Egyszer hagyatkoztam az ösztöneimre és hova lyukadtam ki? A maffia világában, csak pont a másik oldalon mint a bátyám.
~ Életem a MAFFIA- ból szerepelnek benne karakterek. Majd összefolyik a másik történettel ~
Ma este is arra készültünk mint eddig minden pénteken és szombaton. Az erdőbe kiszökni a törzshelyünkre a két kidőlt fához. Soil, Dain és mindenki. A napokban nagyon jóban lettem Soil új barátnőjével Briny- nek hívják. Nagyon cuki és elég hasonlóak is vagyunk. Örülök hogy nem csak Dain és Hass a hírhedt testvérpár tűr meg maga mellett.
Ma óra után magához hívott az osztályvezető. Vagy osztályfőnök, mindegy hogy hogyan nevezzük. Ő nem tart nekünk órát hanem az osztálybeli embereket tartja számon. Magas barnahajú, karcsú nőről beszélünk erős állkapoccsal.
- Gia - mondta miközben a miniszoknyájában a tanári asztalhoz lépdelt. Kecses, akár egy hattyú.
- Igen? - kérdeztem zavarodottan.
- Maga egy értelmes, ügyes gyerek - tette fel szemüvegét az orrára. - Kiválóan harcol, jó a nyelvérzéke és a többi tárgyban is jeleskedik, mintha ez lenne megírva magának.
- Köszön... - kezdtem bele de félbeszakított.
- Akkor mondja meg miért? Miért lóg olyanokkal mint Dain és társai?
- De...
- Ne higgye hogy az iskola tanárai nem tudnak arról hogy Dain és az a banda miket csinál - nézett komolyan a szemembe. Az a barna szempár akár a lelkemig hatolt. - Nem vet túlságosan jó fényt magára hogy ennyire közel van hozzá. Gondolom tudja hogy ez a rendszer aszerint működik hogy Én - nyomta meg ezt a szót. - ajánlok be a munkákra. És ha maga továbbra is szeretne itt tanulni akkor szedje össze magát.
- Tudom, 1 munka a minimum - sütöttem le a szemem.
- És ezt nagyon fáj kimondanom de Dain egy kurva jó ügynök, nem mellesleg befolyásos családból származik. Viszont maga egy senki az intézeten kívül.
- Tudom - csuklott el a hangom.
- Kerülje el ha maradni akar! - állt fel. - Figyelni fogom!
Ahogy kiment eleredtek a könnyeim.
Viszont maga egy senki az intézeten kívül...
Ezek a szavak csengtek a fülemben. Letöröltem a könnyeim és kirohantam a teremből. Felmentem az edzéscuccomért és idegbeteg módjára öltöztem át.
Elkezdtem püfölni a boxzsákot, nem tudom mennyi ideje lehettem lent. Az agyamat elhomályosították a nő szavai.
Egy senki...
- Hé? - hirtelen hátrafordultam.
Dain állt ott egy szürke laza pulóverben és egy farmerban amit én szabtam át neki. Kérdőn nézett rám.
- Jól vagy? Mindenhol téged kerestünk!
- Megvagyok - mondtam majd a hátamra dobtam a törcsit és elindultam ki.
Megfogta a csuklóm és a szemét az én kissírt szemembe fúrta.
- Neked ki van sírva a szemed - jelentette ki.
- Jó észrevétel - próbáltam kitörni a szorításából.
De magához rántott és megölelt. Olyan hirtelen hogy köpni nyelni nem tudtam. De ahogy magához szorított az a nyomasztó érzés elmúlt. Csak úgy elillant mintha sosem lett volna.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
