Idevaló

04

Már ma bementem az utolsó órámra, addig rendezkedtem. Igazából azért kellett mert ott az egész új osztályom ott volt.

Szünetben a fejemre húztam a kapucnim és leültem az egyedüli üres ülésre.

- Szia - ült le mellém valaki. Oldalra néztem és egy szőkésbarna srác volt. - Ki vagy?

- Hagyjad már Thom! - jött oda egy csaj.

- Most miért? Hord el magad! - majd felém fordult. - Hogy hívnak?

- Gia.

- Gia, szexi név - harapta be a száját.

- Na mostmár tényleg húzd el a beled! - mondta egy másik csaj. Fekete raszta haja és sötétbarna bőre volt. - Ne vedd magadra, itt minden fiú be van indulva.

- Mert?

- Mert... igazából ez egy igazán jó kérdés - fordult Thom felé. Majd nevetett. - Lia.

- Gia.

- A jó pasik a 11- ben, 12- ben vannak - mosolyodott el kajánul. - De főleg a 11- ben.

- Ahaa, értem.

Becsöngettek, Lia visszaült a helyére. Mellém egy sötétbarna hajú fiú ült, egy csajjal üzengetett egész órán.

Rám pillantott és végigmért. Majd a szemembe nézett. A kék szeme azt éreztem hogy a lelkemig hatol.

A tanárra néztem, a szemem sarkából azért figyeltem őt.

- Egy új osztálytárs - mutatott rám. - Legyetek kedvesek és előzékenyek vele, úgy ahogy szoktatok, bemutatkoznál?

- A nevem Gia - álltam fel. - Sziasztok.

- Tömör volt de pont elég, hiszem a kém elsődleges tulajdonsága a titokzatosság....

Itt vesztettem el a fonalat. Nem bírom az iskolát, egyszerűen nem tudok figyelni 2 percnél tovább.

Oldalra néztem, az ablak mellett ült Lia egy vörös hajú lány mellett. Egész órán vihoráztak.

Nem leszek ott a harmadik. Döntöttem el, ők már megvannak ketten. Akár milyen szimpatikusak.

Kicsöngettek, az órarendemet lefotóztam és mentem is vissza a szobámba.

Ott leraktam a cuccaim és felkaptam a kedvenc nadrágom és egy bő iskolai pólót. Valami pizsiféle lehet.

Lementem az udvarra egy könyvvel és a fejhallgatómmal. Viszonylag az udvar széléig elsétáltam ahol már kevesebben voltak. Ott levágtam magam egy fa alá és elkezdtem olvasni.

Megcsókolta a nyakát, erre hangosan felnyögött. Mert a csókkal együtt 2 ujját belevezette a lányba.

- Mit olvasol? - kérdezte valaki. Felpillantottam, a tegnapi szemüveges srác volt. Vagyis nem. Nem volt rajta szemüveg.

- Hass?

- Majdnem, az öccse, Dain - mosolygott. Odaült mellém. Belepillantott a könyvembe amit azonnal becsaptam.

- Megcsókolta a nyakát?- kérdezte majd odahajolt hozzám.

- ... - nem tudtam semmit mondani.

Odahajolt a nyakamhoz. Majd azt suttogta rá.

- Amire hangosan felnyögött? - adott egy puszit a nyakamra.

Amire én elhúzódtam és kérdőn nézetem rá.

- Jaa, értem - nevetett.

- Én nem - mondtam.

- Évközben jöttél - mondta majd a két térdemre tette a kezét és lassan megpróbálta azokat szétnyitni. - Van egy szokás, hogy a 11- esek meghegesztik az újakat.

- Mivan? - löktem el. - Ti betegek vagytok!

Felpattantam és gyorsan elsiettem. A szobámba érve leültem és a remegő kezemre néztem.

- Nyugi - mondtam magamnak. - Beszív. Kifúj.