Idevaló

09

Ezek után csak úgy pörögtek a napok. Egyre jobb lettem a verekedésben. És szépen lassan összehaverkodtam Dain társaságával.

Persze Hass- sal is találkozgattam. Nem úgy! Csak néha beültünk tanulni a könyvtárba vagy felmentünk a tetőre cigizni.

Odahuppantam a kedvenc kanapémra Soil mellé, aki átkarolta a nyakam.

Mi... nem vagyunk együtt elvileg. Vagyis nem tudom. Sokat kísérget, mindig megdicsér. De én nem érzek iránta semmit.

Dain leült mellém, én meg kitörtem Soil öleléséből. Dain furán nézett rám.

- Gyere - bökött az egyik üres bioszterem felé.

- Mi az? - kérdeztem amikor odaértünk.

- Neked bejön Soil? - kérdezte komolyan.

Felültem a biosz asztalra.

- Nem.

- Akkor ne hülyítsd! Láthatóan te neki igen!

- Jó oké, helyes.

- Kivált belőled valamit? - kérdezte kicsit lágyabban.

- Mit?

- Hát - közel jött. A kezeit a lábamon oldalt csúsztatta. Egy
Lassú mozdulattal szétnyitotta- Bizsergést a hasadba, hogy ha megcsókolna akkor az nem csak egyszerű csók lenne - hajolt a nyakamhoz. Majd megkerülte a számat és hozzám simult. - Az érintése égeti a bőröd? - Megnyalta a száját. A szeme a szám és a szemem között ingázott. - Hevesebben dobog a szíved?

- Dain...

- Igen, Gia?

- Miért csinálod?

- Hogy visszakapd a múltkorit - mosolyodott el. - Sikerült beindítanom téged?

Leugrottam az asztalról és kifelé indultam.

- Na, sikerült?

Visszakiáltottam az ajtóból.

- Ha nem lennél helyes már tökön rúgtalak volna!

- Ezt igennek veszem!

Kisiettem a teremből egyenesen odamentem az egyetlen lány barátomhoz aki elvisel engem. Ja igen olyanom is lett. Lina a neve és egy kis angyal.

Ha tudná Dain hogy mennyire felizgultam...