A Főnök "BEFEJEZETT"

1. Fejezet

-Nyugi szerelmem, nem lesz semmi baj- suttogta Peter, de én rettenetesen féltem.

Itt voltunk a Christian Blake sztriptízbárja előtt, és arra kért, menjek be, és legyek táncoslány. Persze nem magamtól voltam itt. Nem olyan régen voltunk nála bulizni egy másik szórakozóhelyen, és ez volt az én balszerencsém. A főnök látta, ahogy táncoltam, és munkát ajánlott. Tudom, tudom, nincs túl sok választásom, de nem akartam erre a szintre lesüllyedni. Peter szerint, csak egyetlen táncról van szó, semmi többről, és ha nem tetszik nem kell elfogadnom az ajánlatot.

- Ne szórakozz velem Peter, ez nem az a hely, ahol csak táncolni kell, ne kérd ezt tőlem- könyörögtem neki
- Figyelj cicám, itt maradok veled, nem engedem hogy bárki is hozzád érjen, a főnök megígérte hogy csak táncról van szó - próbál nyugtatni - de szükségünk van a pénzre, te is tudod, nincs semmink

Igaza volt. A szüleim sajnos autóbalesetben meghaltak, és a hitel miatt a bank elvette a házat ahol éltünk, itt álltam 21 éves fejjel, és csak Peterre számíthattam. Pár hónapja már jártunk, amikor történt a tragédia, és felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Sajnos neki se volt túl sok lehetősége, albérletben lakott, amit fizetnie kellett, dolgozott ugyan, de adósságai is voltak. Nem válogathatunk a munkák közül. Érettségi után ugyan felvettek az egyetemre, de a tragédia miatt, azt is ott kellett hagynom. Most itt éltem Prinstonban, egy lepukkant környéken, és éppen sztriptíztáncosnak készültem. Szerettem táncolni a régi életemben? Igen! Akartam ezt a munkát? Határozottan nem! Sokszor jártunk bulizni a koleszból, de az más volt, ott nem fizettek érte.

- Csak menjünk be, és hallgasd meg mit mond -győzköd- csak egy hónapot, utána keresünk jobbat, ennyi idő alatt rengeteg pénzünk lehet - győzködött tovább

Christian, avagy a főnök, volt Peter főnöke is, és tartozott neki pénzzel, azt ugyan nem tudtam mennyivel, de abban biztos voltam, hogy nagyon sokkal. Habár, csak nemrég költöztem a környékre, tudtam hogy a főnöknek nagyon sok kétes hírű illegális dolga van, de erről senki se mert beszélni. Peter is csak akkor ha részeg volt, és ez sokszor megesett. Félt ettől az embertől, legalábbis szerintem, és nem mert neki nemet mondani, amikor felkért a munkára, hát ezért vagyunk itt.

- El fogunk késni cicám- sürgetett
Oké menjünk- mondtam végül
Kiszáltunk a kocsijából, és elindultunk a bár felé. Direkt előnytelen ruhát húztam magamra, hátha meggondolja magát, és inkább elküld. Nem a főbejárathoz mentünk, hanem hátulra, gondolom ez volt a személyzeti bejárat. Dörömbölt a vasajtón, majd az kinyílt, és  elállta a bejáratot egy férfi. Hatalmas volt. Nálam két fejjel magasabb lehet a pasas,  pedig én is vagyok 172 cm. Iszonyatosan széles háta volt, simán eltakarta a belátást az egész nyílásban.

- Csá Peter- köszönt oda
- Szia Max, a főnök már vár minket
- Tudom - felelte - Felkiserem őket, vedd át a helyem Ron - szólt hátra és beterelt minket.

Nagyon féltem, de Peter végig fogta a kezemet amíg követtük az őrt.  A folyosó vége kétfelè ágazott,  mi jobbra indultunk, felmentünk a lépcsőn. Itt még több ember mászkált, mind ijesztő fazon volt, nőket ezen a részen nem is láttam. Odaértünk egy ajtóhoz, ami nyitva volt, hallottam, hogy bent beszelgetnek. Max belépett, és mi követtük.

- Főnök, megjöttek- szólalt meg

A pasas megfordult, és egyből rám nézett. Teljesen ledöbbentem, amikor megláttam, egyáltalán nem erre számítottam. Azt gondoltam, valami öreg kéjenc, aki kihasználja a lehetőségeket, hogy nőket csaljon az ágyába.

- Kösz Max- válaszolt kedvesen

Elindult felénk zsebre tett kézzel, és közben mosolygott a szája, de a szeme nem. Fiatalnak tűnt, max 30 éves  lehet, de mégis olyan határozottan viselkedett, mintha már semmi sem lepné meg ebben az életben. Magas volt, na nem olyan magas mint Max, de legalább 185 centi, sportos, amihez egy nagyon laza stílus párosult. Fehér ing volt rajta, persze a hosszú ujjait felhajtotta, fekete farmerrel és fekete elegáns cipővel.