az a nő? 
- Nő? 
- Aki után sóvárogsz, mert úgy látom így van. 
- Képzelődsz.
- Igazán? Próbállak visszazökkenteni a saját életedbe, de folyton máshol jársz. 
- Tudod mit Lis, igazad van. Nem akarom én ezt tovább folytatni, túl sok ez nekem. 
- Tessék? 
- Jól hallottad, zárjuk le. 
- Tehát mást szeretsz. 
- Nem számít. Én ezt nem bírom folytatni. 
- Ennyi? Pár hónap után csak úgy feladod? 
- Fel.
- Te sem gondolod komolyan ugye? - könnycsepp hullott le az arcán 

Észhez kellett térnem.

- Ne haragudj.. messzire mentem.
- Döntsd el mit szeretnél, mert már nem igazodok ki rajtad.
- Túl lőttem a célon, csak dühös voltam rád a bogyók miatt. 
- Mondtam, hogy sajnálom. A szórakozás volt a cél. Többet nem fordul elő. 
- Rendben. Felejtsük el, rendben van? - öleltem magamhoz
- Azt hiszem, ma már ne menjünk sehova.. késő van. Én egy másik szobában alszom. 
- Nem kell ezt tenned.
- De, ma hagyom nyugodni mindkettőnk gondolatait. Holnap pedig tisztafejjel vissza térhetünk az életünkbe. 

...

Emma 

Reggel első dolgom az volt, hogy az irodában összepakoltam a holmim, mindez belefért egy aprócska dobozba. 
Úgy érzem ez a legjobb dolog, amit tehetek. Nem lehetek Dean közelében, különben mind a ketten megégetjük magunkat, az eddigieknél is jobban. Mióta megismertem az életem a feje tetejére állt. Túl vagyok fenyegetéseken, nemi erőszakon, a hazugságok csak tetőznek a fejem felett, a szerelem, amit Dean iránt érzek egyre inkább megkérdőjeleződik. Valódi ami köztünk van? Vagyis volt. 

- Tényleg ezt akarod? - természetesen Dean lépett be az iroda ajtaján
- Igen Dean, és kérlek szépen..ne firtassuk. 
- Igazam volt, Lis kevert drogot az italomba. 
- Változtat a tényen, hogy lefeküdtél vele? 
- Nem, de nem voltam magamnál. Szerinted, ha józan maradok megteszem? 
- Ki tudja mennyire messze vagy hajlandó menni az ügy érdekében. 
- Nem lesz egy kicsit gyanús, hogy pont most lépsz le? 
- Miért lenne? Dean, unom ezt a macska-egér játszmát. Én nem ilyen ember vagyok. Mégis kihoztad belőlem azt az embert, aki soha nem akartam lenni. 
- Ugyan már, Lis aljas ember, nem tettél vele semmi rosszat. 
- Nem számít ő milyen. Az számít én milyen emberré lettem. Döntöttem, és adok egy esélyt. 
- Miről beszélsz? Kinek adsz esélyt? 
- Az életnek. 
- Ó, szóval az öcsémet választod? 
- Nem. Egyikőtöket sem, bár ha belegondolok Dave megérdemli, hogy esélyt adjak neki. 
- Ne hülyíts már.. te sem gondolod komolyan Em.
- Nem tudom már mit is gondoljak. Egyelőre még én is össze vagyok zavarodva. Azt tudom, hogy szünetet kell tartanunk. Más irányt kell vennem úgy érzem, és nem az az én utam, hogy az asszisztensed legyek. Nem megsérteni akarlak. 
- Szóval ez volt a célod? Felszedni magad pénzzel, aztán lelépni? 
- Pontosan Dean.. Ezt vetted ki a szavaimból igaz? Ilyen embernek ismertél meg.
- Nem, de már nem igazodok ki rajtad.
- Hidd el, én sem rajtad.
- Egyelőre senkit nem akarok magad köré. A magam útját akarom járni. 
- És én már abba nem férek bele? 
- Elfogadom, hogy nem saját akaratodból feküdtél le Lisa-val, talán ez ébresztett rá mekkora baklövést követünk el. Talán, ha mindent magunk mögött hagyunk, akkor tisztábban fogjuk látni a jövőnket, hogy van e közös jövőnk. 
- Tehát akkor szünet? Nem akarsz szakítani..
- Szakítani szeretnék. Túl sok ebben a kapcsolatban a de. Veszélybe is sodrod magad, plusz aggódásfaktor, Lis, Dave, mindenkinek hazudok, csak, hogy veled lehessek, emellett Bill és Viktor láttak veled a birtokon, nagyon kiszúrtak engem az ablakból. 
- Nem eshet bajod, azt nem hagynám. 
- Nem magamat féltem, hanem téged. Megéri, az egész, akkor is, ha az életedbe kerül? Rengeteget gondolkodtam ezen, és arra jutottam, még annak ellenére is, hogy én biztattalak, hogy állj bosszút, hogy ennek nem lesz jó vége. Nincs kedvem testközelből végig nézni, részese lenni Dean. És tudva azt, hogy te is messzire vagy képes elmenni.. nem akarom tudni mit akarsz tenni ez után. Valakit akarsz felrobbantani? A valami már megvolt. 
- Rendben, nem erőltetem. 
- Ne is, ez lesz a legjobb mindkettőnknek, de egy kérésem azért lenne.
- Ne említsük senkinek a kapcsolatunkat, ahogy eddig. Rendben?
- Ne aggódj emiatt. - felelte 
- Jó, köszönöm..
- Em.. állított meg az ajtónál. 
- Dean, engedj..
- Tényleg el akarsz menni? 
- Tényleg. Ne mondj semmit, nem akarok megbánni. Úgy érzem jelen helyzetben, hogy ez a leghelyesebb.

Ott hagytam őt. Egy részem maradt vele, másik részem viszont a nyugalmat keresi, az újat, azt, hogy a saját lábamra álljak és ne egy férfitól függjek, akivel titkos a viszonyunk.

- Hát te? - a kijáratnál Lis-be botlottam. Már csak ő hiányzott, vele kerek a sztori. 
- Felmondtam.
- Miért? 
- Majd elmesélem.
- Ne már, mondd .. - húzott félre leülni. - Miért mondtál fel? 
- A saját lábamra akarok állni, ahhoz pedig fel kell hagrynom az asszisztens munkával.
- Tehát nincs hozzá köze Deannek ugye?
- Nincs.
- A birtokról miért szívódtál fel? 
- Meg volt rá az okom.
- Dave.. értem. 
- Ha nem baj Lis, megyek. 
- Nem, én sok sikert kívánok neked Em. - ja képzelem mennyi sikert. Amit megtudtam, azok után semmibe sem avatom be, sőt..
- Köszönöm Lis, én is neked. 
- A hétvégén azért összefuthatnánk, nem? 
- Nem tudom Lis, szeretnék kis időre egyedül lenni. 
- Rendben, hagylak, de amint sikerül kettesben leülnünk, elmondod, hogy mi is bánt. 
- Nem bánt semmi sem Lis. 
- Nem eszem meg. 
- Akkor ne, most már tényleg megyek.

..

A tervekkel kapcsolatban tényleg komoly terveim voltak. Egy éttermet szerettem volna nyitni, ahol én vagyok a főnök. Tudom, ehhez sok munka és erőfeszítés kell, na és persze pénz, amit szerencsére a félretett pénzből sikerülne kivitelezni.

Kicsit úgy éreztem ez nem az én pénzem, hiszen Dean oldalán kerestem meg. Aztán belegondolva, én dolgoztam érte és én szenvedtem el érte dolgokat, akár a testemen keresztül is, úgyhogy igen, megérdemlem, hogy véghezvigyem.